„Először egy a katonák irányából érkező lövést halottam, amelyet még három-négy újabb követett. Aztán megint néhány, majd egy teljes sorozat, amely folytonos tüzelésbe ment át, végül megszólaltak a Hotchkiss-féle könnyűlövegek is.” Így emlékezett vissza Thomas Tibbles újságíró a dél-dakotai Wounded Knee (sérült térd) nevű pataknál történt mészárlás kezdetére, amely végleg megroppantotta a Prérin élő indiánok gerincét.
A 19-ik század utolsó harmada kész rémálom volt a Nagy-Síkságot évezredek óta lakó őslakosok számára. A megművelhető földterületekre éhes fehér bevándorlók egyre nagyobb számban özönlöttek nyugatra.
A telepesek már akkor sem voltak a fenntartható fejlődés hívei, az őslakosok fő táplálékául szolgáló bölényeket például oly mértékben túlvadászták, hogy azok a kihalás szélére jutottak.
Az indiánoknak nemcsak azzal gyűlt meg a bajuk, hogy mit, hanem azzal is, hogy hol vadásszanak, mivel vadászterületeik is napról-napra zsugorodtak. Úgy tűnt, hogy a fehér jövevények lassan mindenből kiforgatják őket.
A Préri egykoron büszke vadászait a nélkülözés és az éhség gyötörte, a végtelen mezőket, pedig felváltotta a rezervátumok nyomora.
Az őslakos indián törzsek a gyötrelmes állapotukra egy új, 1889-ben elindított, Szellemtáncnak nevezett vallási mozgalommal válaszoltak.
A mozgalom elindítója, a pajút indián Wovoka szerint az őslakosok egy új világot hozhatnak létre az ősi rituális táncok csoportos gyakorlásával, amelynek segítségével az élők megtalálhatják a kapcsolatot halott őseikkel, akik segítenek majd megtisztítani világukat a “fehér ember összes ördögi dolgától” és minden “mohó, fehér tolvajtól”. A nagytakarítást követően a bölények pedig visszatérnek majd a végtelen Prérire.
A „fehér ember” nem nézte jó szemmel a rituális táncpartikat, amelyek egyre gyakoribbá váltak a sziú törzsek által lakott Dakota Területen felállított rezervátumokban.
Az új jövevények szemében ezek a lassú dobszóra, csoportban végrehajtott ugrálások, lépések, és kántálások előkészületek voltak a fegyveres harcra.
Az indiánokkal való évszázados szembenállás véres konfliktusai következményeképpen bizalmatlan amerikai hatóságok elrendelték a sziú törzsfőnökök letartóztatását, hogy elejét vegyék egy vélt, nagyszabású felkelés kirobbanásának.
Az egyik ilyen akció során a hunkpapa sziúk legendás főnökét, az amerikai haderő felett a Little Big Horn-i csatában győzelmet arató Ülő Bikát, 1890. december 15-én lelőtték a törvény emberei.
A Standing Rock Rezervátumban történt véres incidens gyakorlatilag előjátéka volt annak a tömeggyilkosságnak, amely 1890. december 29-én a Wounded Knee pataknál történt, ahol Pettyes Szarvas lakota sziú törzsfőnök és mintegy 300 fős törzse táborozott.
Pettyes Szarvas, Ülő Bika féltestvére volt, aki a Standing Rockban dulakodásba, majd gyilkosságba torkolló eseményekről értesülve, a hatóságok letartóztatásától és bosszújától tartva, népével felkerekedett, hogy a lakota törzsfőkkel tárgyaljon a kialakult helyzetről.
Az amerikai hadsereg nem akceptálta a sziúk egyesülését, így a 7. Lovassági Ezred körülvette Pettyes Szarvas táborát és 29-én megkezdte a fegyverek begyűjtését.
A sziúk nem tanusítottak ellenállást, de ahogy az egy ilyen feszült helyzetben lenni szokott, a puskaporos hordó egy ártatlan szikrától berobbant.
Egy süket sziú harcos ugyanis nem értette, hogy a marcona fehér katonák mit akarnak és nem adta oda a fegyverét. Dulakodás tört ki, és egy fegyver elsült.
Az eddig fékezett indulatok a felszínre törtek, a katonák válogatás nélkül lőni kezdték a sziúkat, tekintet nélkül arra, hogy azok fegyvertelenek (sokan már átadták puskáikat) vagy fegyveresek voltak.
Rengeteg asszony és gyermek is volt a táborban, így számtalan civil a kialakult kereszttűz áldozatává vállt. A vérszemet kapott katonák viszont azokat az ártatlan menekülőket is legyilkolták, akik futva próbáltak a tűzharctól minél messzebb kerülni.
A mészárlásban közel 300 lakota sziút öltek meg az amerikai hadsereg katonái; az áldozatok kétharmada nő és gyermek volt. Az amerikai oldalon 31 katona vesztette életét. Az indiánok álma egy “régi-új” világ visszatértéről örökre összetört.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
