Évek óta visszatérő esemény a falu koros polgárainak köszöntése, megvendégelése Bátorkeszin.
Az önkormányzat így fejezi ki háláját, tiszteletét, megbecsülését és szeretetét azok iránt, akik hosszú, munkában eltöltött évek után töltik megérdemelt nyugdíjas éveiket, mert az ember annak szervez ünnepet, akiben hisz, akit fontosnak, értékesnek tart, akit a múlhatatlanság erejével akar körülvenni.
Valamikor az emberek a ház előtti padokon beszélgettek, meghányták-vetették az idő múlását, a napi történéseket, nosztalgiáztak, emlékeztek és úgy adták tovább bölcsességeiket az utódoknak.
Ma már hiányoznak a padok a házak előtt.
Legfőképpen hiányoznak az ott beszélgető emberek. A tapasztalat alapján ebben a rohanó, beszűkült világban kevésbé érünk rá a másikra, és kevésbé hallgatjuk meg mások véleményét. Főleg az idősekét. Hiányoznak az utcai padok. De igazából azok a történetek hiányoznak, amik ott elhangoztak. Valahogy nincs türelmünk, valahogy mindenki rohan, valahogy ezeket a közösségi élményeket már nem értékeljük. Pedig a szépkorúak már sok mindent megéltek, sokat láttak és tapasztaltak. Biztosan vannak történeteik.
Próbálják meg átadni és továbbadni családjuknak. Mert ez az igazi érték. A nyugdíjasok kapocs az őseik és a gyermekeik, unokáik között. A bátorkeszi önkormányzat is sokat tesz a településért. De azt, hogy a fiataloknak legyen kötődése a múlthoz, a családhoz, azt jobban senki nem tudja erősíteni, csak a nyugdíjasok.
Mielőtt elfoglalták helyüket az érkezők az önkormányzat dolgozói ajándékcsomaggal kedveskedtek a nyugdíjasoknak.
A hagyományok jegyében elsőként a helyi alapiskola és a Magán Kereskedelmi és Szolgáltatóipari Szakközépiskola tanulóinak szép kultúrműsorára került sor, amely sok jelenlévő nagymama, nagypapa szemébe egy-egy könnycseppet csalt.
Ezt követte a község polgármestere, Labancz Roland, aki Sütő András szavait idézve kezdte meg köszöntőjét. „Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi, a világ nem vele kezdődött.”
„A mi világunk Önökkel: apáink, nagyapáink életével, munkásságával kezdődött. Önök építették számunkra azt a jelent, amelyben a mi generációnk egy újabb nemzedék jövőjét alapozhatja meg. Mindennapi munkánkhoz az elődök példáiból meríthetünk erőt, hitet és bátorságot, és életünk akkor tekinthető értékesnek, ha az idő előre haladásával saját utódainknak értékesebb világot, jó példát tudunk átadni. Ez a mai nap a nyugdíjas korú emberekről, az ő tiszteletükről szól, ami magában foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket és annak kifejezését, hogy társadalmunknak ők is hasznos tagjai, és mindannyiunknak szükségünk van rájuk. Szükségünk van mindarra a gazdag élettapasztalatra, arra a higgadt bölcsességre, amivel csakis ők rendelkeznek, és a türelemre, elfogadásra, ahogy tanítanak, nevelnek bennünket.
Nem könnyű manapság egyik generáció képviselőinek sem: ez a mai – háborúkkal, migrációval, járványokkal teli, – felbolydult világ sokszor még a fiatalabb generációk számára is túlságosan gyors és zűrzavaros. Ezért van még inkább szükség arra, hogy a klasszikus értékrend megmaradjon az emberek életében, hogy ne az anyagiasság, a pénz, a rohanás és a külsőségek, hanem a belső, igazi és tartós értékek mentén éljük az életünket: a családi, emberi és baráti kapcsolatok, közösségi élet és összefogás sokkal fontosabb, mint a vagyon, az egyéni, de magányos célok. Ennek az értékrendnek korunkban Önök a legerősebb képviselői, ezért a felelősségük is nagy: családközpontú, hazaszerető, közösségépítő fiatalokat nevelni, mert, ahogy Saint-Exupéry mondja:„Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni. Érezni, hogy a kő, melyet lehelyezel, a világot építi tovább.”
– Önök építették számunkra ezt a falut, azokat a kiváló feltételeket, amelyekre alapozva építhetjük a jövőnket tovább, fogalmazott, majd azt kívánta, hogy ezután is valamennyien járuljanak hozzá a nemzedékek közötti illetve a családon belüli emberi harmónia, odafigyelés, közösségi gondolkodás és összetartozás megteremtéséhez, fenntartásához, mert csakis ezek az értékek jelentik gyermekeink, unokáink és ez által falunk valódi jövőjét” – mondta a polgármester.
Végül megköszönte az eddigi példamutatást, a belénk nevelt erkölcsi értékeket, az eddigi fáradozást. Őszinte szeretettel és tisztelettel kívánt minden jelenlevőnek jó egészséget, tartalmas, boldog, hosszú életet.
Az ünnepi ebéd és zeneszó mellett alkalmuk volt egy jót beszélgetni, együtt ünnepelni és remélhetőleg mindenki kellemes élményekkel távozott.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
