„Fegyencjárat” vitte az újságírókat a büntetés-végrehajtás kőbányai központjába, ahol a leendő börtönőrök megmutatták, mit tanultak a januárban kezdődött képzésük során. Rabomobillal utaztunk, nem kellemes élmény, és nem csak a kemény, hideg pad miatt.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) 2010-ben indította el férőhely-bővítési programját, amivel azt szeretnék elérni, hogy csökkenjen a zsúfoltság a börtönökben. Kunmadarason ezerfős, Ózdon, Kemecsén, Csengeren és Komlón egy-egy ötszáz fogvatartott elhelyezésére alkalmas börtön épül meg 2019-ig. – A több intézménybe természetesen több börtönőrre lesz szükség, ezért a büntetés-végrehajtás (bv) képzési programot hirdetett, amelyre ötezer életrajz érkezett – tájékoztatott tegnap Orosz Zoltán, a BVOP szóvivője.
A büntetés-végrehajtás ezért úgynevezett fegyencjáratot indított a Maglódi úti börtöntől a bv kőbányai oktatási központjába, hogy bemutassa, miként készülnek a leendő büntetés-végrehajtási felügyelők jövőbeli munkájukra. A szállítást a szervezet rendhagyó módon rabomobillal oldotta meg, így a média képviselői saját bőrükön tapasztalhatták meg, milyen érzés „rácsos busszal” utazni. Nem kellemes, és nem csak a kemény pad miatt.
Szabó Zoltán ezredestől, a bv kőbányai oktatási központjának vezetőjétől megtudtuk: a képzés ez év januárjában indult, jelenleg két helyszínen 476-an tanulnak. A jelentkezőket fizikai, pszichikai teszt alá vetették, ha azon megfeleltek, akkor kezdhették meg az elméleti és gyakorlati képzést. A tanfolyamra 18-55 évesek jelentkezhettek, a képzésbe felvettek háromnegyede férfi, negyede nő. A tanulók hat és fél hónapon át négy egymásra épülő modul keretében sajátíthatják el a tananyagot a rendvédelmi alapismeretektől a biztonsági, jogi, reintegrációs ismereteken át az önvédelmi fogásokig.
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
Hogy ki és miért akar börtönőr lenni, elsőre talán nehéz megérteni, ám ha mélyebbre ásunk, tisztul a kép. Többen munkanélküliként, mások a lakhelyükhöz közelebbi munkahely reményében vágtak a kalandba. Bármilyen hihetetlen, de akadt olyan jelentkező is, aki mindig szerette volna fegyőrként kipróbálni magát, ám korábban nem nyílt rá lehetősége, mert a jelentkezési korhatár 35 év volt – ma viszont 55 év.
Kapu Alexandra például azért kezdte el az OKJ-s képzést, mert szabályszerető ember, nagyon tetszett neki, hogy itt megkövetelheti a fegyelmet, úgy gondolta, nőként is megállja majd a helyét. Korábban rendőr szeretett volna lenni, ám oda nem vették fel, érdeklődése viszont nem lanyhult, így került a bv-hez. Az is vonzotta, hogy jó megélhetési lehetőséget látott a szakmában, a munkahelyet biztosnak gondolja, ahol van karrierépítési lehetőség is. A fiatal lány lapunknak azt mondta, nem fél semmitől – csupán attól, hogy elkésik valahonnan.
– Mindenhol fontos a szakmai alázat, de így is furcsa volt egy kicsit, hogy mindenre engedélyt kell kérni vagy jelentkezni, jelenteni kell – mondta egy másik tanuló, Kiss Anita, aki korábban ápolónőként dolgozott. Itt is az egészségügyi körleten, illetve új szóhasználattal élve részlegen fog dolgozni. Úgy látja, jó váltás az egészségügy után a büntetés-végrehajtás, mert tervezhetőbbé, kiszámíthatóbbá válik a jövője. A bv kötelékében lát esélyt fizetésének növekedésére is, míg az egészségügy szerinte „egy helyben toporog”. Egy harmadik leendő bv-felügyelő, Zakar Péter az államigazgatást cserélte fel a büntetés-végrehajtásra, az önkormányzatban nem találta meg a számítását. Mint mondta, nem tart a fogvatartottaktól, bízik benne, hogy minden olyan lesz majd, mint a tanfolyam során. Feladata a munkára kötelezett fogvatartottak felügyelete lesz.
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
Mialatt ezeket megtudtuk, leértünk a gyakorlótérre. Hihetetlen, de a hangszórókból hallatszó „bumsztaratta” zene, amelyre az alaki foglalkozásokat gyakorolják, harminc év alatt sem változott semmit – ettől kissé retróhangulatú is lett a látvány. Az alakulótéren a díszlépéstől a jobbra-balra fordulásig mutattak be néhány gyakorlatot a képzésben résztvevők. A masírozók között láttunk magas és alacsony, fiatal és őszes halántékú, tagbaszakadt és vékony hallgatót, mint ahogy festett hajú nőket, vagy pocakos férfiakat is.
Aztán a tornacsarnokban azt lehetett nyomon követni, milyen fizikai állóképességre tehetnek szert a tanulók. Persze csupa izmos fiatal férfi húzódzkodott, vagy csinálta a felüléseket. A követelmény: ötven fekvőtámaszt egy perc alatt. Bemutatót is láthattunk, amelynek során különböző gyakorlatokkal illusztrálták, miként lehet elindulásra bírni egy „passzív ellenállást” tanúsító – vagyis egy helyben álló, mozdulni nem akaró – elítéltet. A kissé didaktikus bemutatón – „azonos oldali kézzel megfogjuk a kézhátfejét úgy, hogy derékszögben legyen a csuklója és a könyöke is” – lábujjhegyre kényszerültek a kicsavart kezű, rabokat megszemélyesítő tanulók.
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet
Végül Juhász Csaba alezredes, biztonságtanár vezette az újságírókat az egyik oldalán üvegfalú mintazárkához, amellyel a valóságos körülményeket igyekeztek modellezni. Berendezését egy-egy emeletes ágy, szekrény, asztal, mosdókagyló és wc-csésze alkotta. Itt nemcsak azt gyakorolhatják a hallgatók, mit kell tenniük, ha rendkívüli esemény történik (amire egy börtönben azért jó esély van), hogyan kell törvényszerűen és gyorsan reagálni, hanem azt is, miként kell a rabok által előszeretettel rejtegetett tiltott tárgyak nyomára bukkanni.
– Furfangosak a fogvatartottak, munkatársaim csak tavaly 1759 tiltott mobilkészüléket találtak meg – utalt Orosz Zoltán a közelmúltban kipattant mobilrejtegetési botrányra. A látványcellában a bv munkatársai egyfajta játékot is szerveztek: bárki átkutathatta a zárkát tiltott tárgyak után. Lapunk munkatársa egy mobil készülékre bukkant, amit egy preparált borotvahabos dobozban rejtettek el. E mellett előkerült még nyugtató tabletta, acéldrót és egy házilag készített tetováló „gép” is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelenik meg. A megjelenés időpontja: 2017. 02. 17.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
