Mikor ezen sorok olvasó elé kerülnek, már küszöbön a karácsony és készülünk egy új esztendőre. Sajnos az elmúlt év nem volt jó. Emlékszem, tavaly szilveszterkor, nagy reményeket kecsegtető beszédek hangzottak el Európa szerte, mindenki gazdasági fellendülést várt, és társadalmi megnyugvást. A görög problémát igyekeztek megoldani, nem akarták , hogy az euró zónából valaki kiessen, féltek a dominó hatástól.
Sok, sok milliárd kölcsön, ami végül benntartotta a görögöket, akik most éppen a bevándorlókkal bajlódnak, elég sikertelenül. Magyarország gazdasága nem áll rosszul, jók az eredmények, már a külföldi megfigyelők is elégedettek. Az OECD 3 százalékos GDP növekedést vár erre az évre, és az államháztartás hiánya sem lesz rosszabb 2,7-2,8 százaléknál. Szóval tavasszal még elég jó volt a hangulat az Unió berkeiben , aztán elindult valami, amit kezdetben nem is vettünk nagyon komolyan, ma már egész nap erről szólnak a viták, és mindenkit érint.
Menekültek mindig jöttek, Európa befogadó kontinens volt, különösen a német gazdaság igényelte az ún. vendégmunkásokat, hiszen a német demográfiai „utánpótlás” katasztrofális, az egy nőre eső születések száma 1,5 alatt van, de legalább 2,1-2,5 között kellene legyen, hogy egy nemzet fennmaradjon. A franciák is, – nagylelkűen, – óriási moszlém tömeget engedtek be országukba, volt gyarmatikból, és bár az integráció nem volt elég sikeres, kisebb, nagyobb problémáktól eltekintve a helyzet már, már stabilnak ígérkezett, aztán jött a krach.
Ami tavasz óta történt mindenki előtt ismeretes, de a felkiáltójel most érkezett. Pár napja, az aránylag langyos, kellemes november kellős közepén, a franciákat kegyetlen, véres támadás érte, és egész Európa felhördült. Pedig erre is lehetett számítani.
A tavalyi Charlie ügy után, Európa vezetői, karonfogva vonultak Párizs utcáin és tüntetően kiálltak a Charlie újság mellett. Én cikket írtam, és jeleztem, nem vagyok Charlie párti, mert az nem sajtószabadság, hanem arcátlanság és ugyanakkor veszélyes hülyeség, hogy a másképpen gondolkodót, vagy más vallásút kigúnyoljam, szavakkal bántsam.
Amerikában, liberális, ateista szabadgondolkodók, nem egyszer Jézust gúnyolták, kifigurázták a legocsmányabb módon. A Vatikán felháborodva tiltakozott, az igaz keresztény szomorúan nézte, hova fejlődött a „sajtószabadság”. De a keresztények nem vágtak vissza, pedig tehették volna. Nem vagyok kimondottan vallásos, de ha valaki előttem, gyalázatos módon Krisztust gúnyolná, minimálisan szembeköpném, vagy elkergetném a közelemből. Az Iszlám egy monoteista vallás és lényegében, az egy Istenben való hit révén, nem kellene nagyon különbözzünk, de Ők mégis mások, merőben mások. Ezt minden esetben tekintetbe kell vegyük, ha a terrorizmust, és a migrációt, mint a jelenkor két legnagyobb problémáját megoldani szeretnénk.
A franciák elleni terrorakcióban nagyon sokan meghaltak, rengeteg a sebesült, és mikor e sorokat írom, még nem tudjuk mennyire nőhet az áldozatok száma, de pesszimista jóslatok szerint ez csak a kezdet mert további terrortámadásokkal lehet számolni.
Az Iszlám óriási közösségében nincs egység, és ezek a legnagyobb részben buta, kicsinyes, ún. vallási viták halálos ellenségességet szültek a muszlim közösségek között. A szunniták, szíiták, és más elképzeléseket hirdető kisebb nagyobb csoportok ( a mi elképzelésünk szerint szekták) nem csak vitatkoznak, de ölik is egymást. Vannak körök, akiknek ez az állapot kedvez, mert így tudnak a zavarosban halászni. A nyugati beavatkozás itt sokat nem segíthet, sőt ronthat, mert az Iszlám szent és sérthetetlen, a „ hihetetlenek” ne avatkozzanak életünkbe (mondják ők)
A szélsőséges és terrortámadásairól híres al Kaida iraki csoportjából alakult az ún. Iszlám Állam még 2006-ban. Kihasználva a szíriai polgárháború, és az amerikai kivonulás utáni iraki politikai káoszt,és a térségben uralkodó teljes bizonytalanságot, az IS gyorsan terjeszkedett, és ma már Irak és Szíria egy elég nagy részét birtokolják. Céljuk egy olyan szunnita kalifátus létrehozása, mely a mai meghódított területeken kívül, az egész Közel-Keletet irányítaná. (a régi kalifátusok mintájára). Ők lennének a világ összes muszlim hívőinek vezetői.
