Felháborító? Csak puszta tény és szürke realitás. Tulajdonképpen megszokhattuk volna. Mégis. Vannak dolgok, amiket nem lehet megszokni. A másodrendű, az másodrendű. Ha magyar, ha cigány, ha ruszin.
Nem lehet azt megszokni se harminc, se száz év óta, hogy az embert másodrendűként kezelik a szülőföldjén. Még csak azt sem írhatom, hogy a hazájában, sem azt, hogy az országában, mert Szlovákia se nem hazája, se nem országa a felvidéki magyarnak. Nem ő tehet róla, ha így érzi. Naponta adja tanújelét az éppen soros hatalom, hogy mit gondol róla. A magyarok lakta területet csak egy jó nagy darab latifundiumnak, a rajta élő népet szorgos adófizetőnek tekinti. Élnek ugyan ott valami bennszülöttek, akiket egyelőre nem lehet rezervátumba zárni, mert tiltják az emberi jogok.
A kontinuitás naponta tetten érhető, hogyan gondolkodik rólunk a társnemzet. Amelynek lelkiismeretét ma is terheli az első, a trianoni rablás, majd a második, a párizsi paktum, amikor, mint a betörők, akik ottfelejtették a pajszert, visszajöttek a tett színhelyére, és ismét raboltak. De ne borongjunk, attól nem leszünk se többen, se kevesebben, és a felvidéki magyar (magyar?) Orbán-gyalázók hevülete sem fog alábbszállni. Minden nemzet kitermeli a maga labancait, miért éppen mi lennénk kivétel?
De azért csak vérlázító, hogy a vírusjárvány kezelésében is mi leszünk a vesztesek. Míg a Dunaszerdahelyi, Galántai, Komáromi járás magyarja nem tud bejelentkezni oltásra, az Ilavai, Bártfai, Szinnai járás lakója igen. Ami persze nem jelenti azt, hogy a szerencsés északi szlovák azonnal megkapja az oltást, de legalább számolnak vele. A komáromi, újvári magyarral nem. Covid-kórház mehet Galántára, vakcina nem. A dunaszerdahelyi magyarok gyűjthetnek kórházi eszközre a busás haszonnal működő multicég kórházának, de a vakcina drágább, mint a sáfrány. Abból nem jár. Majd ha marad…
A minap adtunk erről hírt a Ma7 portálon, megkérdezve a tekintetes minisztériumot, vajon milyen kulcs szerint állítja össze az oltási tervet. Egyáltalán, van-e oltási stratégia? Sokvártatva jött a válasz: „Az oltások az előre megállapított oltási stratégia szerint folynak a Szlovákiában levő vakcinák mennyiségének függvényében. Az oltóközpontok a rendelkezésükre álló oltóanyag alapján teszik közzé az oltások elérhetőségét.” (Ma7, február 20.)
Érthető. Nesze semmi, fogd meg jól. Valakik valahol valamilyen tervekkel biztosan rendelkeznek, de nem kötik az orrunkra. Jut az ember eszébe, platformosék és bejáratosék nem tudnának szólni a miniszterelnök úrnak, hogy: kedves Igor Matovič, a magyar vidék, az smafu?
De hát elvagyunk mi magunknak. Ha a miniszterelnök odalök egy furcsa gesztust: gyertek, száz magyarjaim, keblemre, oszt’ majd meglátjuk, mire megyünk egymással, akkor mi a meghatódottságtól bepárásodott szemüveggel bokázunk és szelfizünk. Aztán megy minden tovább a maga jól kitaposott útján. Nem sokra mentünk Ficóékkal sem, hiszen elgáncsolták az állampolgárságunkat (lesajnálva az ország alkotmányát), megerősítették a rabló Beneš-dekrétumokat, keblükre ölelve a velük bizniszelő félmagyar tudatú csapatot, amivel lett adva a kakinak egy pofon.
Nem tudom, mit fog szólni miniszterelnök úr, étekfogói, pohárnokai és trubadúrjai karéjában kapkodva a mikrofon után, ha egyszer azt látja, hogy a magyarok hosszú, tömött sorokban állnak a határon, és elindulnak az anyaországba oltatkozni? Mert itt belátható időn belül nem látszik megoldás.
A sokat gyalázott Magyarországon van oltási terv és stratégia, itt meg egyre nyilvánvalóbb, hogy káosz van és kapkodás. És még csak remény sincs arra, hogy majd Brüsszelből díszhintón hozzák a vállveregetést, mert akkorra – mikor már az egész világon használni fogják – megjön ide is az orosz meg a kínai oltóanyag. S talán abból nekünk is jut.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2021/8. számában)
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
