Hatéves korában írtak először a magyar sajtóban Goll Beáról. Tehetséges táncos volt, kamaszként fedezték fel maguknak a filmesek. Tizennégy évesen ment férjhez, és tizenhat évesen vált el. Még ekkor is legszívesebben a játék babáit öltöztette. Voltak olyan időszakok, amikor többet írtak róla, mint Karády Katalinról. A negyvenes években Turay Idával és Páger Antallal szerepelhetett a filmvásznon, és vele voltak tele az újságok, mégsem volt elégedett: hollywoodi típusú sztárt akartak belőle csinálni, miközben ő igazi, nagy szerepeket szeretett volna kapni. Ez is kiderül Verrasztó Gábor könyvéből, amely a hihetetlenül népszerű színésznő életrajzát próbálja összerakni, főleg korabeli újságcikkekből és abból az egyetlen beszélgetésből, amelyet az 1948-ban emigrált és nyomtalanul eltűnt színésznővel készíthetett tavaly Svájcban.
Nagyon kevesen élnek már azok közül, akik látták annak idején filmen vagy színpadon, vagy vele dolgozhattak; ők viszont jól emlékeznek rá, és a mai napig van rajongótábora, még ha nem is közismert Goll Bea neve. A gyönyörnyű, szőke tehetség a negyvenes években volt a népszerűsége csúcsán. A táncos és színésznő 1948 után fasisztának minősült – például azért, mert Karádyval tartott kapcsolatot –, ezért emigrált. A saját halálhírét valószínűleg ő terjesztette el, hogy a családját védje; nem lett volna kívánatos egy disszidens rokon. Az édesanyja végül mégis koncepciós per áldozata lett, bár nem emiatt.
Ezután többé senki nem hallott Magyarországon Goll Beáról. Verrasztó Gábor újságíró-helytörténész fedezte fel néhány évvel ezelőtt, hogy az egykori gyereksztár még életben van, Svájcban lakik, ahol balettiskolát nyitott és modellkedett, de a színpadra nem tért vissza, és soha senkinek nem beszélt a múltjáról. Fénykép- és újságcikkgyűjteményét viszont magával vitte – amely véletlenül került elő –, és sokat segített a könyv elkészítésében. Verrasztó kezdetben arra gondolt, jó volna egy riport, amely visszahozza Goll Beát a magyar köztudatba. Hosszas gondolkodás után úgy döntött, értesíti Vujity Tvritkót, akinek valóban megtetszett az ötlet. A közönség így 2013-ban, a TV2 műsorában, a Naplóban láthatta újra a színésznőt, aki 1948-ban tűnt el örökre a magyar színpadokról.
Goll Bea 2014-ben, 87 éves korában halt meg, de előtte a könyv szerzőjének is alkalma nyílt meglátogatni az egykori táncos-színésznőt. Utolsó éveit egy idősotthonban töltötte. Egyre jobban elhatalmasodott rajta az Alzheimer-kór, de még az utolsó időkben is megőrizte a tartását, elegáns nő volt – így emlékszik rá Verrasztó, aki nemrég jelentette meg a Napkút Kiadónál Goll Bea – Szabálytalan életrajz című könyvét. Egyetlen találkozásuk alkalmával beszélgettek az idős nővel, s a színésznő gyűjteményét kiegészítette további, Goll Beáról szóló magyar sajtómegjelenésekkel is. Ezek nemcsak a fiatal művésznő pályájáról árulnak el sokat, hanem arról is, hogy a hírességek kultusza már akkor sem volt nagyon különböző a maitól: a színházi és filmkritikákon túl bulvárcikkeket is olvashatunk róla; kiderül például, hogy milyen kozmetikumokat használt, és az is, hogy babákat gyűjtött.
A sajtónak nagy szerepe volt Goll Bea pályája alakulásában. Verrasztó Gábor szerint jól meg lehet figyelni, hogyan „csinált sztárt” a gyerekművészből a sajtó, közte a Film, színház, irodalom főszerkesztője, Egyed Zoltán, aki rendszeresen vezércikkekben áradozott Goll Bea tehetségéről. Talán egy kissé szerelmes is volt a lányba, aki a koránál jóval érettebbnek tűnt – azért is, mert nem sok jutott neki az igazi gyerekkorból. Utolsó magyarországi élő rokona, keresztfia úgy emlékszik: a szülők ragaszkodtak ahhoz, hogy mindenáron gyereksztárt faragjanak Goll Beából. Ráadásul az ő házasságuk rossz volt, az Opera mögötti lakás hangos volt a veszekedésektől, így a kislánynak valószínűleg egyfajta menekülést is jelentett a szereplés. Már hatévesen az operaház gyerekkarában táncolt.
Lázár Máriával és Perényi Lászlóval a Haláltánc című 1941-es filmben Fotó: Goll Bea – Szabálytalan életrajz
A média felkapta a hírét, a filmesek pedig szerepeket írtak neki – leginkább olyanokat, amelyekben táncolhatott és érvényesülhetett rendkívüli szépsége. Goll Bea viszont szenvedett attól, hogy színészként nem tudott kitörni ebből a körből. A korabeli sajtó átolvasása után ezt Verrasztó Gábor is így látja: „Lehetetlen helyzetbe hozták ezt a fiatal lányt. Úgy gondolták, joggal, hogy gyönyörű, és egy hollywoodi típusú sztárt szerettek volna belőle csinálni. Ennek jegyében kapta a filmszerepeket is – legtöbbször kevés szövege volt, pár egyszerű mondat. Ebből mindenképpen ki akart törni, mert így tulajdonképpen nem volt sem táncosnő, sem színésznő. Akkor még nem voltak nálunk revüfilmek. Ha vannak, akkor nagy sztár lehetett volna. A lelki vívódásait nagyon jól végig lehet követni ebben a könyvben. Volt, hogy kifakadt, mert úgy érezte: itt az ideje, hogy igazi, nagy szerepeket kapjon. Talán ezek elől is menekült, szabadulni akart a múltjától.”
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
