Március 19-én a Szentatya üzenetet küldött a katolikus hívőknek Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítása megjelenésének tizedik évfordulója alkalmából. Hangsúlyozta, hogy tovább kell mélyítenünk az Amoris laetitia tanítását, meg kell ismernünk az elmúlt tíz év fejleményeit.
Leó pápa végül bejelentette, hogy összehívja a püspöki konferenciák elnökeit, hogy 2026 októberében a megteendő további lépésekről tanácskozzanak.
Az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk XIV. Leó pápa üzenetét.
Kedves testvéreim!
2016. március 19-én Ferenc pápa ragyogó reményüzenetet küldött az egyetemes Egyháznak a hitvesi és családi szeretetről: az Amoris laetitia apostoli buzdítást, amely három évnyi szinodális megkülönböztetés gyümölcse, és ezt a megkülönböztetési folyamatot az irgalmasság szent éve is támogatta. E tizedik évfordulón hálát adunk az Úrnak, amiért ösztönzést kaptunk a vizsgálódásra és az Egyház lelkipásztori átalakítására, és bátorságot kérünk tőle ahhoz, hogy folytassuk az utat, mindig ismételten befogadjuk az evangéliumot, annak örömében, hogy mindenkinek hirdethetjük.
Amint a II. Vatikáni Zsinat tanítja, a család „a társadalom alapja”, [1] Isten ajándéka és „az emberi gazdagodás iskolája”. [2] A házasság szentsége által a keresztény hitvestársak egyfajta „családegyházat” alkotnak, [3] mely lényegi szerepet tölt be a nevelésben és a hit továbbadásában. A zsinat által elindított megújulási folyamatba illeszkedve a Szent II. János Pál pápa által 1981-ben kiadott Familiaris consortio apostoli buzdítás és az Amoris laetitia (AL) apostoli buzdítás egyaránt ösztönözték az Egyház tanítói és lelkipásztori munkáját a fiatalok, a házastársak és a családok szolgálatában.
Tekintettel „az antropológiai-kulturális változásokra” (AL 32), melyek az eltelt harmincöt év során felerősödtek, Ferenc pápa azt akarta, hogy az Egyház még inkább elköteleződjön a szinodális megkülönböztetés útja mellett. 2015. október 17-i beszéde, melyet a püspöki szinódus családról szóló XIV. rendes közgyűlésén mondott, „kölcsönös meghallgatásra” hív Isten népén belül, hogy „mindnyájan a Szentlélekre, »az igazság Lelkére« (Jn 14,17) hallgassunk, s így megismerhessük, mit »mond az egyházaknak« (Jel 2,7)”. Majd hozzáteszi, hogy „nem lehetséges a családról beszélni anélkül, hogy megszólítanánk a családokat, anélkül, hogy meghallgatnánk örömeiket és reményeiket, fájdalmaikat és aggodalmaikat”. [4]
A szinódusi megkülönböztetés gyümölcseit összegyűjtve az Amoris laetitia olyan értékes tanítást kínál, amelyet ma tovább kell mélyítenünk, így például
a meghívást arra, hogy magunkévá tegyük „Jézus látásmódját” (AL 60), és fáradhatatlanul ösztönözzük „a házastársi és családi szeretet növekedését, megerősödését és elmélyülését” (AL 89); a felhívást annak felfedezésére, hogy a házasságban a szeretet „mindig életet ad” (AL 165), és hogy éppen „korlátozott és földi” módjában „valóságos” (AL 113), amint azt a megtestesülés misztériuma tanítja.
Ferenc pápa hangsúlyozza annak szükségességét, hogy „új lelkipásztori utakat fejlesszünk ki” (AL 199) és „megerősítsük a gyermekek nevelését” (AL VII. fej.), miközben arra hívja az Egyházat, hogy „kísérje, megkülönböztesse és integrálja a törékenységet” (AL VIII. fej.), túllépve a norma leszűkítő értelmezésén, és előmozdítva „a családi életből fakadó lelkiséget” (AL 313).
Amint a Remény Jubileuma alkalmából a Tor Vergatában összegyűlt fiataloknak is mondtam:
Ahhoz, hogy valóban szolgáljuk a család evangéliumának hirdetését a fiatal nemzedékeknek, meg kell tanulnunk a házas hivatás szépségét úgy bemutatni, hogy annak törékenységét is elismerjük és elfogadjuk, s így felébresszük „a bizalmat a kegyelem iránt” (AL 36) és az életszentségre irányuló keresztény vágyat. Továbbá támogatnunk kell a családokat, különösen azokat, amelyek a szegénységnek és az erőszaknak a mai társadalomban jelen lévő számos formájától szenvednek.
Adjunk hálát az Úrnak a családokért, amelyek a nehézségek és kihívások ellenére megélik „a családi szeretet lelkiségét […], mely ezernyi valós és konkrét gesztusból épül” (AL 315). Kifejezem hálámat a családpasztoráció területén tevékenykedő püspököknek, lelkipásztori munkatársaknak, a hívők társulásainak és az egyházi mozgalmaknak is.
Korunkat gyors átalakulások jellemzik, amelyek – még inkább, mint tíz évvel ezelőtt – szükségessé teszik, hogy különleges lelkipásztori figyelmet szenteljünk a családoknak melyekre az Úr azt a feladatot bízza, hogy részt vegyenek az Egyház küldetésében: az evangélium hirdetésében, a róla való tanúságtételben. [6]
Ezért az Egyház ezen a területen végzett szolgálatát meg kell újítani és el kell mélyíteni, hogy akiket az Úr házasságra és családos életre hív, Krisztusban élhessék meg szeretetüket, és a fiatalok számára vonzóvá váljon a házasság hivatásának mélysége az Egyházban.
Tekintettel azokra a változásokra, amelyek továbbra is hatással vannak a családokra, úgy döntöttem, hogy 2026 októberében összehívom az összes püspöki konferencia elnökét, hogy egymás meghallgatásával szinodális megkülönböztetést végezzünk azokról a lépésekről, amelyeket ma meg kell tennünk annak érdekében, hogy hirdetni tudjuk az evangéliumot a családoknak, az Amoris laetitia fényében és figyelembe véve mindazt, ami a helyi egyházakban megvalósul.
Ezt az utat Szent Józsefnek, a názáreti szent család őrzőjének közbenjárásába ajánlom.
Kelt a Vatikánban, 2026. március 19-én, Szent József főünnepén.
XIV. Leó pápa
JEGYZETEK
[1] II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 52.
[2] Uo.
[3] Uo., Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 11.
[4] Ferenc pápa: Beszéd a püspöki szinódus felállításának 50. évfordulója alkalmából (2015. október 17.).
[5] Homília a fiatalok jubileumi miséjén (2025. augusztus 3.).
[6] Vö. Familiaris consortio apostoli buzdítás (1981. november 22.), 17.
[7] II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 33.
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
