Illegális bevándorlók Budapestre utazásának megszervezésével gyanúsítja a rendőrség az Új Magyar Gárda egykori főkapitányát, Kiss Róbertet és társát, akiket a Terrorelhárítási Központ műveleti egysége kedden hajnalban Röszke térségében fogott el. A sajtó persze azonnal felkapta a hírt, és napok óta kering az éterben a sztori – általában egyfajta nézőpontból. Kíváncsiak voltunk: vajon valóban embert csempészett, vagy csak politikai csatározások színterén áldozták fel a kíváncsi, érdeklődő, otthonáért, családjáért aggódó embert? Mi az igazság? Kiss Róbert, a civil, a családapa kizárólag a Hunhír.infónak nyilatkozott. A történet, mint mondja, ott kezdődött, hogy nem bízott a mindig torzító médiában, ezért indult el a határra először egy hónappal ezelőtt, hogy a migránsok helyzetéről tájékozódjon. Szerinte bebizonyosodott: ahogy hazudnak a számok a bevándorlókat illetően, úgy hazudnak és torzítanak vele, útjaival és kutatásaival kapcsolatban is.
Ki vagy te? Kiss Róbert a médiában volt már gárdafőkapitány, jobbikos, embercsempész…
A gárdakapitányi pozícióról 2011-ben lemondtam. Attól fogva se a gárdához, se a Jobbikhoz semmi közöm. Civil ember vagyok, civil foglalkozással és a családomnak élek. Ezen túlmenően van egy kis csapatunk, baráti társasággal airsoft képzésekre járunk, ám ez csak hobbi.
Nem sokkal az én első utam előtt, durván egy hónapja voltál először a határ mellett.
Első alkalommal négyen indultunk el, és egy helyi barátunk csatlakozott hozzánk. Egyszerűen meg akartuk nézni, mennyi igaz abból, amit a média lead, mennyi a ferdítés. Tényleg olyan sokan vannak-e, mint mondják, hogyan jönnek be? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ…
Amint leérkeztünk Szegedre, a vasútállomásnál két járőr kiszedett minket az autóból. Szokásos motozás, igazoltatás, ruházat és autó átvizsgálás volt a fogadás.
Hírlett és hír lett, hogy „bakancsos skinheadek” jártak Szegeden, akik a menekülteket zaklatták. Ezek lettetek volna ti?
Lehet, hogy minket hittek annak. Ötünkből két srác valóban bakancsban és terepnadrágban volt, ám mi többiek teljesen civilben. És senkit sem zaklattunk, pusztán tájékozódni akartunk a helyzetről.
Hazajöttetek és megbeszéltétek a tapasztaltakat, nyilván szándékotokban állt visszamenni.
Igen, július 2-án meg is tettük. Akkor egy egyesülettől kaptunk hivatalos papírt, miszerint adományokat osztani érkeztünk a határ mellé. Vittünk is ételt, ruhát, pelenkát, és szépen „beálltunk” a liberális táborba. Elmentünk az állomáshoz, adományt osztottunk, de kilátogattunk az erdőbe is, megkerestük az ott tanyázó menekülteket. Ezt is meg akartuk tapasztalni. Találkoztunk ott mindenféle emberrel. Voltak, akik Bangladesből jöttek, egy fillér nem volt náluk. Elindultak, hogy majd csak valahogy Európába érnek. Aztán van a „középréteg”, náluk mindig van valamennyi pénz. A harmadik kaszt a szírek, akiknél töménytelen mennyiségű készpénz van.
Felderítettétek, kialakult egy kép a menekülthelyzetről. A tapasztalás birtokában mi lett a vezérlőfonal?
Meg akartuk nézni az érem másik oldalát is. Nem csak a menekültek „kasztosodását”, az adományosztást, de azt a hálózatot is, amelyik átsegíti őket – közvetítőkkel – a zöldhatáron. Azaz tudni, hogyan jutnak be az unió területére. Közvetítők állnak a benzinkutakon, az utak szélén, akik jelzik, mikor kell kijönni a bokorból, erdőből, árokból. Tudni akartuk, kik és hogyan szállítják őket, hogy mennyi embert vonz ez a foglalatosság, milyen anyagi háttér van a dolgok mögött.