Halálos ellenségeknek tartják a szíitákat, a kevésbé radikális szunnitákat, és természetesen a keresztényeket. Ezeket mind ki kell irtani. Nem tudni hányan vannak, de számuk az utóbbi években felszaporodott, mert ezrivel toboroztak nyugatról is, elégedetlen, vagy tisztán kalandvágyból csatlakozó fiatalokat. A legnagyobb baj, hogy sok pénzük van, ez tartja őket még mindig hatalmon.
És ez a kérdés, ahol megáll az ész, mert józan gondolkodással nem lehet elképzelni, hogy egy ilyen gyilkos, paranoid bandát milyen szándékkal, milyen ösztönzéssel lehet anyagilag támogatni. Bizonyított, hogy Szaud- Arábia, Kuvait, és más arab államok, ismeretlen, gazdag forrásaiból komoly pénzek érkeznek az IS-hez. Ennek a logikáját nem lehet követni, mert tudott dolog, hogy egyelőre, elsősorban arabokat, muszlimokat gyilkolnak, a keresztények csak ezek után következnek. Sokáig rejtély maradhat, kik, és milyen hátsó szándékkal támogatják a halált osztogató gyilkos szervezet működését.
Azt viszont sokan állítják, főleg Obama republikánus ellenfelei, hogy az elnök, és külügyminisztere, Hillary Clinton hibás döntése miatt születhetett meg a terrorszervezet, mert nem hallgatván meg a katonai tanácsadókat, egyszerűen magára hagyták Irakot.
A francia főváros kétségtelenül a nyugati kultúra talán legjelentősebb központja, sok mindent szimbolizál, ami az európai gondolkozásban közös, talán ezért is lett célpontja a novemberi támadásnak. A vérengzés után azonban, úgy látszik a Nyugat mégis közös, és határozott lépésre szánta el magát. Az oroszok, az amerikaiakkal, Iránnal, és az Unió államaival egyetértésben, közös taktikára készülnek. Meglátjuk, milyen gyors, és milyen eredményes lesz az Iszlám Állam elleni közös harc, ami már a kezdetektől aktuális volt.
A kérdések azonban maradnak és legtöbbjére nincs válasz. Az európaiak most már jogosan teszik fel a kérdést; továbbra is a lavírozás és tűrés politikáját kell folytatni, vagy végre határozzuk el, hogy mit akarunk. Az sem tisztázódott, hogy hol lehet választóvonalat húzni a fanatikus terror és az ősrégi iszlám kultúra közé. A legaktuálisabb kérdés pedig, a hatalmas tömegű bevándorlás, amiben szintén nincs megegyezés. A liberális baloldal támogatná, a nemzeti, konzervatív oldal veszélyesnek találja a migránsok befogadását.
Ezen írás címében három név szerepel, három különböző világot, három különböző véleményt képviselő személyek neve. Talán kezdjük hazánk vezetőjével Orbán Viktorral.
Karizmatikus, de megosztó személyiség. A baloldal nem szereti, sőt, egyesek kimondottan gyűlölik. Tipikus, magyar szélsőséges gondolkodás. Egy miniszterelnököt nem kell szeretni, tisztelni lehet munkájáért, és ha rosszul dönt, bírálatot érdemel. Orbán Viktor magabiztos politikus, talán túl nagy az önbizalma, és ez magában nem is baj, de ezt nem szükséges kimutatni, és másokkal is éreztetni. De lépjünk előre. Eddigi ténykedése igazolják szándékai, és döntései igazát. Sokan elfelejtették esetleges hibás lépéseit, amikor a migrációs kérdésben bátran és határozottan képviselte a magyarság többségének véleményét. > Európának, így nekünk magyaroknak sem hiányoznak az idegen bevándorlók. Nincs rá szükségünk, mert hazánkban, de az Unióban sincs szükség idegen munkaerőre, örülünk, ha a saját embereinknek munkát tudunk biztosítani. Továbbmenően, a teljesen idegen kultúrájú muszlim bevándorlókat mi magyarok nem tudjuk integrálni, ez nem sikerült eddig sem a franciáknak, sem a németeknek. Európa meg kell védje keresztény gyökerű kultúráját.< Ennyit, csak dióhéjban.
