Mezopotámia

Az angol Wikipédiában a következő ábra van az ókori Mezopotámia államszintű periodizációjáról:

– az ábra elég jó, de magyarázat nélkül sok zavart okoz.

Én erre hosszú ismerkedés után döbbentem rá, megnézve több előadást a témáról angol, orosz, s spanyol szakértőktől. (Az általam megfelelő szinten ismert 5 nyelv közül ezen a 3 nyelven van a legtöbb elérhető anyag. Másik 2 nyelvemen – bolgár és magyar – nagyságrenddel kevesebb anyag áll rendelkezésre.)

A fő gond: így több nép önállónak tűnik, pedig nem az.

Először azok a népnevek, melyek önálló népet jelentenek, így nem okoznak problémát, a táblázat időrendi sorrendjében:

• sumérok,
• gutik,
• elamiták,
• amoriták,
• kassziták,
• hettiták,
• perzsák,
• médek.

Sumérok. Dél-Mezopotámia őshonos népe – legalábbis ott lett első igazolt megjelenésük -, az első ismert állam alapítói. Rokonságuk más népekkel nem tisztázott, a fő elmélet szerint nem rokonai más népnek . A nyelv kihalt az 1. Babilóniai Birodalom – a táblázatban mint „Paleo-Babylonian Empire” – kezdetén, de mint holt nyelv használatban maradt még 1500 évig, elsősorban vallási okokból. A sumér államiságot megsemmisítették az akkádok az i. e. XXIX. században, de a két nép együtt él ezek után, kétnyelvű lesz, melyben lassan az akkád kiszorítja a sumért.

Gutik. Őshazájuk a Tigris folyó alsó folyásának keleti partvidéke. Az i. e. XXII. században átkeltek a Tigris nyugati partjára, megsemmisítették ott az akkád uralmat, elősegítve a 2. sumér állam létrehozását. Rrokontalan népnek szokás őket tekinteni, de van olyan elmélet, hogy indo-európaiak. A kurdok legendái szerint ők a gutik utódai, de ez nem bizonyított.

Elamiták. Őshazájuk a Tigris folyó alsó folyásának keleti partvidéke, a gutik déli szomszédai. Az i. e. XXI. században ők semmisítik meg a 2. sumér államot. Majd az i. e. XII. században az 1. Asszír Birodalmat is. Rokonságuk más népekkel nem ismert, Indiában a dravida népekkel próbálják őket rokonítani.

Amoriták. Nyugati-szemita nép, mely egy időben több mezopotámiai államot is meghódított, azonban nyelvileg beolvadtak a meghódítottak közé. Ők alapították meg többek között Babilón várost is, ami egy akkád-sumér vegyes lakosságú város volt, csak a vezető réteg állt amoritákból.

Kassziták. Jellemzően rokontalan népnek számítanak, egyesek szerint az észak-kaukázusi népekkel rokonok. Az i. e. XVI-XII. sz. között ők voltak Babilón uralkodó rétege.

Hettiták. Bizonyítottan kis-ázsiai indo-európai nép. Egy időben a régió nagyhatalma voltak, a i. e. XV. században elfoglalták Babilont is, az asszírok vetettek véget nekik az i. e. XII. században.

Perzsák. Ezt nem is kell magyarázni, tulajdonképpen a zsidók mellett a másik nagy mezopotámiai nép, mely máig fennmaradt. Az i. e. VII. századtól egészen Nagy Sándorig az egész régió megkérdőjelezhetetlen urai (meg aztán is, de most csak a mezopotámiai korról van szó).

Médek. Eredetileg a perzsákkal közeli rokon nép a mai Északnyugat-Iránban, később beolvadtak a perzsák közé. Ők semmisítik meg a 2. Asszír Birodalmat az i. e. VII. században. A médek utódainak egy része később türkizálódott, ezek az azeriek.

De az igazi kérdés az akkád-babilóniai-asszír hármas itt. A három valójában ugyanaz a nép, ugyanaz a nyelv. Ez az egyik keleti-szemita nyelv.

Mára minden keleti-szemita nyelv kihalt, a szemita nyelvekből mára csak a déliek (ez elsősorban Etiópia egyes nyelveit jelenti) és a nyugatiak (arab, máltai, héber, arámi-asszír) maradtak meg (az arámi-asszír névről később).

