Szilasi László irodalomtörténész, író a Vigilia karácsonyi körkérdésére adott válaszából idéz közösségi oldalán a katolikus folyóirat.
A ragályból én elsősorban és majdnem kizárólag azt érzékeltem, hogy néhány szerettem rácsok mögé került. Dél-Amerikából hazatérő felnőtt lányom önkéntes karanténra ítélte magát: két hétig egy belvárosi polgári ház harmadik emeletén lakott, a folyosói rácsozat mindvégig közénk állt. Meglepett ez az akadály, nem voltunk felkészülve rá. Átdugtuk rajta az ellátás szükségszerű elemeit, az irigy fém mégis ott maradt a helyén. Rács: majdnem olyan rossz a sajtója, mint a patkányoknak. Teljes joggal. Nehéz túlemelkedni ezen az értelmezésen.
És az is nagyon fájt, hogy a szüleimet bezárták a száz kilométerrel arrébb lévő szociális otthonukba. Közénk állt ott is a rács. Mi az utcán, ők odabent. Mindenki maszkban, még egymás arcát sem láthattuk a figyelő kamerák alatt. Nem akarták a nyakunkba varrni egyre tehetetlenebbé váló önmagukat. Mosnak, főznek, takarítanak utánuk, igazi úri élet volt ez nekik. És most, hirtelen, mégis börtönbe kerültek. Ez volt az akkori önértelmezésük. Átadtuk a csomagunkat az ápolószemélyzetnek. Aztán eljöttünk.
Sokáig bámultam ezeket a rácsokat. Akkor is bámultam őket, amikor nem voltam előttük-mögöttük. A szegedi és békéscsabai, a belvárosi és a külvárosi rácsokat. Próbáltam megérteni, hogy voltaképpen miért vannak ott. Járványügyi utasításra, természetesen. De ezen felül van-e még valamiféle funkciójuk.
Végül arra jutottam, hogy a rács nem csupán bezár és elválaszt, de meg is szűri a dolgokat. Hoznék én mindent nekik, de a túlságosan nagy doboz nem fér át a réseken. Nem fér át a kisebb doboz sem. Szét kell szedni. Külön adom be az almát, a sajtot, a sült tököt, a vörösbort. És így van ez, talán, a szavainkkal is. Az idő kevés, már figyelnek a megfigyelésre oktatott szomszédok és ápolók. Beszélj keveset. Csak a lényeget. Csak a lényegnek a lényegét. Keresd a kivonatokat, keresd a sűrítményeket. Azokat próbáld meg átnyomni a réseken, a hézagokon, az üresen hagyott helyeken, át, a szeretteidnek.
A mostani járvány, úgy gondolom, azt tanította meg nekünk, azt az ismerős tudást, hogy
A Vigilia karácsonyi körkérdésére adott válasz teljes terjedelmében a folyóirat decemberi számában olvasható.
Forrás és fotó: a Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