Arra jutottatok, hogy a harcotokat nem a menekültek, és nem az őket etető, ruházó emberek, hanem az embercsempészet ellen kell vívni?
Nem törvényszerűen. Még most is vitatkozunk magunk is, hogy mi a jobb. Az a jobb, ha itt regisztrálják őket és maradnak, vagy ha valaki átsegíti őket a határon, tovább. Látjuk mindannyian, mennyi jut napi szinten az élelmezésükre, és látjuk, mennyi a kórházakban egy magyar ember, egy beteg élelmezése, nem beszélve a körülményekről. Köztünk is megoszlanak a vélemények, tehát nem megoldást kerestünk. Egyszerűen csak látni akartuk a hátteret.
Hogyan jártatok le?
Amikor már naponta háromszor is megállítottak, ellenőriztek, akkor béreltünk autót. Aztán kölcsönkértünk ismerősöktől. Néha tolmácsot is fogadtunk, mert én nem beszélek angolul, a többiek közül is csak páran, alig-alig. Márpedig szót akartunk érteni a menekültekkel, hogy minél jobban átlássuk a helyzetet. Igyekeztünk arabul is beszélő angol tolmácsot keresni.
Összesen hányszor voltatok a határnál és mennyi időre?
Órában összeszámolva összesen öt-hat napot tölthettünk lenn. Volt, hogy egyfolytában két napot mentünk, de akadt, amikor csak öt-hat órát.
Ennek azért vannak járulékos költségei. Kellett tankolni, tolmácsot fizetni, enni. Ezt ki finanszírozta?
Ételre nem sokat költöttünk. A sportklubban, ahová járok, többen is segítettek. Ők sem tartották hitelesnek egyik oldali médiát sem, a politikát pedig főleg nem, hát felajánlották, hogy segítenek. Finanszírozták az utakat, de azzal a céllal, hogy később a sportegyesület fel tudja használni az általunk gyűjtött anyagot. Összességében egyébként nem sok pénzt költöttünk. Az egy hét nagyjából 50-100 ezer forintot vitt el. Egy jó fogyasztású autóval az üzemanyag 15 liter egy útra. A tolmácsok ára is változó, 10 és 100 euró között lehet fogadni. Nem olyan összeg, amit öt-tíz barát ne tudna összedobni.
Beszélgessünk egy kicsit a nagy port felvert legutóbbi utadról. Csak ekkor vádoltak meg illegális tartózkodás elősegítésével?
Már magát a megfogalmazást sem értem, ugyanis ha valaki migránst vesz fel a kocsijába, hogy továbbvigye, az pont nem a tartózkodást segíti elő, hanem a továbbhaladást. A tartózkodás elősegítése az lenne, ha elszállásolnám őket az otthonomban két évre. Egyébként a mostani már a második esetem. Még a július 2-ai utunkon történt az első. Akkor már jöttünk volna hazafele, és megálltunk egy benzinkúton. Beállt mögénk egy rendőrautó. Épp kávéztunk, mikor érkezett két fiatal srác. Teljesen jól szituált, jól öltözött fiatalok. Elmentek mellettünk, a rendőrautóból is nézték őket, de nem állították meg egyiküket sem. Mi elindultunk hazafele, ők pedig elkezdtek integetni, már az úton. Letekertük az ablakot és kérdeztük, merre. Budapestre igyekeztek. A mellettem ülő srác fordított, kérdezte, elvisszük-e őket. Mivel hazafelé indultunk, beleegyeztünk, kipakoltunk hátulról, hogy beférjenek. A rendőr a kútról végignézte az egészet, úgy, hogy korábban előttük mentek el, és nem is igazoltatták őket. Aztán indulás után nem sokkal megállítottak, kiszedtek minket, és megvádoltak. Ez volt az első alkalom. Amitől most hangos a média az friss eset.
Aznap délelőtt le kellett mennem Szegedre, mert a korábbi alkalommal nem sikerült a rabosításom. Rejtélyes módon a digitális ujjlenyomatvétel és a fényképek sem sikerültek. Előtte beszélgettem ismerősökkel, hogy ha úgyis mennem kell, nem ugranék-e át Szabadkára bevásárolni. Elmondták, hol lehet olcsón vásárolni, mert még sosem jártam ott. Elvállaltam, hogy megveszem a családoknak, amit kértek. Negyven fokban indultam, computer vezérelte francia kocsimban letiltott a rendszer és nem mozdult. Leálltam a parkolóban, és vártam, hogy jöjjön a Pestről hívott segítség.