Az orbáni álláspontot a magyar társadalom 90%-a támogatja. Miért Brüsszel részéről az ellenállás? A kezdeti könnyed hangulatot, amit Merkel kancellár asszony barátságos meleg „meghívó” szavai támasztották alá, a nyár folyamán felcserélte a meghökkenés, az ijedtség. A részletekre nem térek ki, mindenki ismeri. Sok százezer menekült közeledett, és lépte volna át a magyar határt, aztán kerítés építés, ami után nyugati politikai körök és médiák buta reakciója következett, aztán, a horvát és szlovén invázió, a visegrádi négyek összefogása, végül ma, már szinte mindenki (ez november vége felé) „ kerítésben gondolkodik”.
Az orbáni, vagy mondjuk úgy; a magyar politika, most 1915-ben is tisztán látta, s látja a fejleményeket, és a közelgő veszélyt. Ezt látta 1956-ban is, mikor megelégelte a szovjetek diktatórikus, kegyetlen és veszélyes jelenlétét kelet- Európában. Fellázadtunk, de a Nyugatnak nem volt előnyös a beavatkozás, a segítség- nyújtás. Ők akkor is, tovább játszottak kitervezett partijukat. De mi lesz most a továbbiakban, hogyan alakul 2016-ban Európa, a Világ sora ? A vélemények még mindig nagyon különbözőek, bár a párizsi vérontás lehet, hogy ideig óráig közös nevezőre kényszeríti, a terrorizmus ellen felsorakozó hadtesteket, de ez nem elég, el kell dönteni, hogy a Világ milyen irányba menjen, mehet tovább.
Soros György, mint tudjuk, zsidó származású magyar, aki jelenleg Amerikában él, közgazdász, de sokat foglalkozik filozófiával és társadalomtudománnyal. Az utóbbi hetekben, a migrációs problémákra vonatkozó kijelentéseivel, felborzolta a magyar közvélemény hangulatát.
Soros kétségkívül egy sikeres pénzügyi szakember. Nem használnám a zseni kifejezést, bár sokan zseniális spekulánsnak nevezik. Megítélése nagyon különböző. Vannak, akik dicsérik, mert sok embernek segített, sokan gyűlölik pénzügyi manipulációi miatt, és nem utolsó sorban, mondjuk így ; politikai hitvallása miatt. Jó volna az ő esetében is tárgyilagosnak maradni. Azért mert meggazdagodott, nem lehet rá nagyon haragudni, mert ami igaz, sok pénzzel segített másokon. Saját bevallása szerint kb. ötvenévesen döbbent rá, hogy a sok pénz megszerzésével, egy értelmetlen feszültség teli kimerítő életet élt, és keresni kellett valamit, ami miatt az egészet érdemes folytatnia.
Alapítványai már több, mint harminc éve támogatnak különböző oktatási, egészségügyi és más szociális programokat, elsősorban a volt kommunista elnyomás alatt sínylődő országokban. Az ismert, osztrák –zsidó származású, de Angliában dolgozó Popper Károly filozófiájától befolyásolva, híve és támogatója az ún. „nyílt társadalomnak”. Pontos meghatározása nincs az elképzelésnek, gondolom sokan félreértik a szándékot. Maga Popper magyarázata alapján tulajdonképpen egy fejlettebb, „liberális demokrácia”, ami a nyílt társadalom alapjait képezi.
