MeToo vagy nem MeToo?

MeToo vagy nem MeToo?

2017 októberében Alyssa Milano egy twitter bejegyzésben bocsátotta útjára az első #MeToo sztorit. A média azonnal felkapta és behozta azt a köztudatba. Egy évvel később, 2018 szeptemberében az amerikai legfelsőbb bíróság egyik tagja visszavonult, helyére Brett Kavanaugh bírót szertették volna jelölni. Az FBI nemzetbiztonsági szempontból teljesen átvilágította és jóváhagyták a kinevezést, mégis megjelent három nő, aki szexuális zaklatással vádolta meg Kavanaugh-t. Ekkortájt kezdett szélesebb körökben is ismertté válni a MeToo-hoz szorosan kapcsolódó #BelieveWomen, magyarul a “Higgy A Nőknek” mozgalom. Bár a mozgalom elnevezése önmagáért beszél, a háttérben egy olyan gondolat áll, hogy a nők bizony nem vezetik félre a hatóságokat és nem bosszúszomjasak, illetve a hamis vád sokkal ritkább, mint a valódi erőszak.

Amikor viszont 2017-ben a feminista Lena Dunham, a Csajok című sorozat írójának/színésznőjének haverját, bizonyos Murray Miller-t érte el a nemi erőszak vádja, Dunham kifakadt és olyat talált mondani, hogy a Miller esete abba a 3%-ba tartozik, ami éves szinten hamisnak bizonyul. Persze ilyen nincs, hogy csak úgy csapatot vált, ezért Dunhamnek később bocsánat kellet kérnie a kijelentésért, majd a fejére olvasták, hogy a #BelieveWomen azt jelenti, hogy minden nőnek hinni kell. Nincs kivétel. Ezt a mozgalmat nem véletlenül éri az a vád, hogy az ártatlanság vélelme helyett azt vélelmezi, hogy a vádlott elkövette a nemi erőszakot, és a bizonyítási kötelezettség őt terheli, ami totális nonszensz, de a fősodratú médiának ezzel eddig nem volt baja.

Szóval Kavanaugh a vád szerint több mint 30 éve követte el az aljasságokat, így gyakorlatilag nem volt bizonyíték ellene, a média viszont felkarolta, és vitte a hátán a műsort. Még Alyssa Milano is Washingtonba utazott, és kijelentette, hogy akkor is hinni kellene azoknak a nőknek, ha egyébként nincs hiteles bizonyíték a szexuális visszaélésekre. Joe Biden, az Egyesült Államok korábbi alelnöke is védelmébe vette a nőket és úgy nyilatkozott, ha egy nő ország világ elé kiáll egy ilyen váddal, akkor azt kell feltételezni hogy amit mond, az valójában meg is történt.

Eljött a 2020-as év, a bölcs Demokrata Joe Biden az elnöki székért folytatott versenyből győztesként távozott, és valószínűleg ő fog csatába indulni Trump ellen az idei amerikai elnökválasztáson. Ahogy azonban lenni szokott a múltból előugrott egy nő. Történt ugyanis, hogy a jelölt egy korábbi alkalmazottja, név szerint Tara Reade kitálalt, és elmondta, hogy Biden 27 éve szexuálisan zaklatta őt. A nő még 1993-ban dolgozott Bidennel, aki ekkor Delaware szenátora volt, és most úgy érezte eljött az ő ideje, így egy interjúban elmondta mi is történt kettejük között.

„Minden egyszerre történt, aztán … a kezei már rajtam is voltak, és a ruhám alá nyúlt”– meséli Reade. „Azt mondta: gyerünk, úgy hallottam tetszem neked. Úgy éreztem minden összedől bennem … szenátor akartam lenni, nem pedig egy szenátor szeretője.”

Elég furcsa helyzet teremtődött ezzel, ugyanis a feminisák és a fősodratú média is nyíltan Demokrata párti, de ami még izgalmasabb, Alyssa Milano Biden szimpatizáns. Sokaknak fel is tűnt, hogy Milano nem igazán hallatta a hangját az üggyel kapcsolatban, azonban pár nappal ezelőtt egy interjúban kifejtette véleményét, és úgy tűnik a hangnem egy kicsit megváltozott 2018 óta. Lássuk tehát hogyan vélekedik Milano a jelenlegi helyzetről:

„Még mindig kétségbeesetten próbálok nem beleállni és egy objektívnak maradni az ügyben, mivel több, mint két éve raktam ki az első #MeToo bejegyzést a twitterre, [és] soha nem gondoltam volna, hogy ez valaha is ártatlan embereket fog tönkretenni.” – majd hozzátette – „Meg kell tehát találnunk az egyensúlyt a ’Higgy a Nőknek’ mozgalomban, és a férfiaknak is tisztességes eljárást kell biztosítanunk.”

