Történt az elmúlt időszakban egy brutális, horrorfilmekbe illő gyilkosság, melyről beszéni kell, ugyanis a napokban zajlott és zárult le a tárgyalása, ítélet pedig a jövő héten várható. Azóta kevesebb szó esett róla, mint az indokolt lett volna. Ugyanis nem tévedünk nagyot, ha az állítjuk, az elkövetők Magyarország bűnözői szubkultúrájából kerültek ki. Ismét.
Az, hogy mindegyik elkövető konkrétan cigány származású volt-e vagy sem, esetleg csak az egyik, irreleváns. Mert ez a bűnözői közeg magával szívja a bűnözésre hajlamosabb, öncélú brutalitást alkalmazó elemeket. De a tény attól még tény: annak a bűnözői szubkultúrának a gerincét, mely döntően élvezetből alkalmazza az erőszakot (szinte sohasem eszközként), a hazai cigányság egy része adja.
Igen, élvezetből öl, a maga szórakoztatására alkalmazza az erőszakot, ennél fogva a börtönviseltség egy szükséges velejárója ennek az életvitelnek, meg aztán nem is feltétlenül olyan rossz nekik odabent, kapnak egy kis kiképzést. Persze a tárgyalás alatt mélységesen bánják, szinte az derül ki a vallomásokból, hogy egyikük sem ölt.
De mi is történt? Idézzük fel az esetet, mely még az erősebb idegzetűeket is megviseli. Még így, olvasva is.
Még tavaly februárban egy dövényi kocsmában tartózkodott az áldozat, ahol állítólag valami olyan megjegyzést tett, mely miatt a két elkövető megsértődött rá. Ismerjük mindannyian, milyen kiváltó „okok” elégségesek ezek esetében, hogy haragra gerjednek. Elég csak rájuk nézni, rögvest jön a „mit nézel, ne nézzél” szöveg. A két szubkulturális bűnöző helyi becenevei is sokatmondók: Rocco és Pepe.
Később az áldozat átment egy közeli házibuliba, Rocco és Pepe azonban utánuk eredt. A két gyilkossal tartózkodott még az egyikük élettársa – egyébként az ő vallomása alapján rekonstruálhatók az események. Időközben megérkezett az áldozat élettársa is, aki óva intette attól, hogy beszálljanak Roccóék (egyébként már késekkel és karddal teli) autójába. De mégis beszálltak, hiszen felajánlották, hogy elviszik őket.
Az áldozatot már az autóban megszúrták késsel, majd egy pincébe vitték, ahol tulajdonképpen, az áldozat barátnőjének szeme láttára meggyilkolták. Élettársát pedig arra kényszerítették, takarítsa fel a vérnyomat. Az elkövetők mély, sötét és embertelen lelkivilágára utal az az „apró” részlet is, amit a tárgyaláson tudhattunk meg. A gyilkosság brutalitásáról mindent elmond, hogy a vád szerint Rocco már az autóban lenyalatta a nővel az ujjáról az éppen megszúrt barátjának a vérét, a pincében pedig maga is lenyalta a kardról vagy a késéről a férfi vérét, de olyan mennyiségben, hogy később hányt is tőle.
Nem tudjuk még, milyen ítélet születik, de látatlanban ki merem jelenteni, az igazságosság elve csorbát fog szenvedni. Az ügyész életfogytiglant kért rájuk, azonban tudjuk, a gyakorlatban nem sűrűn létezik teles életfogytiglan börtönbüntetés, holott jogilag ez lehetséges volna. Sőt, majd „jó magaviseletére” való tekintettel feltételesen még a vártnál is hamarabb kiengedik, ezeket a társadalomra veszélyes, beilleszkedni képtelen vadállatokat, ahogy Szögi Lajos gyilkosát.
Az ilyen bűnözők számára az a minimum, hogy a börtönben megsínylődjenek borzalmas tetteikért. Vajon van-e jóindulatú, becsületes magyar ember, aki azt mondaná, hogy a szibériai bérrabtartás koncepciójának mentén ne kerüljenek kőkemény, szigorú börtönökbe? És azt hiszem, a társadalom még ennél is többet akar…
Igazságot.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
