A kiújult orosz-török konfliktus első kereskedelmi gyümölcse is megérett: a bejelentett turisztikai bojkott után ma kereskedelmi korlátozásokat is bejelentett Oroszország.
Ma reggel az orosz mezőgazdasági minisztérium bejelentette: felülvizsgálják és szigorítják a Törökországbó importált élelmiszereket. Az eddig kitűnően vizsgázó baromfi-exportcégről, a CP-ről most hirtelen kiderült: mégsem felel meg az orosz követelményeknek.
Megromlott a csirke
Az orosz élelmiszerbiztonsági állami hivatal (körülbelül a mi ÁNTSZ-ünk megfelelője), a Rosselkhoznadzor sajtófőnöke, Yulia V. Melano mai tájékoztatóján közölte: a felülvizsgálatnak és a cég december 1-től érvényes oroszországi kitiltásának nincs politikai oka, csakis élelmiszerbiztonsági.
Miután a fél magyar internet az elmúlt napokban elképzelte, hogy a nagy orosz medve ezután egy mozdulattal elzárja a gázcsapot és visszavonja turistáit Antalyából, ezzel összeomlik Törökország, nem árt röviden, de csak nagyságrendileg áttekinteni a török-orosz gazdasági kapcsolatokat. Csak mellesleg, mert azoknak a jövője a látszólag távoli konfliktus ellenére a mi Közép-Kelet Európánkat is érintheti egy negatív kimenetel esetén.
Mint a számokból világos lehet: erre túl sok esély nincs.
Ha nincs orosz, jó a japán is
Zárójeles bevezető, hogy Törökországban a 2023-as év fontos jövőbeli dátum, mert ekkorra fog esni (persze ha marad addig a kabinet) az „Új Törökország” fedőnevű terv 20 éves évfordulója. Ezzel a szlogennel kampányolt idén is a választást nyerő kormánypárt: Hedef 2023, vagyis a cél 2023. Ez lehet egyben a hosszú átmeneti időszakot és gazdasági, hatalmi gyengélkedést hozó évtizedek lezárásaként 2003-ban választást nyerő és Törökországnak új struktúrát adó, Recep Tayyip Erdoğan vezette AK Párt (Igazság és Fejlődés Pártja) regnálásának a 20 éves évfordulója. Egyben Törökország ettől kezdve használhatja újra a Boszporuszt, mint saját területet, ami ma még számokban nézve is elképzelhetetlen fellendülést okozhat. Ezzel összhangban készülnek el az eurázsiai államban a tervezett gazdasági beruházások is, mint a harmadik repülőtér, a harmadik híd, az Európát és Ázsiát összekötő alagút, az egész országot behálózó gyorsforgalmi utak és vasutak. Az Európát és Ázsiát összekötő metró, a Marmaray már 2013 novemberében megépült török és japán pénzből, török vasúti kocsikkal.
Ennek tükrében lehet érdekes a szám, amelyet a 2023-ra tervezett török-orosz gazdasági reláció éves nagyságára terveztek: százmilliárd dollár.
A hazafiak nem vodkáznak tovább Antalyában
Az orosz állam turisztikai szervezete, a Rosturizm bejelentette: befejezésre bírják az irodákkal a török utak szervezését, ezt a konkrét charterjáratok és foglalások törlésének a bejelentésével megerősítette a RIA Novoszty orosz állami hírügynökségnek Dmitrij Gorin, az orosz Utazásszervezők szövetségének az alelnöke is. Ennek ellentmond több nagy utazási iroda, így a Pegas Touristik, a Coral Travel, az Intourist és a TEZ, melyek bejelentették: továbbra is kínálják törökországi csomagjaikat.
Hogy a jövőben a hazafias választás (vélhetően a bojkott) vagy a fogyasztóknak az olcsó és kényelmes hedonizálás, a szervezőknek a zsíros profit kerekedik-e felül, az talány, mindenesetre tény: tavaly 3,3 millió orosz turista az ország kedvenc külföldi desztinációjaként választotta Törökországot (elsősorban a dél-törökországi Antalyát és környékét), ez pedig 3,7 milliárd dollár bevételt jelentett a török gazdaságnak.
31,6 milliárd dollár a tét…
Ez a szám persze csak a töredéke a teljes orosz-török gazdasági forgalomnak, ami 2014-ben 31,6 milliárd volt. Oroszország elsősorban olajat és gázt adott el a törököknek, míg az ő kínálati listájukon az Orosz Föderáció felé a szerszámiparból, a mezőgazdaságból és a szolgáltatói szektorból szerepeltek termékek. Ma még -Németország után- Törökország a Gazprom, az orosz állami gáztársaság második legnagyobb importőre.
…vagy több?
Emellett a Török Áramlat gázvezetéken keresztül tervezte Oroszország eladandó födgázát Európába szállítani, 2020-ra a vezeték forgalmát évi 63 milliárd köbméteres mennyiségben határozták meg, amelyből 47 milliárd köbmétert Európában értékesítenének. 2010-ben állapodtak meg a törökök a Roszatommal a 22 milliárd dollár értékű, 2023-ig befejezendő atomerőműről is, amely Törökország első ilyen létesítménye lesz és az ország déli Mersin tartományában, Akkuyu településen épülne.
A tényekhez tartozik: Törökország jelenlegi éves földgázszükséglete 50 milliárd köbméter, ennek mindössze az 55 százaléka érkezik orosz vezetéken, a maradék a TANAP-vonalon (Azerbajdzsánon és Grúzián át) látja el gázzal az országot.
Van alternatíva, de bonyolítja az életet
A török gazdasági agytrösztökben már tegnap elkezdték elemezni, hogyan és milyen ütemben tudják kiváltani az orosz gázt, a beruházásokat és a turizmusból származó bevételek kiesését egy esetleges teljeskörűen végbevitt avagy ütemezett orosz lépés esetén (abban az elemzők egyetértettek, ha lesz is ilyen, a második verzió a valószínűbb). A gázkérdés legvalószínűbb megoldása a Baku-Tbiliszi-Erzurum TANAP vezeték teljesítménynövelése lehet, az atomberuházás kapcsán Japán jöhet szóba (velük Törökország az említett Ázsia-Európa metróberuházás mellett is igen jó gazdasági és kulturális kapcsolatokat ápolnak), a turizmusban pedig szerkezeti átalakítás és új piacok nyitása lehet az esetleges válaszlépés, így adott esetben a déli tengerparton is megnövekedhet az arab jelenlét, amely egyes török termál üdülőhelyeken (mint például a Márvány-tenger partján fekvő Yalova) eddig is jellemző volt.
Horváth Ádám
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