Várakozás közben megismertem az egyik – szerb vagy török – srácot, akivel korábban sokat beszélgettünk. Ez a fiatalember összekötő az erdőben levők és a szállítók között, de pénzváltóként is funkcionál. Állandóan a röszkei benzinkúton van, szinte ott él. Egyébként a srác nagyon sok információt adott nekünk, persze pénzért, főleg a szállítókról, autókról, árakról, rendszerességről. Elmesélte, hogyan intézik a papírokat, nála például mindig van a BÁH-tól egy köteg hivatalos irat, „baj esetére”. Hogy hogyan kerülnek ezek a papírok hozzá, nem tudom, de mindig tud adni a menekülteknek. Szóval éppen beszélgettünk, mikor hirtelen megkérdezte, nem akarok-e eurót venni. Nem nagyon akartam, mert mit csináljak vele, nem járok én külföldre, de mondta, hogy nagyon jó áron adja. Végül is 240 forintért kínálta, hát megvettem tőle, mert így legalább amit a vásárlásra adott forinton nyertem, abból meg tudtam volna csináltatni a kocsit. Így volt nálam végül ezer euró, ekkora összegnyi forintot adott össze három család a szabadkai vásárlásra. Tehát nem az én saját pénzem volt ez sem. Vártam tovább, hátha visszaáll a computer, mire lehűl az idő. Este tíz fele így is lett.
Akkor megint jött a srác, hogy ő segített nekem az euróval, nem viszonoznám-e azzal, hogy elviszem öt barátját Pestre. Mutattam neki az előző ügy papírjait, hogy én biztosan nem viszek senkit sehová, mert nem akarok több bajt magamnak. Ő viszont kitette az öt papírt, hogy tiszták a srácok, nem lehet gond a szállításukból. Én elhárítottam, ő meg odament a barátomhoz, aki időközben megérkezett a kocsimat menteni. Ha ő papírokkal elviszi, jó, de én inkább elindulok, amíg a kocsi fel nem forrósodik megint. Mentünk a pályán, két kocsival elindultunk a röszkei benzinkúttól, nem sokkal egymás után, de nem láttam, hányan és kik ülnek a másik autóban. Ám hamar megtudtam, mert a pályán leállítottak a TEK-esek és kirántottak a kocsiból. Engem is, utána őket is. Az öt migráns vallomását logikusan nem láthattam, de állítólag azt mondták, valakinek 350 eurót fizettek fejenként az útért. Nem nekünk, valakinek! Tehát nem én voltam, aki a pénzt kapta!
És az nem tűnt fel senkinek, hogy nálatok összesen nem volt ötször 350 eurónyi pénz?
A TEK felvételein azt mutatták, hogy több ezer eurót számolnak le. Valaki össze is számolt a fotók alapján nagyjából 1800-1900 eurót, ami azért is fura, mert a jegyzőkönyvben is rögzítették, hogy nálam két darab ötszáz eurós volt, a barátomnál pedig alig pár ezer forint, mert előtte tankoltunk. Hogy a különbözet hol van, hol volt, nem tudom. Ez megint a liberális média hisztériája és sárdobálása.
Korábban, amikor a határon jártatok, rengeteg eldobált migrációs papírt, átutalási bizonylatot, repülőjegyet találtatok.
Találkoztunk olyan 15 fős családdal, akik mutatták, hogy van náluk vagy 15 ezer euró. Öt felnőtt volt, a többi mind gyerek. Nem hiszem, hogy őket bárki küldte volna, mert gyerekekkel tényleg vészhelyzetben indul csak ekkora útra az ember. De az tény, hogy rengeteg a fiatal férfi és nagyon kevés a gyerek és a nő. Szeged és Röszke térségében egy éjszaka akár 8 fuvart is csinál egy szállító. Az 32 fő. Olyanok, akik nem kerülnek a rendőrök kezére a zöld határ átlépése után. Nagyon kevés, akit megfognak, a napi 1200-1500 regisztrációra kerülő mögött tömegek jönnek át háborítatlanul.
Miért nem kapcsolják le ezeket a szállítókat?
Nem tudom. Pedig ezek feltűnőbbek, mint mi. Két-három kisbusz áll a benzinkúton, szinte egész nap. Külön figyelők jelzik, mikor jön be fuvar, akkor begurulnak, és már indulnak is megpakolva. Ezt a TEK-esek is végignézték, látták, ahogy három fuvart elvittek, miközben ránk vadásztak éppen. De őket nem fogják meg, mert valószínűleg abban nincs politika, mint Kiss Róbert volt gárdafőkapitány elfogásában.
Kik koordinálják az embercsempészetet?
Találkoztunk olyan szerb állampolgárral, aki magyar rendszámú autóval jár. Éjszaka odaát segít nekik, hol jöjjenek át, nappal pedig itt mutatja nekik az irányt. Minden nap találkoztunk vele a határ innenső oldalán. Ezek az emberek Pestre hozzák őket, aztán majd egyszer innen mennek tovább. Én négy szállodáról tudok, ahová szállítják a regisztrálatlan migránsokat, van a X., XIII., XXIII. kerületben és a Corvin negyed közelében is.
Látsz-e esélyt arra, hogy a nemzeti oldal legalább annyira szervezetten lépjen fel az illegális migráció ellen, mint amennyire szervezett a migránsokat segítő liberálisok tábora? Nem fizikai atrocitásra gondolok, nem tüntetésekre, hanem valamiféle megoldáskeresésre.
Ilyen sose lesz. A magyar ember olyan, hogy amíg őt nem érinti a probléma, addig nem érdekli.
Tehát amíg valakit meg nem erőszakolnak, meg nem késelnek, vagy bele nem hal valamilyen egzotikus betegségbe, addig semmi nem fog történni?
Akkor sem fog. Ha valakit Kiskunmajsán ér bántalom, az érdekelni fogja a majsai embereket és a környékbelieket, de a győrit már nem. Nem az ő problémája. Lehet, hogy a nemzeti oldal megrázza magát, de legyünk realisták: egyre kevesebben vannak, vagyunk. Nem lesz igazi szervezettség. Magyar Gárda már szinte csak papíron létezik, meleg van, mindenki nyaral, fesztiválozik. Beszélgettem sok mindenről a TEK-esekkel, volt időm, mert reggel nyolcig ültem bilincsben, a kocsijukban a kihallgatásig. Elmondták, hogy ők sem fogják tudni ezt a helyzetet kezelni. A rendőrség sem. Ha itt elkezdődik az a rombolás, ami megesett Franciaországban, itt nincs az az erő, ami megállítsa őket. A helybeliek nem tehetik, hiszen 2006 óta addig módosítgatták a törvényeket, hogy lassan senki sem védheti meg saját magát és a környezetét.
Az emberek majd magukra zárják az ajtót, megvárják, míg a hordák végigdúlják a városokat és a falvakat, aztán majd a romokra talán kimerészkednek. A legnagyobb veszélyben pedig az autópályák, főutak melletti kistelepülések vannak. Egy olyan városkát, mint Ócsa, amelyik a főút és az autópálya között fekszik, és van hat rendőre, három óra alatt letarolnak és végigdúlnak.
A Fidesz felszólította a Jobbikot, számoljon be róla, mennyi pénz jut nekik az embercsempészetből.
Nem is értem, miért próbálják ezt összemosni egy párttal, aminek nem vagyok a tagja, és amivel évek óta nincs kapcsolatom. Ahogy azt sem értem, hogyan került nyilvánosságra a nevem. Egy tömeggyilkost is csak monogrammal jeleznek a médiában, amíg a bíróság el nem ítéli, hiszen az ártatlanság vélelme megilleti. Engem egy vétség gyanúja miatt pedig a fél világ előtt meghurcolnak, pedig 2011 óta nem vagyok közszereplő.
Gondolkoztam a feljelentésen, de sok értelme nincs. Az előző esetben tettem panaszt a Független Rendészeti Panasztestületnél, a mostani esetben a TEK-nél, elfogáskor beverték a kocsim szélvédőjét, amúgy teljesen értelmetlenül, hiszen egyedül ültem benne.
