Az egyik első nincstelen szegényparaszt, aki megjelent a magyar irodalomban, az Katona József Bánk bánjának Tiborca volt. Odáig s még majd jó ideig csak az idealizált, cifraszűrös, bőgatyás műparaszt kapott helyet az egyre szaporodó népszínművekben, amely műfaj nem igazán engedte meg a kritikusabb hangvételt. Nem volt ez másképp a filmekben sem, amely ráadásul igazi úri huncutságnak számított, s betiltani is könnyebb volt, mint egy könyvet. A magyar filmvásznon Fekete István volt az első, aki a népi-urbánus ellentétet fel merte vállalni, de a mezítlábas szegényparaszt, a zsellér csak 1945 után jelenhetett meg a maga valójában, ekkor viszont átestek a ló másik oldalára, a valós állapotok felmutatása helyett sokszor idealizált zsellérképet kapunk, s a téeszesítés melletti élet-halál harc hamis ábrázolását.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »