Valahol a koronavírus sodrásában elveszni látszik egy fontos téma, amely nemhogy nem zárult le, de első felvonása volt egy vélhetően nagyon-nagyon hosszú világnézeti-társadalmi háborúnak, ami nemcsak Magyarországot, de az egész fejlett világot sújtja. Mióta Dúró Dóra nagyon helyesen ledarálta a Meseország mindenkié nevű szennyet, sikerült elérni, hogy legalább közbeszéd tárgya legyen a néhol csendben, néhol agresszív magamutogatással megjelenő LMBTQ-terror. Noha azóta úgy látszik, mintha visszaszorulóban lenne a téma, ez maximum a felszínen van így. Mivel az aberrált könyv körül csúcsosodott ki a probléma, ezért visszafordíthatatlanul jelkép lett belőle. Mindkét fél számára.
A normalitáspártiak általa eszméltek fel végérvényesen, hogy óriási baj van, a destruktív balliberálisok pedig "fasizmus ellen való ellenállási jelképként" tekintenek a kötetre. Ennek mikéntje vice versa leszűrhető a közéleti csetepatékból, vagy a balliberális megmondóemberek agresszivitásából. Halk, ájtatos, szerény, szép szóval persze az égvilágon semmit nem lehet elérni az LMBTQ pofátlansága ellen, így a darálás, illetőleg a Mi Hazánk Mozgalom következetes állásfoglalása volt a célravezető út, ahogy azt az idő be is bizonyította.
A Meseország mindenkié kérdésköre önkormányzati szintekre is lecsorgott, itt természetesen ismét ideológiai töltetűek lettek a kialakult viták. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a könyvet védelmükbe vevő baloldali önkormányzati képviselők ebből a kötetből olvasnak fel este a gyerekeiknek/unokáiknak, mégis egy emberként védelmezték azt. Itt kell hozzátennünk, hogy ebben a túlbürokratizált világban természetesen csak az önkormányzati tulajdonban álló intézményekben lehet szó a Meseország mindenkié betiltásáról, a "magánintézmények" felett az önkormányzatnak semmiféle hatásköre, jogköre nincsen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a "magánintézmények" akkor olvastatják el a kisgyerekekkel, amikor csak akarják, efelett pedig jelen állás szerint semmilyen kontrollt nem lehet gyakorolni, holott egyre több ilyen "haladó" intézmény létezik.
Az utóbbi hetekben rendre szállingóztak a hírek még észnél lévő önkormányzatokról, akik legalább az általuk felügyelt és fenntartott intézményekben betiltották a könyvet. Ilyen volt Csepel, Mezőkövesd, Nagykáta, vagy éppen Veszprém. Ez országos viszonylatban persze még elég sovány, még akkor is, ha a világ egyik legnagyobb lobbierejével, az LMBTQ-val állunk szemben, de bízunk benne, hogyha a járvány után visszatérünk a normál kerékvágásba (ha visszatérünk valaha), akkor folytatódik a tendencia. Persze nem ez az egyetlen téma, amely háttérbe szorult a koronavírus oltárán (valószínűleg ez is volt a járvány egyik célja), de mi garantáltan leszünk olyan makacsok, hogy nem fogunk megfeledkezni róla.
Ha már szó esett a bátor településekről, kicsit foglalkozzunk a szégyenfallal is. Hasznos, mert általa megint kicsit többet látunk hazánk politikai térképéből. Újpesten például egyként hátrált meg a Fidesz-KDNP és a balliberális oldal, s még javaslati szinten sem mertek foglalkozni a tiltással. Noha a baloldaltól ez törvényszerű volt, eléggé beszédes, hogy a kormánypártok is ködös nyilatkozatokkal menekültek a felelősség alól. "Biztos kezekben az ország", ugyebár. Egyébként a Mi Hazánk Mozgalom erre kijelentette, hogy indítsanak közös jelöltet ’22-ben, amely egyszerre vicces és egyszerre realitás, hiszen valahol a mélyben végtére is egy oldalon áll a "két" platform.
A balliberális szivárványkoalíció által vezetett Tatabányán napirendre sem tudott kerülni ügy, a társutas jobbikos elvtárs még az Oktatási és Kulturális Bizottság ülésén is megfúrta a tárgyalás lehetőségét. Ha leszavazzák, akkor a probléma nem is létezik ugyebár. Ilyen jó kis dolog ez a demokrácia.
Nos, valahogy így áll Meseország félidőben, azzal kapcsolatban pedig egy szemernyi kétségünk ne legyen, hogy amíg emberek millió rettegnek a vírustól otthonaikban, az ellenség folyamatosan készülődik az újabb csapásra.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
