Egy mámoros szilveszteri éjszaka kellett ahhoz, hogy az egyébként a bevándorlókkal megengedő nyugat-európai liberálisok is rádöbbenjenek arra, hogy a kultúrák egymás mellett élése milyen veszélyeket rejt magában.
A Kölnben randalírozó muszlimok ugyanis annyira nem értik Európát, hogy azoknak a lelkébe tapostak bele gumicsizmával, akik a végsőkig védték őket. Akkor is, amikor az európai radikális jobboldal nemes egyszerűséggel az iszlám agresszivitásáról értekezett, s nemcsak a menekülteket és a csupán a jobb élet reményében útra kelőket mosta össze, hanem az egész népvándorlást a terrorizmussal. A nyugati fősodor azonban kiállt a menekültek mellett, akik most épp a naivakat, a másságot fetisizáló álmodozókat és velük együtt jóérzésű emberek millióit rántották le a földre.
A liberálisokat eszmeviláguk egyik legérzékenyebb pontján érte a nők durva molesztálása, de a történteken elgondolkodhatnak immár a félni eddig az erre építő propaganda ellenére sem hajlandók is. Tolerálni ugyanis még az elesettek agresszivitását sem lehet, s közben érdemes elgondolkodni azon, hogy mi vezetett idáig. Ahogy az Európába érkezőknek nem csak megismerniük kell, de el is kell fogadniuk a többség mentalitását, kultúráját, törvényeit, úgy a befogadóknak is fel kell készülniük a bevándorlók lelkivilágából. Így tisztában kell lenni a frusztráltságukkal, amely könnyen erőszakba csaphat át, mint ahogy azzal is, hogy a muszlim világban másképp viszonyulnak a nőkhöz. Azt is fel kell fogni, hogy a muszlimok mentálisan erősek, s ez különösen akkor domborodik ki, ha megérzik a gyengeséget. Köln e tekintetben ismét megerősíti Huntington téziseit a kultúrák egymás mellett éléséről,
s rávezetheti az álmodozókat is arra, hogy az elesettség, a befogadás nem jelent felmentést a törvények alól, a megértés pedig nem egyenlő az élettér átengedésével.
A közvélemény hangulatának változását érzékelve nem mehet el a kölni randalírozás mellett a német kormány sem. Angela Merkel ugyan kiemelte, hogy valójában nem csak a német polgárok, de a bevándorlók nagy többségének érdekét is szem előtt tartva kell változtatni a menekültügyi szabályozáson. – A szilveszterkor történtek visszataszító bűncselekmények, amelyek határozott válaszokat követelnek – fogalmazott a kancellár azután, hogy párttársaival Mainzban találkozott. Úgy látszik, Angela Merkel is ráébredt arra, hogy a kerítésépítő bezárkózás és a kapukat sarkig táró nyitottság között széles a spektrum, s nemcsak a politikai túlélés érdekében kell átláthatóvá tenni a migránsok befogadását, szabályozni a beilleszkedésüket, más szavakkal, identitásuk, szokásaik tiszteletben tartása mellett kikényszeríteni az integrációjukat.
Persze ez eleve nehéz azután, hogy Németország – mint a törökök példája is mutatja – idáig egyáltalán nem ezt az utat járta. Senki sem várhat tehát teljes fordulatot Berlintől, már csak azért sem, mert ha nem is milliós nagyságrendben, de friss munkaerőre a német gazdaságnak továbbra is szüksége van. Nem lesz olyan egyszerű Merkelnek a szigorítás szükségességéről meggyőzni a koalíciós partner szociáldemokratákat, mint ahogy átlépni saját árnyékát sem. Az élet által Kölnben adott, a média hallgatásával paradox módon csak felerősített hatalmas pofon azonban kijózanítóan hathat mindenkire, mint ahogy a német társadalomban megnövekedett félelmeket sem hagyhatja figyelmen kívül egyetlen politikai erő sem. Minden esély megvan hát arra, hogy Merkel a maga óvatos módján, de immár nemcsak az érkezőkre, hanem az itt élőkre, Európa jövőjére is gondolva, gyenge nőként is képes lesz erőt mutatni.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 11.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
