Feleslegesen abrakolt a hegy alatt lázasan a kormány, egyes pártok és az államfő, nem sikerült összehozni egy „ehető” változatot, az ellenzők tábora pedig egyre csak duzzadt, mostanra pedig már a politikum is elismerte: az ügy halott. A törvény nyilván valamikor majd megszületik, állítólag széles társadalmi konszenzus közepette (az érintettek körében biztosan), hiszen a sokat emlegetett aránytalanságokat, a káoszt mégiscsak fel kell számolni, ez azonban egyértelműen nem mostanság lesz.
Nem mellékesen az egész cirkusznak, olcsó bohózatnak és egyben csúfos bukásnak bizony nagy ára van. Egyrészt 770 millió euró vissza nem térítendő európai uniós támogatásnak inthet búcsút az ország – ez már borítékolható –, amire erősen nagy szükség lett volna a rongyos államkasszát, a közpénzügyek siralmas állapotát ismerve. Másrészt legalább ennyire fájó, hogy egy ideig marad az összes anomália, igazságtalan helyzet, zavaros állapot a közalkalmazottak bérezése terén. Érdemes tisztázni, hogy egy méltányos, észszerű és hatékonyan alkalmazható, mások mellett kiszámíthatóságot hozó új bértörvényre leginkább nem is az Európai Bizottság, egyáltalán az EU elvárásai miatt van szükség, hanem mert a jelenlegi állapotok már jó ideje elfogadhatatlanok, tarthatatlanok. Magyarán legalább két fronton hatalmas veszteség éri az országot.
Adódik az észszerű kérdés: kik a felelősök? A válasz felettébb egyszerű: politikusaink, akik éveken keresztül halogatták, tologatták az új törvény kidolgozását, akik megvárták az utolsó utáni pillanatot, majd kapkodva összedobtak valamit. Amiről rövid időn belül kiderült, több sebből is vérzik. Ami viszont igazán dühítő és elkeserítő, hogy ezt követően sem azt láthattuk, hogy próbálnák helyrehozni, elfogadhatóvá tenni, hallgatva a jogos bírálatokra, hanem az épp zajló iszapbirkózás tárgyává tették az egészet. Most pedig, amikor a napnál is világosabb, hogy a vonat elment, érkeznek a magyarázatok, a hárítás, az egymásra mutogatás, a bűnbakkeresés.
Gyomorforgató nézni szociáldemokraták és liberálisok egymásnak feszülését, miközben mindkét alakulat vastagon benne volt abban, hogy ez a történet kudarccal végződjön, hiszen az elmúlt öt évben gyakorlatilag a kezükben volt minden eszköz. Szánalmas a mosakodás, amit a két párt lerendez annak érdekében, hogy a saját felelősségét elmaszatolja, esetenként már röhejes érvekkel. Külön pikantériája az egésznek, hogy a magyarázkodásban most már egyre gyakrabban feltűnik: végül is nem is akkora baj, ha elúsznak az eurómilliók, sokkal fontosabb, hogy ne egy kapkodva elfogadott, rossz bértörvény lépjen életbe. Érdekes, évekig ez az aggodalom valahogy nem kapott hangot, a jól elvégzett munka iránti vágy, az országért viselt felelősség érzése valamiért nem furdalta a döntéshozók oldalát. Csak most, hogy megérkezett a fájdalmas számla, amit már megint nem vesz a nevére senki. Mert mint tudjuk: a bajnak sosincs gazdája, előle elbújni, menekülni szokás.
Fotó: Facebook / Sorin Grindeanu
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
