A nagy Tour de France-nézőkben elevenen él még Sipos János híres mondata. Miközben a kerékpársportban kitört a doppingbotrány, de az emberiség lelkesen nézte még a látványos francia körversenyt, a néhai legendás kommentátor – aki maga is versenyző volt – a miheztartás végett azért felhívta rá a figyelmet: nehogy azt higgye valaki, hogy a képen látható urak szódavízzel mennek.
Az olimpia és az atlétika szerelmesei könnyen felidézhetik magukban Usain Bolt első nagy bemutatkozásának élményét a pekingi játékokon. A szerkesztőségben tíz másodpercre megállt az élet a száz méter alatt, majd döbbenten néztek egymásra az újságírók: ilyen nincs. A híres sprinterek szinte mind megbuktak azóta; az atlétikavilág annyit azért tanult a kerékpározók példájából, hogy egy nagyágyút meg kell hagyni, különben nem nézi senki „a száz métert”.
A legnagyobb sportágak vezetőivel kezdünk úgy lenni, mint az országúti kerékpárosokkal vagy a vágtafutókkal. Aki nem bukott le, annak is kétségbe vonjuk a tisztaságát.
Legszebb példaként itt áll előttünk a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, amely sorra veszíti el vezetőit. December elején közép- és dél-amerikai alelnökét tartóztatták le vesztegetés vádjával, a FIFA etikai bizottsága most a svájci elnököt és a francia alelnököt tiltotta el nyolc évre a sportággal kapcsolatos mindennemű tevékenységtől. Mint kiderült, 2011-ben Sepp Blatter átutalt Michel Platininek kétmillió svájci frankot, szóbeli megállapodás alapján.
És ez csak egyetlen, apró példa arra, ami a FIFA-nál történik, és amelyre május óta egyre több fény derül.
A legnagyobb olimpiai sportág, az atlétika nyáron megszabadult a vezetőjétől, Lamine Diacktól, az elnök öröksége viszont azóta is kíséri a sportok királynőjét: korrupciós és doppingbotrányok sorozata, nem egymástól függetlenül.
Világbajnokságok helyszíneit jelölte ki úgy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség, hogy pályázatot sem írt ki. Vb-házigazdákat választottak egy évtizedre előre a FIFA-nál, úgy, hogy nem volt rá értelmes magyarázat. Így került 2010-ben a 2018-as vb Oroszországba, és ugyanekkor a 2022-es vb Katarba, nagy előrelátással.
A sportvilágnak idén azzal kellett szembesülnie, hogy alighanem már a 2006-os vb sem úgy talált gazdára, ahogy kellett volna: a németek precizitása, kifogástalan stadionjai is biztos sokat számítottak, ám a vb szervezőbizottsága a Spiegel vádja szerint szavazatokat vásárolt. 2005-ben pedig átutalt a FIFA-nak 6,7 millió eurót, az okát nem tudja kellőképpen megmagyarázni.
Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság német elnöke a hét elején hazánkban járt, és újságírói kérésre arról is beszélt, miért bukott el Hamburg olimpiai pályázata a 2024-es játékokra. Mint elismerte, a 2006-os futball-vb-vel kapcsolatos vádak és tények szerepet játszottak a németek bizalmának megrendülésében, a népszavazás sikertelenségében.
Budapest is meg akarja rendezni a 2024-es olimpiát, és ezt talán jól teszi. Látva a világ nagy sporteseményeinek hátterét, könnyű viszont az ellenzéknek azzal érvelnie, hogy ahol tízesével, százasával, ezresével röpködnek majd a forintmilliárdok, a pályamű elkészítésétől a városfejlesztésig, ott nagy az esély a korrupcióra. A Magyar Paralimpiai Bizottság pénzügyi botrányai arról tanúskodnak, hogy már milliós tételeknél is történhet visszaélés. A Magyar Olimpiai Bizottságnak, a városvezetésnek és a kormánynak különösen vigyáznia kell arra, hogy a kisebb kifizetések is jó helyre menjenek, így a nagyobb megrendeléseket az emberek bizalma kísérje. Ezért a bizalomért pedig még dolgozni kell.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2015. 12. 22.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
