Tegnap este a világhálón megható fényképeket nézegethettünk az észak-iraki Káld Katolikus Egyház, vagy másképpen a Babiloni Káld Egyház híveinek ünnepvárásáról. Pontosabban, az ősi keresztény közösség egyetlen ottani települése, Álkós karácsony előtti életébe nyerhettünk bepillantást. Az álkósiak a főtéren kialakították a betlehemi születésbarlangot, ahol élő szereplőkkel eljátszották az ott lezajlott híres történetet. Az előadás után aztán babát helyeztek a jászolba, s föléje a Szűzanya, Szent József és a napkeleti bölcsek ember nagyságú mását állították. A közösség egyik papja felszentelte a templom előtti téren fölállított, feldíszített és megvilágított karácsonyfát.
S hogy miért tartottuk meghatónak a világháló jóvoltából a messze Mezopotámiából érkező képeket? Azért, mert ennek az ősi keresztény közösségnek az életére néhány évvel ezelőtt rátörtek, ki akarták őket irtani az Iszlám Állam és csatolt szervezeteinek terroristái. Az elmúlt évszázadokban azonban mások is rátörtek a Ninive-síkságon élő keresztény közösségek életére, így az álkósiakéra is. Gyilkolásztak a faluban a muszlim kurdok és a szintén muszlim arabok. 2014-ben az Iszlám Állam terroristái egészen Álkós közelébe nyomultak előre, mire több ezren elmenekültek a faluból. Sok fiatal férfi azonban nem mozdult a településről, hanem fegyverrel a kézben várták a terroristákat, akik azonban nem törtek be Álkósba, mert visszaverte őket a D’veh Nausá (asszír-újarámi nyelven, s jelentése: Aki kész feláldozni az életét) nevű asszír keresztény fegyveres véderő.
De szóljunk néhány szót magáról az észak-iraki, pontosabban az iraki Kurdisztánban levő Álkós (irodalmi arab kiejtéssel: Ál-Kús – ألقوش) nagyfaluról, amelyet a nagyvilágban némi túlzással sokszor városnak is mondanak. Helyesebben, korábban valóban város volt, de az elmúlt évtizedekben, főleg az Iszlám Állam terroristáinak gyilkolászásai elől mintegy 30-35 ezer keresztény menekült el Álkósból. A Ninive kormányzóságban levő Álkós, mára mintegy 5000-5500 főre apadt lakosa azonban máig híven őrzi a kereszténységet már igen korán felvett asszír fajú őseik asszír-újarámi nyelvét, etnikumát és vallását. Igazi csodának számítanak a Ninivei-síkságon azok a városok, falvak, amelyek lakossága nem hódolt be az iszlám Kr. u. VII-VIII. században véghezvitt hódításának. Ezek az őshonos asszír közösségek nem csak a nyelvüket, hanem a fajukat és keresztény vallásukat is megőrizték.
Álkósról értekezve e sorok írója nem mondhat le nyelvészkedő, etimologizáló hajlamáról. A település neve eredetileg nem az arab (ألقوش – El-Kús), hanem Álkós. A névelős arab településnév csak egy hasonló hangzásúra elarabosított név (amint az Udvarhelyt a jelentéssel egyébként nem bíró Odorei-re keresztelték át Magyarország elrablói – H. J.). A máig megőrzött, az ősi estrangelo szír ábécé betűivel, asszír-újarámi nyelven írt Álkós (ܐܠܩܘܫ) településnév két szóból álló összetett szó. Az „Ál” szó jelentése: „Isten”, míg a „kós”, pontosabban „kostá” „igazságot” jelent. Figyelembe véve a sémi nyelvek „fordított” birtokjelzős szerkezetét, a település nevének jelentése: „az igazság Istene”. De őrizheti a településnév a térség már kihalt nyelve, az akkád nyelv emlékét is. Az akkád „goszto” szó ugyanis „jóságot”, „erőt” jelent, s így a település neve: „a jóság Istene” vagy „az erő Istene”.
Álkós lakosai a római pápa hatáskörébe tartozó Káld Katolikus Egyház híveiként ezekben az órákban már készülődnek az éjféli misére, a legnagyobb és legszebb templomukban, a Szüreti Miasszonyunk-templomban, az előtte levő főtéren és a magánházakban már elkészítették a betlehemet, s a karácsonyfákon lassan meggyújtják az ünnepi gyertyákat. A kereszténység kezdeti időszakától napjainkig ezen a vidéken élő Ninive-síksági keresztények a Megváltó születésének ünneplésére készülnek.
Hering József – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