Orbán miniszterelnök hat pontban foglalta össze elképzeléseit a migránsinvázióval kapcsolatban. Brüsszelben meghallgatták, sok mindenben igazat is adtak neki, és részben támogatják javaslatait. A magyar liberális ellenzék továbbra is támadta, bár az utóbbi napokban, mintha csendesebbek lennének. Soros György is megszólalt, és a bevándorlási kérdésre szintén egy hat pontos programot javasolt: „Az előrelátható jövő érdekében”. Szerinte az Uniónak évi egymilló menekültet kellene befogadni, és minden személyre, az első két évre, legalább 15 ezer euro támogatást kellene biztosítani. Természetesen a költségeket igazságosan elosztva. Ezen első pontot követik azon részletek, melyek a bevándorlást, részben megkönnyítenék, részben a szervezési problémákat is elősegítenék.. Nos, itt sem merülnék részletekbe, csak azt szeretném kihangsúlyozni, hogy a tanult, nagyon intelligens, a világot jól ismerő pénzember gondolkodása, és megítélése korunk egyik legrázósabb problémájáról, merőben más, mint a magyar álláspont. Persze lehet találgatni. Soros saját véleményét mondja, mert úgy látja a mai helyzet, és főleg a közel jövő alakulását, hogy itt kvázi mese nincs, a dolgot valahol elrendezték, Európa nem dönthet egyedül sorsáról, a bevándorlókra szükség van, annak a Globális Pénzügyi Hatalomnak melynek valahol Ő is tagja. Ha ez a kijelentés, elképzelés mégsem a saját „ötlete”, akkor feltételezhető, hogy talán valaki, Valakik szuggerálták, „ rábeszélték” , hogy így nyilatkozzon, hiszen Sorosnak mégis csak van valami köze az érintett Térséghez. Nem is érdekes, hogy melyik verzió a valódi, az biztos, hogy Soros egy óriási ellentmondásba bonyolódott, hiszen ő elsősorban egy nyílt társdalom „szóvivője” támogatója.
A nyílt társadalom- ezt már maga Popper is így értelmezte- valamiféle tökéletesebb, „ liberális demokrácia”, tehát több, mint amit ma a nyugati világban „alkalmazunk”. Idézem magát Sorost: „- A nyílt társadalom csak úgy létezhet, ha az emberek megmondhatják véleményüket a hatalomnak. Szükség van arra, hogy törvény garantálja a szólás,- a sajtó- és a gyülekezési szabadságot, valamint más jogokat és szabadságokat, amelyek felhatalmazzák az embereket, hogy megvédjék magukat a hatalom visszaélésével szemben, és ehhez a védelemhez az igazságszolgáltatást is igénybe vegyék.” Kérem, ezt a csodálatos, rövid lényeget a nyílt társadalomról, Soros György 2009 októberében mondotta, a budapesti Közép-európai Egyetem előadássorozatának keretében. Tökéletesen egyetértek a szöveggel, kb. így lehetne elképzelni egy igazi demokráciát .
Nos, helyben vagyunk, ezt gyakoroltuk mi magyarok, most, mikor a magyar miniszterelnök véleményére, a magyarok óriási százaléka azzal felelt, igen, mi is így képzeljük el, nincs szükségünk bevándorlókra De nem csak a magyar, hanem az összeurópai közvélemény is ezen az állásponton van, Európának nincs szüksége idegen kultúrákból bevándorolt munkaerőre, mert mindenki a saját hazájában szeretne dolgozni, és családja körében tölteni életét. A munkaerőhiánnyal érvelő vélemények különben is merőben hamisak, mert kevesebb, de jól képzett emberekkel, a ma már mindenütt jelenlévő csúcstechnológia segítségével, minden problémát meg lehet oldani. Ennek a nagyon fejlett, és sikeres szupertechnikának a bevezetése, már itthon Európában is gondot okoz, mert emberek tízezrei kerülnek az utcára, megfelelő képesítés hiányában. Ezt Soros, a gazdasági szakértő, nagyon jól tudja !. Mit akarunk tehát a teljesen idegen, nagy részben analfabéta bevándorlókkal?
Merkel kancellárasszonyról már írtam eleget, lapunk októberi számában, tehát nem udvariatlanságból hagytam utolsónak. Ő Európa első asszonya- mármint ami a hatalmat illeti- hozzátenném; sajnos. Évekkel ezelőtt kijelentette, hogy a multikulturalizmus mese, nincs, és nem is kell, most pedig kitárta karjait és így várta a szír menekülteket. És aztán jöttek is, szírek és egyebek, ma már bábeli zűrzavar, és egyéb káosz uralja a német hazát. Pártjában az okosak, az intelligensek, akik látják az egésznek a lényegét, akik tudják, hogy Németország veszélyben van, már régen elfordultak tőle. Akik még támogatják azok a lakájok, a talpnyalók, akik még várnak valami jutalmat hűségükért.