Milano twitteren is megerősítette álláspontját.

Hírdetés

„A #BelieveWomen nem azt jelenti, hogy bárki megvádolhat bárkit bármivel. A társadalmi gondolkodásmódot kell megváltoztatnunk, hogy az alap reakció ne az legyen, hogy a nők hazudnak”

 „Hiszem, sok másikkal együtt, ezt a vádat is ki kell vizsgálni egy tisztességes eljárás keretein belül, … Ez az egyetlen módja annak, hogy ez a mozgalom működni tudjon, és elérjük azt a változást, amiért harcolunk. Ha ezt nem sikerül, kockára tesszük az egész mozgalmat és a nők egyenlőségét.”

Szóval most, hogy személyesen is érintett, ahogy Dunham is volt anno, átértékelte magában az egész mozgalmat. Most nem kell a médiahiszti, döntsön a bíróság. Habár a feministák közül nem mindenki ért vele egyet. Rose McGowan, egy másik MeToo celeb, aki Harvey Weinstein-t vádolta nemi erőszakkal eléggé bepipult Milanora, és egy twitter bejegyzésben csalónak nevezte, majd a Demokrata pártot azzal vádolta, hogy lejáratja Tara Reade-et.

De persze nem csak ők azok, akik összezavarodtak. Még a The Guardian feminista szakosztálya is olyan értetlenül bámul a történésekre, mint a kölni feminista a bevándorló kolbászára:

„A jobboldali hírlapok örömmel csaptak le a Biden elleni vádakra, még baloldali kommentátorok is megvitatták az esetet, a fősodratú média viszont nagymértékben ignorálta azt. Helyette olyan szalagcímeket közöltek, mint Top 10 nő, akiked Biden alelnöknek választhat, vagy Joe Biden belső köre: többé nem férfi klub.

Nagy probléma hogy a konzervatívok, akik le sem tojták a Donald Trump ellen felhozott szexuális visszaélés vádakat, most fegyverként használják azt Biden ellen. Mindazonáltal, az is eléggé aggasztó, hogy mennyi liberális hunyja be a szemét. A korábbi alelnök ellen felhozott vádak komolyak, miért nem veszik őket komolyan?”

Az eset komolyságát mutatja Brad Parscale, Donald Trump kampánytanácsadójának április 11-én posztolt twitter bejegyzése. Parscale összegyűjtötte a cikkek számát melyek a fősodratú médiában jelentek meg a Kavanaugh-t vádló Christine Blasey Fordról és szembeállította azt a Tara Reade-ről írt cikkek számával.

Hihetetlen, hogy 2018-ban az amerikai média szinte mindegyike 100-nál is több cikkel támogatta a feminista MeToo és BelieveWomen mozgalmat, most azonban teljes a csend. Konkrétan 0 cikket közöltek a témáról. Alyssa Milanohoz hasonlóan hirtelen hátat fordítottak a bűnös amíg ártatlannak nem bizonyul, teljességgel abszurd MeToo/BelieveWomen alaptézisnek, és fülüket-farkukat behúzva lapítanak a fűben.

Azonban meg kell említenünk a magyar sajtót is, hiszen ők is kivették részüket a MeToo-ból. Rákerestem a nagyobb magyar hírportálokon, de úgy tűnik semmilyen információ nem szivárgott át a tengerentúlról a Tara Reade vagy a MeToo botrányról. Pedig a magyar fősodrat erősen feminista. Hol vagytok sajtó, hol vagytok feministák? Állítólag egy amerikai politikus, egy nagy hatalommal bíró fehér férfi molesztált egy nőt! Eddig erre ugrottatok. Mi van most? Most már nem hisztek a nőknek?  Hát ki képviseli most a feminabszurdizmust?

Tehát tisztelt olvasó, ha egy objektív újságíróval vagy egy feministával találkoztok, bátran kérdezzetek rá: MeToo vagy nem MeToo?


Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »