Mély kádergyökerek Tasnádi (Tanhauser) László karrierje mögött

Amikor 2014 októberében Pintér belügyminiszter kabinetfőnökét, a III/II-es múltú Tasnádi Lászlót kinevezték a BM rendészeti államtitkárának, az Országgyűlésben az azonnali kérdések órájában a jobbikos Novák Előd kérdésére Orbán Viktor miniszterelnök a következőket válaszolta:

Ha Tasnádi László jó volt APEH-osnak, rendvédelmisnek, információs hivatalban dolgozónak, vajon nem lehet-e jó államtitkárnak? Véleménye szerint lehet, ám ezt az álláspontját sokan kritizálták – a Fideszben is -, amit elfogad. "Föltéve, de nem megengedve, hogy ez hiba volt (…), hibát nem tudok egy másik hibával kijavítani, mert ilyenkor a hibákat nem kivonják egymásból, hanem összeadják" – fogalmazott Orbán Viktor,  azt hangoztatva: még ha hibának is tűnik ez a döntés, vállalja a következményeit, és az államtitkár marad.

Idén októberben, a szabadságharc 60., valamint a köztársaság kikiáltásának 27. évfordulója alkalmából Áder János köztársasági elnök rendőr vezérőrnagyból  rendőr altábornaggyá léptette elő Pintér maffiózó kedvenc III/II-es államtitkárát.


Pintér és Tasnádi (Tanhauser) László

Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter ezzel kapcsolatban kijelentette: ”Beszéltem erről miniszterelnök úrral is. Ő is kifejezetten kellemetlennek gondolja, vagy többnek annál”, s hozzátette: amennyiben rajta múlna, nem lehetnének a rendőrség állományában az egykori BM III. Főcsoportfőnökség tagjai.

Ám elkerülhetetlen a kérdés: a miniszterelnök nem tudott előzetesen Tasnádi előléptetéséről?  Ha Pintér belügyér felterjeszt valakit Áder köztársasági elnöknek, azt Áder automatikusan kinevezi? Nem kérdez meg senkit, nem kell senki egyetértése, például a miniszterelnöké? Ha nem, hát nem – ilyen ez a rendszer -, akkor viszont két emberé a felelősség: Pintéré és Áderé. Meg a szégyen is, hogy ez előfordulhatott.

Úgy hírlik, Tasnádi altábornagy úr megsértődött és lemondott, helyét pillanatokon belül betöltik. Természetesen Pintér maffiózó, aki kimozdíthatatlan a székéből.

Legalább utólag elmondjuk: milyen mély gyökerű káderszempontok repítették a Kádár-rendszer kémelhárítóját az államtitkári székbe, s a tábornoki váll-lapokhoz.

Honnan jött Tasnádi (Tanhauser) László?

Megírta pontosan kémelhárító társa: Bálint László alezredes (1940), aki kémelhárítóként szolgált 1969-től a BRFK állambiztonsági állományában, majd 1986-től a BM III/II Csoportfőnökségen, 1990 és 1995 között pedig a Nemzetbiztonsági Hivatalnál. Idézzük őt:

„Apja Tasnádi (Tanhauser) Emil (1920) 1936-tól rézműves segédként dolgozott a Váci úti híres gyárban: a Láng Gépgyárban. A háború alatti valamilyen katonai szolgálatát ő is szökéssel fejezte be. A háború után, 1945-ben azonnal az MKP tagja lett, majd műszaki rajzoló, később műszaki szerkesztő korábbi munkahelyén, a Láng Gépgyárban. Miután fémtechnológiai szakmérnöki diplomát szerzett, 1950-ben néhány hónapra a gyár műszaki igazgatója is lett. Ez nem tartott sokáig, mert ismét „kiemelték” a Láng Gépgyárból, behelyezték a pártközpontba és az MDP Központi Vezetőség Párt-és Tömegszervezeti Osztályára (PTO) került instruktornak. 1952-ben beiskolázták az SZKP (Szovjetúnió Kommunista Pártja) Politikai Főiskolájára. Amikor ezt Moszkvában elvégezte, 1955-ben az MDP Központi Vezetőség, 1956-ban, a forradalom leverése után pedig az MSZMP Központi Bizottság Ipari és Kereskedelmi Osztályán lett előbb osztályvezető-helyettes, majd megbízott osztályvezető. 1958-ban érkezett el a csúcsra, amikor kinevezték az Országos Találmányi Hivatal elnökének és ebben a beosztásában maradt nyugállományba vonulásáig. Mindeközben különböző társadalmi funkciókat is betöltött, volt például a Magyar-Szovjet Baráti Társaság társelnöke, akárcsak korábban Apró Antal.

Tasnádi Emilnek a felesége révén volt kapcsolata a Belügyminisztériumhoz. Tasnádi Emilné (1925) ugyanis 1954-től a BM államvédelmi szolgálatánál dolgozott. 1956 előtt és utána is szolgálati helye a közlekedés és hírközlés elhárítás volt. Hol adminisztrátorként, hol titkos ügykezelőként dolgozott. A forradalom alatt – saját szóhasználata szerint az „ellenforradalom alatt” – szilárd kommunista magatartást tanúsított, s mint írta „részben különleges megbízatásokat teljesítettem (államvédelmi tisztek családjainak felkeresése, kapcsolattartás, támogatás, segítés), majd a karhatalom I. Forradalmi Ezred 4. századában, utána az I. Forradalmi ezred parancsnokságán teljesítettem szolgálatot.”

Tasnádi Emilné elvtársnő tehát a szabadságharc leverése után egy ideig a pufajkás karhatalomnál teljesített szolgálatot és az ekkor szerzett elévülhetetlen érdemeiért 1957-ben kitüntették a Munkás-paraszt Hatalomért-emlékéremmel.

1976-ban Tasnádi Emilné még csak 51 éves volt, de szeretett volna nyugállományba vonulni. Az ehhez szükséges feltételek azonban hiányoztak. Szükségessé vált egy kis elvtársi segítség. Ekkor Tasnádi Emil elvtárs az Országos Találmányi Hivatalból egy baráti hangú levelet írt a Belügyminisztériumba a régi Láng Gépgyári ismerősnek: Kónyi Gyula rendőr vezérőrnagy, miniszterhelyettes elvtársnak, hogy a felmerült nehézségek ellenére szíveskedjék feleségét nyugállományba segíteni.

Kónyi elvtárs pedig volt olyan szíves és teljesítette az egykori angyalföldi munkásmozgalmi elvtárs kérését. Sőt, túl is teljesítette, mert Tasnádi Emil elvtársnőt, a III. osztályú irodai főtisztet nem csak nyugállományba segítette, hanem előléptették rendőr főtörzsőrmester rendfokozatba is, azaz hivatásos állományba vették. Megtették ezt részben az elvtársi kapcsolatok miatt, s részben bizonyára azért is, mert Tasnádi elvtársnő az egyik utolsó minősítése szerint „a párthoz, a szocializmushoz feltétlenül hű, ezt olyan válságos időszakban is bizonyította, mint az 1956-os ellenforradalom alatt.”

Nos, ezért írtuk számtalanszor: nagy a felelőssége annak a politikai elitnek, amely 1990-ben nem feltárta és felszámolta, hanem átmentette és büntetlenül tovább élteti az állambiztonsági múltat. Orbán csak növelte a hibát és menthetetlen bűnrészese a jóvátehetetlen folyamatnak.

Kuruc.info

1956 hatvanadik évfordulóján csináltak altábornagyot a III/II-es államtitkárból

III/II = 2/3, avagy az elszállt Kedves Vezető esete Tasnádi kémelhárítóval és az Amurokkal

Nyári futamok az állambiztonság éllovasaival (mint pl. Pintér főtanácsadói, az Echo és a Hírlap futtatottjai vagy Kaposvár besúgó fideszes polgármestere)


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »