Boldogság bármi áron: Jennifer Aniston az ötvenhez közel gyógyszermámorban igyekszik rehabilitálni karrierjét.
Minden komoly szakmai elismerésre, nemcsak kirakatemberi státusra vágyó színész életében eljön az a pillanat, amikor a sztárkultusz oltárán feláldoztatik a „method acting”, a külső megjelenés helyett a felnagyítani kívánt tehetség kerül az előtérbe, zömében kifogástalan táptalajt nyújtó rossz közérzetű karakterdrámákban. Matthew McConaughey és Christian Bale ledobta fetisizált izomzatát, Natalie Portman leadta a csomagot, Charlize Theron felszedte.
Jennifer Aniston a felettébb divatos és annál kifizetődőbb hízó- és fogyókúrák ellenében arcát végigpásztázó sebhelyet, visszafogott sminket és csapzott hajat választott Claire Bennett megformálásához, aki egy tragikus baleset után szuicid hajlamúakat kezelő csoportterápiájából távozó nő és gyászoló férje megszállottjává válik.
Szép ruhában, alkalomra készen
Általában a hasonszőrű alkotások minden pórusából árad a hatásvadászat, könnyfakasztó történetükre támaszkodva, tenyerüket dörzsölve várják a legrangosabb díjakat pusztán az alkalomhoz szép ruhába öltöztetett, mesterkélt iparosmunka látszatát keltve. A Boldogság bármi áron nem dörgöli orrunk alá történetét, pusztán a pillanatnyi érzelmi hatás kiváltása a célja, legyen szó abszurdnál abszurdabb hallucinációkról, kiválóan végigvitt feltételes módokról vagy Cronenberg Karambolját visszafogott módon megidéző szexjelenetről. Mindezek ellenére inkább meglepő és életszagú, mint hatásvadász a film, amely az ódivatú pátoszt korunk tragikomikumára cseréli.
Aniston is bőven magán felül teljesít, a körülmények adva vannak, hiszen ahogyan a mellékszereplők, úgy maga a film is csupán alappillérként szolgál jutalomjátékához. Claire Bennett karaktere is hálás, jól szimbolizálja a karrier rehabilitációs hasadtságát.
Népszerű sorozatmúltja és jól megválasztott komédiái ide vagy oda, Aniston soha sem volt az a nagybetűs, A listás, ahogy a fent említett kollégái, és nem is áll mögötte az a rendező zseni, aki kipréselné belőle a maradék nem létező potenciált. Így nem is meglepő, hogy a Boldogság bármi áron a rangosabb díjak közül mindössze egyetlen Aranyglóbusz-jelölésig jutott, ennek ellenére döbbenetesen őszinte és szórakoztató alkotás.
(Boldogság bármi áron, színes, feliratos, amerikai filmdráma, 102 perc, 2014. Rendező: Daniel Branz, forgalmazó: Parlux Entertainment)
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
