A klasszikus közgazdasági elméletek szerint az árakat a kereslet és a kínálat határozza meg. Ez végső soron igaz az elektromos áram árára is, de számtalan egyéb tényező tudja befolyásolni ennek az árát, sőt minden állam igyekszik beleszólni annak alakulásába. Beszélnek liberalizációról, de végső soron a nagy szereplők döntenek az árakról, persze beleszólhat a az extrém meleg vagy hideg, a szén, a gáz vagy a kőolaj ára, és persze mekkora a kereslet az ipar részéről, épp válság van vagy fellendülés.
Márpedig jelenleg épp egy fellendülési fázisban, visszapattanásban vagyunk, ahol minden ipari gyártó igyekszik bepótolni a koronavírus miatti kiesést. Ez természetesen a nyersanyagárak emelkedéséhez is vezet, beleértve az energiahordozókat. Márpedig ezek ára az elmúlt hónapokban emelkedett. Nem kicsit, nagyon…
Az áram árát elsődlegesen a nagybani piac, az áramtőzsde határozza meg. Az otthoni elektromos áramfogyasztás utáni számla nagyjából 40 százalékát pont a nagybani ár teszi ki.
A térség egyik legnagyobb áramtőzsdéje a prágai, ahol most majdnem 97 euróra ugrott az áram ára MW-onként a januári 54 euróról. Innentől mindenki beláthatja, hogy ezt megérezzük a jövő évi áramszámlákban.
Persze ehhez még lehet egy-két szava a hálózatokat szabályozó regulációs hivatalnak, ugyanis az áramszámla másik részét, a nagyobbikat, mintegy 60 százalékos mértékben, pont a rendszer fenntartása, a disztribúciós költségek teszik ki. Így a hivatal, mivel a tőzsdei árakat nem tudja befolyásolni, a disztribúciós rész faragásával tud enyhíteni az villanyár-emelkedésen.
Ha nem így tenne, annak komoly következményei lennének.
A prágai börze féléves áramárát 61,21 euróra teszik MW-onként, és ez az értéket veszik alapul a jövő évi áramár meghatározásakor.
Ha visszamegyünk pár évet, akkor ugyanez a féléves ár 2019-ben 51,85 euró volt, 2020-ban 46,11 euró, amely a 2021-es évben szolgált alapul. Persze a 2020-as árba erősen beleszólt a járvány, és most a kilábaláskor rögtön egyharmaddal magasabb árakat kapunk.
Ehhez még hozzá kell számolnunk az Európai Unió klímapolitikai döntéseinek következményeit.
Az unió, hogy elérje a kitűzött klímacélokat, emelt az emissziós kvóták árain. Jelenleg egy tonna emisszióért 55 eurót kell fizetni, és várhatóan ez 70 euróra vagy még többre is emelkedhet. Ez viszont visszatükröződik az áramárakban, tehát ezzel is kell számolni.
A nyersanyag tekintetében meghatározó a gáz és a szén ára.
Természetesen megugrott mindkettő, sőt a gáz esetében az egyik legnagyobb beszállító, a Gazprom még azzal is megfejelte mindezt, hogy az Ukrajnán keresztül szállított gáz mennyiségét nem növelte, amivel történelmi magasságokba emelte a gázárakat. Persze neki is érdeke, hogy olyan állapotokat teremtsen, amelyek nélkülözhetetlenné teszik a Nord Stream-2-es vezeték meglétét.
Csökkentheti a disztribúciós rendszerek megtérülési paramétereit, ezzel némileg kompenzálva a nagybani áramár emelkedését.
Amit a hivatal befolyásol, az az átlagos haszonkulcsa a szolgáltatónak. Persze ez bonyolultabb, mert az úgynevezett súlyozott átlagos tőkeköltséget szabályozzák (röviden: WACC). A tőke súlyozott átlagköltsége azt a hozamot jelenti, amelyet a vállalatnak meglévő eszközalapon kell szereznie, hogy kielégítse hitelezőit, tulajdonosait és egyéb tőkebefektetőit. Ha ennek mértékét csökkentik, akkor lehet kevesebbet számlázni a disztribúcióért. Persze ehhez, komoly lobbi erővel bíró szubjektumokat kellene meggyőzni. Itt egy 60-80 millió eurós spórolásról beszélnek, de mindez csak pár százaléknyi hatással lesz a villanyszámlánkra.
Ezen kívül van még tér az árcsökkentésre a Szlovák Villamosenergia- és Átviteli Rendszer bevételeinél.
Itt is lehet csökkenteni a tarifákat a villanyhálózati rendszer használatáért. Persze az a dilemma, hogy csökkenthetünk valamit, de komolyabbat csak a beruházások eltolásával érhetünk el, ami viszont könnyen a rendszer leépüléséhez, elöregedéséhez vezet, és ezt pár év múlva úgy is ki kellene fizetnünk.
További tételt jelent, hogy
az idén kissé csökkenteni tudták a megújuló energiák termeléséért fizetett felárakon, tehát ez is hathat az árakra, szerencsére lefelé.
Azt érdemes tudatosítani, hogy minden áramfelhasználó számlájába bele van építve a megújulók támogatása. Kétségtelen, hogy szép dolog a megújuló energia, de ezt valakinek ki kell fizetni, márpedig sok esetben akár a fosszilis hordozókból készült energiához viszonyítva ezekért akár a többszörösét is fizetjük.
A másik oldalon mindenképp érdemesek a támogatásra, hiszen így tud felfejlődni az ágazat. Az első napelemek óta például ezek beruházási költsége jelentősen csökkent, és a hatékonyságuk is nagyot ugrott.
Nincs messze az a pillanat, hogy a hagyományos villany drágulásával akár a napelem is piacilag versenyképes lesz, amihez még meg kellene oldani a tárolását is. Viszont a megújulókban van egy olyan lehetőség is, hogy helyi kihasználtságú áramtermelési rendszerek kiépülése felé segíthetne minket, hiszen a mostani rendszernek egyrészt teljesen ki vagyunk szolgáltatva, másrészt, csak a hálózat fenntartásáért az áram valós ára másfélszeresét fizetjük ki. Persze erre nem igazán mozdulnak, hiszen az államoknak sem érdeke, hogy az áramtermelés kikerüljön a felügyelete alól.
Ezek az eszközök, amelyekkel befolyásolni lehet, és valljuk be
a politika is kihasználja a céljaira az áramár befolyásolását.
Az egyik oldalon szándék a lakossági árak alacsonyan tartása, ennek ugye közvetlen politikai haszna van. Szintén szándék a vállalatok számára elérni az alacsonyabb árakat, aminek gazdaságpolitikai haszna volna, hiszen ez költségcsökkentést jelent a cégeknek, ami versenyelőnyt biztosíthat más országok termelőivel szemben, vagy akár a külföldi beruházó döntésénél. A két szegmenset persze nem kell azonosan támogatni, lehet olcsó a lakosságnak, drága a vállalatoknak, vagy fordítva, de a számlát ki kell fizetni.
Végeredményben arra lehet számítani, hogy 2022-ben a villanyszámláinkban 10, de akár 15 százalékos emelkedésre számíthatunk.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