A fejlemények felgyorsultak, mert a Párizsban történteket nem lehet bagatelizálni. Ott ártatlan civileket gyilkoltak le, semmiért. Ők még csak nem is gúnyolódtak, nem bántották a muzulmánok hitét, csak egyszerűen franciák voltak. Merkel nem kellene megvárja, amíg az ártatlan németet is kivégzik saját hazájában, már most mennie kell, és átadni a kormányrudat egy erős, határozott férfinak, aki a német nép óhaját, akaratát és elképzelését érvényesítené.
Három személy, akik a maguk környezetében hatalommal, – és nem is kicsivel-, rendelkeznek. Három személy, három elgondolás, három világnézet. És akkor még ott vannak a Többiek !
A többiek, akik egy Globális Pénzügyi Világhatalom létezésben látják a jövőt. Létezik máris egy ilyen hatalom, vagy csak előkészületben van ? Nem tudni, mert nincsenek megfelelő bizonyítékok. Azt viszont látni, hogy olyan események történnek világszerte, melyekre nincs megfelelő logikus magyarázat, hirtelen itt vannak, mit a villám az égből, és felkavarják életünket . Dolgozunk, építjük a jövőt, védjük családunkat, nemzetünket, aztán jön egy gazdasági válság és minden kezdődik elölről .A világ különböző helyein forradalmak, aztán kis és nagyobb háborúk, idegen beavatkozás, menekülők százezrei. Klímaváltozás, mert piszkítjuk a levegőt, kiírtjuk az erdőket, de nincs megegyezés, mindenki megy a feje után. Vízhiány fenyegeti a világot, de mi locsoljuk a golfpályákat, éheznek milliók, de a nyugati világ ezer tonna számra kidobja az ételmaradékot. Szóval sorolhatnám, de minek, ha nincs közös gondolkodás , minden hiába. De valahol mégis kézben tartják a szálakat?
S. P.Huntigton, még a kilencvenes években megjósolta a civilizációk összecsapását, de nem vették elég komolyan. Most már itt van, benne élünk, elindult a háborúskodás keresztények és muzulmánok között„ de sokan még mindig multikulturális társadalomról álmodoznak, világkormány irányítása alá helyeznék ezt a sokrétű, óriási különbségeket rejtő, színes, de ugyanakkor veszedelmeket felszínre hozó Világot. Nagyok a véleménykülönbségek, óriásiak. Miért? Mert különböző emberek, embertípusok élnek, merőben különböző gondolkodásmóddal. Egyesek csak azt nézik, hogy saját- tyuksz…..os életükben hogy tudnak érvényesülni, hogyan tudnak a legjobban felülkerekedni másokon, és egész életük abban telik, hogy az élet minden ajándékát, örömét, élvezetét felhabzsolják.
Sokan, csak élnek, épp hogy élnek, nincs idejük gondolkodni másokról, vagy „közös kérdésekkel” foglalkozni, mert egyáltalán az életben maradás veszi el egész idejüket. Sajnos ebből a „kategóriából” van a legtöbb. A harmadik, maradék kicsiny csoport között találunk ún. idealistákat, akik szeretnék a Világot „megváltani” az emberek életét megjavítani, Földünket megmenteni a pusztulástól. Ezek az emberek, akik tudják, hiszik, hogy az emberi élet a hatalmas Univerzumban egy csodálatos dolog, egy kivételes ajándék a Teremtőtől, vagy a Természettől, – ki kiben hisz- és ezt nagyon, de nagyon meg kell becsüljük, mert másképp elpusztulhat minden, amit az ember, sok évezredek folyamán létrehozott.
Nos, idáig jutottam fejtegetésemben, amikor három ismert, de különbözően gondolkodó vezető személyt helyeztem megfigyeléseim központjába. Feltételezem, hogy mindhárman, a maguk elképzelései szerint jóakaratúak, és a Köz ügyét szeretnék szolgálni. Gondolom, ha nem volnának a Többiek, sajnos nagy T-vel, akkor mindenki szabadabban tudná jóindulatát érvényesíteni.
Valahol olvastam, hogy a globális Pénzhatalom által tervezett Új Világrendnek volna egy alternatívája, amit mi átlagemberek, a kis és nagy nemzetek egyszerű, de igazán jóindulatú állampolgárai tudnánk megvalósítani, neve: Új Emberi Világrend!
Hollai Hehs Ottó
Megjelent a budapesti „ KAPU” decemberei számában
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
