Az erőszakos LMBTQ-propaganda a német iskolákban már kezelhetetlen és visszafordíthatatlan.
Berlin második eleste
A Meseország mindenkié című mesekönyv már jó ideje erős vérnyomás-emelkedést okoz a gyermekeiket féltő magyar szülők körében. A Soros-féle Ejha! szervezet munkafüzete csak olaj a tűzre.
Arra, hogy mennyire fontos az, hogy csírájában el kell fojtani a gyermekek korai, intézményesített indoktrinálására irányuló káros törekvéseket, kiváló példa Németországban a Gabriela Rosenwald Oktatóműhely szexuális sokrétűség – Elfogadás és tolerancia címmel az 5.–10. osztályosoknak készült munkafüzete. Ezt a német iskolák – egyes baloldali vezetésű tartományokban – arra használják, hogy a gyermekeket már ilyen fiatal korban érzékenyítsék az LMBTQ-lobbi által propagált szexuális sokrétűség elfogadására, annak természetes mivoltának szuggerálására. Ez a pedagógusoknak készült munkafüzet arra szolgál, hogyan befolyásolják öt osztályon át a gyermekeket a korai szexuális orientáció keresésének ingoványos talaján.
Ebben a korban a gyermekek még könnyen befolyásolhatók, természetes kíváncsiságukból eredően érzékenyebbek az új, még szokatlan dolgok iránt. De tapasztalathiányuk miatt erősen veszélyeztetettek, mert nem képesek felismerni a rájuk leselkedő, emberbőrbe bújt ragadozók valós szándékait. A füzet a szexuális sokrétűséget mutatja be a gyerekeknek, hogy fogadják el normálisnak azt, aki átoperált, leszbikus, biszexuális, transznemű, illetve a homoszexualitás formáit képviseli.
A szerző a munkafüzet előszavában azt írja, hogy a bibliában Isten szavai, miszerint „Legyetek termékenyek és sokasodjatok”, ma már nem passzolnak a társadalomra. Ehelyett a gyerekek inkább legyenek nyitottak és fogadják el az azonos neműek és a különböző összetételű párok kapcsolatait. Ne az legyen fontos, hogy kinek született valaki, hanem, hogy milyen.Például kedves, segítőkész, barátságos stb. A füzet leírja a témával kapcsolatos beszélgetések szabályait és az elvárt viselkedésformákat, ismerteti a különböző családvariációkat. Részlegesen taglalja a szivárványcsaládokat, amelyek szintén különböző szexuális orientációjú emberekből állhatnak. Nagy hangsúlyt helyez ezek elfogadtatására és arra, hogy minden formáját normálisnak kell tekinteni.
Ellenérveket sorol fel, hogyan védjék meg ezeket a kapcsolatformákat a gyerekek az ellenkezők ellen. Harmonikus, mosolygó emberek képeivel befolyásolják a tudat alatti érzéseiket, ezzel is elfogadtatva a csalamádé családok összetételét. Természetesen a migránsokkal való vegyes házasságok iránti érzékenyítés sem maradt ki a füzetből. A férfi és a nő fogalmát elavultnak nevezi és a fent említett jellemzők szerinti megjelöléseket állítja be normalitásnak.
A korábban csak a reklám- és PR-szakmában, de ma már a propagandasajtóban is alkalmazott framing technológiával alkalmaz bizonyos szavakat a tudat alatti befolyásolás céljára. A társadalmi nemekről (gender) beszél, amelyek az emberek önként felvállalt szerepét határozzák meg.
Az anyag a leszbikusokkal kapcsolatban azt állítja, hogy egy lány, aki leszbikus, nem tehet róla, mert így született. Bizonyítottnak állítja be, hogy a férfiúi homoszexualitás is veleszületett. Mindezeket pozitív kontextusba helyezve és természetesnek feltüntetve. A füzet harmadik fejezete azt hangsúlyozza, hogy a másság normális. A homoszexuálisok nagyvárosi felvonulását, a Christopher Street Dayt (a Berlin Pride-ot) is pozitívan írja le.
A munkafüzet a nők szereposztását a „csak konyha, gyerek, templom” hamis kliséivel lesajnáló módon, negatív színben tünteti fel, viszont a férfiak szerepére nem tér ki. Azután az alaptörvény, az alapjogok magyarázata következik, persze arra vonatkoztatva, hogy mindezek mit jelentenek a leszbikusoknak, melegeknek, transz- és interszexuálisoknak. Mindezt már tizenegy éves gyerekeknek akarják bemagyarázni!
Az alapjogok felsorolása azért történik, hogy mindezekkel illusztrálják az elfogadás és a tolerancia szükségességét. Ezt a két szót több oldalon át – a totális agymosás jegyében – számtalanszor megismétlik, hogy így verjék bele a gyerekek fejébe. A reklám is a rengeteg ismétlődéssel hat a tudatalattira. Ismert leszbikus és meleg színészek, celebek felsorolását kérik a gyerekektől, hogy azok népszerűségének hangsúlyozásával is elfogadtassák a másság létét.
Kitérnek a társadalmi diszkriminációra is, persze csak a sajnáltatás céljából. Az iromány szerint csak a homofóbia elítélése jelenthet szabadságot. Részletes útmutatót ad a coming out, a másság bevallásának témájához. Hogyan kell a szülőknek, a barátoknak bevallani a homoszexualitást. A szerző továbbá a fetisizmus, pedofília, nimfománia részletes magyarázatával kelti fel a gyermekek kíváncsiságát. A füzet a különböző fogalmakat táblázatba foglalva segíti a tanulást, valamint a minden fejezet végén található kérdésekhez megoldási kulcsot is kínál.
A homoszexualitás jelképei már az egyházi iskolákban is megjelentek. A német evangélikus egyház folyamatosan a szivárványszínű zeitgeist (korszellem) szerint cselekszik. Jó példa erre, hogy a nyáron a tanév első napján a tanulókat az észak-rajna–vesztfáliai Moers városka evangélikus iskolájában a szivárványos zászlóval feldíszített bejárati kapuban várták és áldották meg az egyház képviselői. A Facebookon jelent meg az iskolás gyermekeket ábrázoló kép az augusztus 19-i a tanévnyitóról. A felháborodott szülők és kommentálók bejegyzései után gyorsan eltávolították a képet, de egy helyi lap riportere megörökítette, hogy a gyerekeket már ilyen fiatal korban a genderpropaganda jelképével érzékenyítik a homoszexualitás elfogadására. Münchenben a homoszexuálisok kedvelt negyedében a gyalogosátkelőket azonos neműeket ábrázoló közlekedési lámpákkal látták el.
De hogy a németekben mennyire benne van a tetszelgési kényszer, jól illusztrálja az is, hogy a 25. Budapest Pride „tiszteletére” Johannes Haindl német nagykövet – a befogadó ország többségének érzéseivel kapcsolatban nem sok diplomáciai tapintatot tanúsítva – felhúzta a szivárványos zászlót. Erről persze mindenki gondolhat azt, amit akar, hogy ez esetleg provokáció volt-e, de őexcellenciája ezzel természetesen a szociáldemokrata német külügyminiszter főnöke álláspontját és véleményét is látványosan képviselte.
Az LMBTQ-lobbi igazi szándéka az, hogy a gyermekek korai érzékenyítésével és az általuk hangzatosan „toleranciának” és „elfogadásnak” titulált agymosással utánpótlást neveljenek a pedofil és homoszexuális hajlamú felnőttek számára. Ezért minden normális és gyermekét féltő, szerető embernek fel kell vennie a harcot az ilyen szándékok ellen, és csírájában el kell fojtani minden olyan törekvést, hogy az álcivilek álnevelői intézményesített formában rontsák meg gyermekeinket. Ez ellen harcolni minden jóérzésű ember kötelessége. El a kezekkel a gyerekeinktől!
Vida Ákos
A szerző újságíró, München
A botrányos mesekönyv csak az első lépcsőfok
A Meseország mindenkié című, LMBTQ-szereplőket is felvonultató és kultúrharcba induló mesekönyv körüli botrány csak nem akar csitulni, sőt. Az úgynevezett alkotás körüli felfordulás, amely a szeretet és az elfogadás maskaráját öltve magára próbál meg a kertek alatt, a hátsó ajtón belopakodni, beosonni az óvodákba és az iskolákba, egyre nagyobb hullámokat vet.
Igen, úgynevezett alkotásról beszélünk, hiszen a fércmunkáról még a ballib Élet és Irodalom is megállapította, hogy olvashatatlanul és élvezhetetlenül gyenge, egy valóságos irodalmi pusztulat, egy mesekatasztrófa, egy olyan borzalom, amelynek nincs egy fikarcnyi hozzáadott irodalmi értéke. Ami a legkevésbé sem meglepő, hiszen a Labrisz Leszbikus Egyesület által kiadott „könyvnek” nem is voltak efféle céljai. A Meseország mindenkié-t egészen más okból adták ki. A leszbikus egyesület küldetést szánt a meleg szereplős meséknek. Politikai küldetést.
A „mesekönyv” nyilvánvalóan nem szórakoztatni szeretne – egy identitáspolitikai célból létrehozott kiadvány esetében ne is várjunk ilyesmit –, hanem érzékenyíteni. Nevelni. Megtanítani a kisgyerekeknek, hogy az alaptörvény rossz, és hogy a melegházasságot tiltó bácsik és nénik, élükön Orbánnal, gonoszak.
Érzékenyítés. Milyen szép szó! Néhány éve még nem is használtuk, tán nem is létezett, akkoriban még az agymosás vagy a propaganda kifejezés tökéletesen megfelelő volt az effajta tevékenységek jellemzésére. De változik a világ, változik a szavak jelentése is, és az agymosásra immunissá váló emberek is átalakultak, ezért szükség volt egy másik szóra. Ma már nem (csak) agyakat mosnak, hanem érzékenyítenek.
De térjünk vissza a történetekhez!
Hogy milyen rosszak, arról beszéljen az ÉS kritikusa: „Szólnak, szépen, sorban, nemet váltó, a társadalmi nemi szerepekre fittyet hányó, fejlődésben megrekedt, örökbe fogadott, transzszexuális, aszexuális, félárva, bántalmazott, elhanyagolt, testi deformitással született, roma származású, homoszexuális mesehősökről. De bármennyire is agresszív a marginalizált helyzetben levők felmutatásának témája, mégiscsak akkor működhet üzenetként (a gyerekeknél is), ha a szövegek irodalmi értelemben vannak annyira jók, hogy meséknek lehessen nevezni azokat. Enélkül ugyanis csupán kínos kompendium marad az egész. Ahogy maradt is ez a kötet.”
A mesék nélküli mesék irodalmi értelemben vett módon tehát értékelhetetlenek. Erre felesleges több szót vesztegetni, ha a nyilvánvaló tények ellenére is lesznek olyan liberálisok – nem is kevesen –, akik a jogos kritikát is homofób gyűlöletkeltésnek fogják nevezni.
Ami viszont merőben új fejlemény, és amiről igenis beszélni kell, hogy a napokban jó pár, magát civilnek hazudó, Soros György bőkezű támogatását élvező szervezet az ombudsmanhoz fordult, amiért néhány önkormányzat betiltotta településük óvodáiban a genderpropagandát. Meg persze gyorsan lehomofóbozták a miniszterelnököt is, és azt is kinyilvánították, hogy az országban államilag vezérelt gyűlöletkeltés zajlik. A kijelentéseiket arra alapozták, hogy Orbán Viktor néhány hete egy interjúban azt találta mondani, hogy a magyar emberek roppant mód elfogadók és türelmesek a homoszexuális társadalom tagjaival szemben, viszont annyit azért elvárnak, hogy az LMBTQ-lobbi hagyja békén a gyerekeinket.
Ez nem tetszett a Soros-szervezeteknek, akik éktelen haragra gerjedtek. Hát micsoda fasiszta gyűlöletbeszéd, milyen világra szóló botrány arra kérni a meleglobbit és a melegjogi szervezeteket, hogy ha nem túl nagy kérés, legyenek olyan kedvesek, és tartsák magukat távol a négyéves óvodásoktól, és az alsó tagozatos kisiskolásoktól?! Tűrhetetlen. Botrány. Hátrafelé nyilazós, múltba révedős, honfoglalás korabeli, maradi hülyeség. Aki ma ilyet kér, az holnap embereket fog gázkamrába küldeni. Ők aztán a legkevésbé sem szeretnék békén hagyni a gyerekeinket. Éppen ellenkezőleg: egyértelműen kiderült, hogy a kezdetektől fogva azon dolgoznak, hogy a Meseország mindenkié minden óvodába és iskolába bekerüljön.
Ezt akarják, és ezért akarják bebizonyítani, hogy a mesekönyv kitiltása az óvodákból alaptörvénybe ütközik. Bizony: ilyenkor viszont bátran hivatkoznak a gyűlölt alaptörvényre.
Ez azért is furcsa, mert a botrány hatására a könyv útmutatójából kivették az óvodásokra vonatkozó részeket, már „csak” az alsó tagozatos kisiskolásokat akarják a tanórákon transznemű, bi- és homoszexuális szereplők történetei segítségével, úgymond, érzékenyíteni. A napnál is világosabb, minapi közös nyilatkozatukkal is ezt bizonyították, hogy az Amnesty International Magyarország, a Budapest Pride, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Háttér Társaság, a Magyar Helsinki Bizottság, a Magyar LMBT Szövetség, a Társaság a Szabadságjogokért, az Utcajogász Egyesület azért küzd, azon dolgozik, hogy ez a „kedves” és „ártatlan” mesekönyv az összes óvodában és iskolában megtalálható legyen.
Az meg nem is lehet kérdés, hogy ez csak az első lépcsőfok, amit kisvártatva követni fog a második, amikor homofób fasisztának lesznek bélyegezve azok a pedagógusok és szülői közösségek, akik/amelyek nem szeretnék, ha a Meseország mindenkié című politikai propagandát olvasnák fel reggelente a gyerekeknek.
A libsi jogvédők meg fogják próbálni kirúgatni az ilyen renitens és maradi fasisztákat, a harmadik lépcsőfokhoz érve pedig az lesz a következő követelésük, hogy a gyámügy vegye el az „elfogadást” és a „szeretetet” propagáló könyvet elutasító szülőktől a gyerekeiket. Öröm az ürömben, hogy ezek a nyilatkozatok egyértelműen leleplezik a könyvet támogató LMBTQ-szervezetek valódi céljait.
Önleleplező őrjöngésük rántja le a leplet arról a hazugságukról – amivel egyébként hónapokig sikerrel tudták átverni a magyar embereket és a közvéleményt –, ami azon alapult, hogy a homofób nácik feleslegesen dühöngenek meg tiltakozgatnak, hiszen minden szülő szabadon eldöntheti, hogy leveszi-e vagy sem a polcról a melegházasságot és az édeshármast propagáló kiadványt.
Fenéket döntheti el. A Soros-szervezetek a legkevésbé sem szeretnék, hogy a szülők döntsenek egy ilyen, a progresszió és haladás szempontjából fontos kérdésben.
Apáti Bence
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