Arra rákérdeztél a téged elfogóknál, ha már olyan sok idő volt beszélgetni, hogy miért téged és miért nem a három mikrobuszt kapták el, amit szintén láttak?
Őket nem érdekli, hogy az, akit ők elfognak, mit csinált korábban, mit tesz éppen akkor, vagy mit fog. Nekik kiadják a parancsot, azt teljesítik és mennek haza. Valahonnan azt az utasítást kapták, hogy Kiss Róbertéket el kell fogni, ha valaki beszáll a kocsijukba. Adott esetben, ha te szállsz be, mint stoppos, akkor is elkapnak.
Mi lesz a történet vége? Már kétrendbeli a vád…
Tudok olyan taxist, akit már hatszor kaptak el, még nincs belőle semmi. De olyat is tudok, akik egy alkalom után kapott egy év hat hónapot, felfüggesztve. Ez vétség, két évig terjedően büntethető. A büntetés mértéke bírótól, no és persze médiafelhajtástól függ. Nekem nincs pénzem ügyvédre, az autómat sem tudom megcsináltatni.
Folytatjátok?
Nem. Ahogy a rendőrség áll a helyzethez, nincs értelme. Ők köszönik, jól vannak. 2600 forintos nettó órabért kapnak hétvégén, plusz bónuszpénzt, nekik tehát az a jó, ha mindenki itt szédeleg, sokáig van itt, mert akkor sok a bónusz, Elfogják, beviszik, kiengedik, visszakerül, és sose záródik be a kör.
Épp az lenne az érdek, hogy a mikrobuszokat fogják el, hiszen abban egyszerre sok ember ül, nem?
Hivatalosan biztos, de a zsebüknek kevésbé. Kérdeztem az említett török vagy szerb srácot arról, mi van, ha igazoltatják és megtalálják nála a negyven menekült papírt. Azt mondta, nem baj, van kapcsolat. Hogy ez igaz vagy sem, nem tudom. De minden mindennel összefügg és összeér.
Mikor és hogyan akarjátok publikálni, amit összegyűjtöttetek bizonyítékként?
Közel egy hetet dolgoztunk az anyaggal. Van videó, fotók, hangfelvétel, írásos dokumentum, átutalási papírok, de találtunk Koránt is. Aztán úgy egyeztünk meg a fiúkkal, hogy nem csinálunk semmit. A támogatóknak sokat átadtunk, ők, ha akarnak, kezdenek vele valamit. A nálunk maradt anyagot megsemmisítettük. Nem hiányzik sem a házkutatás, sem az, hogy ebből komolyabb ügyet csináljanak.
Úgy véled, ez a szál olyan magasságokba ér, amivel már nem biztonságos foglalkozni?
Pontosan. Nincs hátterünk. És itt nagyon nagy pénzek mozognak. Egy ember átjutása Szerbiából Ausztriába 3000 euró. Számold össze: 500-1000 euró a szerb zöldhatáros átcsempészés, a pénzesebbek a röszkei vasútállomás körüli erdős területen jönnek át, a szegényebbeket elküldik Ásotthalom felé. Egy ember felhozatala Pestig 100-600 euró, sofőrtől függően, az osztrák határon átvitel 1000-1500 euró. Naponta emberek ezreiről beszélünk! Hatalmas összegek cserélnek gazdát, komoly hálózat szervezi ezt. Nem egy életbiztosítás ebbe belenyúlni.
Többet nem mész vissza.
Nem. Csak kihallgatásra. És zárt kocsiajtókkal. A többiek számára is itt a vége. Ezek után már senki nem akar se munkát, se családi békét kockáztatni. Túl messzire érnek itt a szálak. Szóval mi lezártuk, várjuk a tárgyalást.
És mi lesz a történet vége az ország számára?
Lángolni fognak az utcák. Bekövetkezik, amit a nyirkai jóslat mondott. Itt tűzparancs sose lesz a határon, legalábbis nem a menekültek ellen, és ilyen eszközökkel, amilyenekkel operálnak, ezt az áradatot megállítani nem lehet.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
