Publikusz András olyan, mint az Oszkár-díj: valós értéke nincs, de egy dologra jó – mindig megmutatja mi az adott pillanatban hatályos mértékadó libbant vélemény. Andriska sajnos nem ért semmihez, kivéve egy dolgot: a szélirányt megérzi helyesen és be is mondja azonnal.
Végülis ez is „mérés”, megméri gazdái vágyait.
Egykor a Szabó-család volt ilyen a rádióban: aki azt mondta, amit a műsor résztvevői, az biztosra mehetett.
Én akkor lettem biztos, hogy a kommunista rendszer bukik, amikor egy Szabó-család adásban 1989 nyarán azt mondta az egyik szereplő, hogy 1956-ban forradalom volt. Ez nagyobb jelentőségű volt, mint ugyanabban az évben januárban Pozsgay nyilatkozata, hogy nem ellenforradalom, hanem népfelkelés.
Aztán a Szabó-család Nagy Imre újratemetési beszédeit is kielemezte. Hogy csak vér ne folyjon, meg háború ne legyen, s mindenki szépen békéljen meg, mert mindjárt kísérteni fog a többpártrendszer és a szociális piacgazdaság. Csak ezek a békétlenkedő izgága fiatalok ne lennének, akik ijesztő beszédeket mondanak, pedig még semmit se tettek le az asztalra!
Mai szemmel szinte hihetetlen, de volt egy időszak a rendszerváltozás idején, amikor a Zorbán megítélése negatív volt, ez volt a „békétlenkedő izgága fiatal” korszak. Aztán még azon az ősszel ez stornózva lett, Orbán lett a „fiatal reménység”, különösen miután az Antall-kormány megalakulása után Zorbán többször is keményen kritizálta a kormányt. Aztán a Zorbán egészen 1991 végéig pozitív ember volt, míg ki nem derült: nem csatlakozik a Demokratikus Kártyához, melyik pedig akkor tudományosan megállapította, hogy az országban fasiszta diktatúra tombol, Antall bevezette a horthyzmust, szidják az Árpi bácsit és báncsák a zsidókat.
A lényeg most: tudjuk, hogy Gyurcsány rossz ember, mert szidja a Tiszát!
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