Az eltérés: az akkád régió az az Eufrátesz-Tigris köz déli része, a babilóniai régió a középső, míg az asszír az északi. Azaz itt egyetlen nép helyi csoportjairól van szó. Az egyes váltások valójában egyes dinasztiák közti váltások.

Tulajdonképpen úgy lehet ezt elképzelni, mintha a brit gyarmatosítók egy része otthon maradt Angliában, mások elmentek Amerikába, megint mások Ausztráliába, majd ezek egymással küzdenek a Brit Birodalomban a vezető szerepért, de közben azonos fajt, vallást, nyelvet képviselnek – idővel persze kialakulnak eltérések, az amerikai és az ausztráliai britek is keverednek helyiekkel, de az identitás marad brit.

Míg az akkád és babilóniai dinasztiák kifejezetten békések voltak, azaz a meghódított területeket csupán behódoltatták, azokat megadóztatták, addig az asszír dinasztia igazi birodalomépítő politikát folytatott: feltétlen megadást követeltek, ellenkező esetben véres bosszút folytattak, tudatosan keverték az egyes népeket, széttelepítettek népeket (pl. a zsidók babilóni „rabsága” is asszír politikai döntés eredménye).

Mára persze mindezek a népek nem léteznek, csak nyomaik vannak az egyes helyi emlékezetekben. Kivétel a perzsák és a zsidók természetesen, ők sikeresen fennmaradtak. Minden más identitást elsöpört az iszlám terjedése miatt az arab identitás. Egyetlen kivétel a kb. félmilliós asszír nép, mely ma a legnagyobb részben Észak-Irakban él.

Persze mindenhol büszkék a múltra. Iránban a médek és az elamiták a nemzeti történelem fontos része. (Irán délnyugati részét máig hivatalosan Elamnak nevezik Iránban.) Irakban az akkád és sumér múlt ki van hangsúlyozva, Szaddam idejében még létezett „romok helyreállítása” program is, amin persze a régészek meg voltak döbbenve, hiszen ezt a maradványok eredeti állapotának megszüntetését is jelenti.

Az arámi-asszír név magyarázata. A asszír egy szerencsésen megmaradt kis nép. Eredetileg ez egy keleti-szemita nép, azonban az idők során nyelvet váltottak, átvették a nyugati-szemita arámi nyelvet. A nemzeti önazonosság hangsúlyozására azonban egy részük az arámit elnevezte „asszírnak”.

Így ma az a helyzet, hogy az arámit beszélők 2 részre oszlanak: az asszír identitásúak „asszírnak” vagy „káldeusnak” nevezik, míg az ilyen identitás nélküliek simán „aráminak” vagy „szírnek”, az előbbiek sokkal többen vannak.

Az identitás erős a vallás miatt: az arámi-asszírt beszélők 99 %-a keresztény, ami miatt könnyedén elkülönülnek mind a muszlimoktól, mind a zsidóktól. A vallási helyzet jelenleg az, hogy az asszír-arámi anyanyelvűek kb. 60 %-a katolikus – ők a „káldeus” nevet preferálják, 30 %-a nesztoriánus – ők az „asszír” nevet használják kizárólagosan -, 10 % pedig ortodox – ott a „szír” a fő elnevezés -. ez utóbbi „szír” használatos az egyes olyan felekezeteken belül is, ahol a nyelvet csak egyházi nyelvként alkalmazzák.

A helyi ortodox hívek legnagyobb része saját magát arabnak vallja, nem asszírnak, számukra a helyzet ugyanez: azaz „szírnek” nevezik az egyházi nyelvet. Az arab ortodoxok egyébként az arabot használják a templomokban, a szír szerepe ma már inkább jelképes – nagyjából mint egy magyar katolikus templomban a latin nyelv szerepe.

Az arámi nyelv egykor a régió közvetítő nyelve volt. A Római Birodalomban is fennmaradt ez a helyzet. A Római Birodalom ázsiai részein az arámi a göröggel azonos rangú nyelv volt. A legtöbb itteni nép saját nyelvét lecserélte arámira, többek között a zsidók is (a hébert ekkor már csak vallási célra használták). Azaz ami az asszírokkal történt, az nem kivételes. A kivételes inkább az, hogy ellentétben a legtöbb arámi nyelvű néppel, ők mentesültek később az arabosítás alól.

Politikailag sajátos a mai perzsa-zsidó harc egymás likvidálására. Miközben sose se tudták egymást megsemmisíteni, s más se tudta őket kiiktatni, azaz most se fog menni.

Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »