Megszólalt a rabbi: elfogadhatatlan, hogy valakinek a holocaustozásban merüljön ki a zsidósága megélése

Bizony érdemes időnként felkeresni a hazai ortodox zsidóság honlapját, a Zsido.com-ot. Van ugyanis egy olyan rovata, melyben a rabbijaik a nekik feltett kérdésekre válaszolnak. Ezekből egyértelműen kiderül, mit is gondol valójában a judaizmus önmagáról. Cáfol sok mindent, de leginkább azt, hogy a zsidóság képes Jézus elfogadására, illetve, hogy lehetséges lenne egybeboronálni a kereszténységgel. No de ami talán a legfontosabb: azt vallja, elfogadhatatlan, hogy valakinek a holocaustozásban merüljön ki a zsidósága megélése.

Tegnap már idéztem – Zoltai Zucker Andrea melegségérzése fészbúkos kinyilvánításának az ortodox judaizmussal való szembesítése kapcsán – a Chábád-Lubavics ortodox zsidó közösség által fenntartott Zsido.com-ot, amelyen Oberlander Báruch és Köves Slomó rabbik felelnek a nekik feltett kérdésekre. Most ezekből mutatnék be néhányat – mindnyájunk okulására.

Itt van mindjárt ez a kérdéscsokor: „Miért nem ismerik el Jézust maga Messiásnak? Hisz Ő itt élt, a Földön és harmadnap feltámadott a halálból. Miért csak próféta képpel fogadják el? Az Ószövetség Biblia könyv belül meg vannak jövendölve, a próféciák.” Lássuk erre Oberlander Báruch válaszának lényegi részét:
„A zsidóság és a kereszténység, bár vannak közös vonásaik, két különböző vallás. A Jézus-hit a keresztény egyházak dogmarendszerének része, nem a zsidó vallásé. A zsidóságban Jézus még prófétaként sem jelenik meg, egyáltalán semmilyen szerepet nem játszik. A zsidóság szent irata a Tóra, Mózes öt könyve. Ez tartalmazza azokat az örökérvényű, soha el nem évülő törvényeket és előírásokat, amelyek a zsidó társadalmat, a zsidó nép életét, a zsidók mindennapjait szabályozzák. Ezek a törvények nem szorulnak felülvizsgálatra, megújításra, vagy átdolgozásra.”

Nem, nem kezdek most teológiai diskurzusba, csak leszögezem mindazok kedvéért, akik folyton zsidó-keresztény dialógusról, sőt szimbiózisról nyilatkoznak: a zsidóság nem kér a kereszténységből. Ezt tehát nem egyszerűen egy rabbi magánvéleménye, hanem a zsidóság hivatalos álláspontja. És álljon tőlem bármennyire is távol a judaizmus, köszönet a nevezett rabbinak, hogy ő legalább ezt elismerte – szemben mondjuk egy Erdő (Grünwald) Péterrel.

Aztán itt van egy másik kérdés: „Bűn az, ha az ember áttér más vallásra?” Erre pedig Köves Slomó ezt felelte:

„A zsidóság szerint tilos a más-vallásra térés, sőt ha bálványimádó vallásról van szó, akkor ez egyenesen istentagadás, amit az embernek akkor sem szabad megtennie, ha ezzel az életét kockáztatja. Ezzel együtt a más vallásra tért zsidó is zsidó marad élete végéig. Nem tudja elveszteni zsidóságát.”

Egyértelmű tehát, mint tart a judaizmus e tárgyban. Eszerint a zsidó bármilyen nemzeti, kulturális vagy vallási közösségbe kerül, megőrzi önnön faji mivoltát.

De mi van akkor, kérdezhetnők közbevetésül persze, ha a zsidók egy része mégis kereszténnyé lesz? E tettük csupán mimikri? Nem feltétlenül, de annyi tény, hogy a zsidók keresztény hitre térésével kapcsolatban mindig is volt a katolikus világban egyfajta fenntartás. Ennek eklatáns példájaként így írt erről Schüch Ignác teológiai tanár magyarul is egykor megjelent művében (A lelkipásztorkodástan kézikönyve, 1910):

„Ha valamely izraelita jelentkezik az egyházba való felvételre, a vizsgálatot, tanítást és előkészítést illetőleg az általános szabályokat kell szem előtt tartani. Ily megtérőkkel szemben azonban (proselyta) kétszeres óvatosságra van szükség s különösen szívükre kell kötni, hogy becsületes üzlethez, munkás életmódhoz fogjanak s eddigi hitsorsosaik részéről üldöztetésre legyenek elkészülve stb. A tanítást az ószövetségbeli jövendölésekhez kell kötni, hogy megerősítse azon meggyőződést, amely szerint a megígért Megváltó Jézus Krisztusban már megjelent.”

Nem részletezem, minemű történelmi tapasztalatok alapján volt való a „kétszeres óvatosság” – ha valaki ennek okaira kíváncsi, vegye kezébe Huber Lipót kanonok, teológiai tanár újra hozzáférhető két kötetes művét (Zsidóság és kereszténység a múltban és jelenben. I. Zsidóság és kereszténység Krisztustól a középkor végéig, II. Újkori és modern zsidók Jézus Krisztusról és a kereszténységről).

No de itt van végül, de nem utolsósorban egy harmadik kérdés is, vallás-e a holocaust? nyilván ez merült fel abban, aki a Zsido.com-nak ezeket írta:
„Sokszor felvetődött már bennem a kérdés, és sokszor felhoztam témaként ismerősi körben is, hogy az utóbbi időben a hitet (most nevezzük zsidónak, vagy judaizmusnak) sokaknál a Soá meríti ki. Én értem, hogy ez egy tragédiaélményünk, mely összeköt, de nekem ez kevés ezektől a „sokaktól”. Főleg a saját korosztályomon látom (20 év). Nem ismerik a nyelvet, a szertartásokat, még az ünnepnapokat sem, de mindenre az a válaszuk. Ön szerint ez nem szomorú? Egyik elméletem szerint ez azért van, mert a szórakoztatóipar (főleg a filmek), és a parlamenti politikusok árunak nézik, amit kihasználhatnak.”
Szintén Slomó rabbi adott útbaigazítást erre:

„Sajnos én is látok hasonló jeleket. De én inkább nem úgy fogalmaznék, hogy a hitet kimeríti a holokauszt, hanem hogy nagyon sok zsidó semmit sem tud saját hitéről, vallásáról, kultúrájáról, és így az egyetlen élmény vagy fogalom amihez a zsidóságát kötni tudja az a holokauszt vagy az antiszemitizmus élménye. Ennek az állapotnak nagyon összetett történelmi és lélektani okai vannak, de mindenesetre én is mindenképp úgy gondolom, ezen változtatni kellene.”