Megőrült az ellenzék? Tálcán kínálkozik az alternatíva

Tényleg sine ira et studio (harag és elfogultság nélkül) született ez a cikk. Ami nem egyszerű, hiszen 26 éve tapasztaljuk mérhetetlen undorral a balliberális és neoliberális ellenzék különböző pártalakulati megjelenéseit úgy, hogy mindegyike ugyanazon visszataszító közös nevezőre épül.

Holott nemzeti érdek lenne, ha a kormányzó Fidesznek (miután nem viccet mondunk, a KDNP-t most felejtsük el) gátat szabna egy hatalmát kontrolláló, azaz erősebb ellenzék.

A jobboldali ellenzékről, a Jobbikról most ne essék szó, mert lassan már nem is jobbról akarja előzni a Fideszt, amit megtehetne, de ezt most hagyjuk, mert az egy külön elemzés témája.

A saját magukat „demokratikusnak” és „baloldalinak” nevező ellenzéki pártokról van szó, amelyekről naponta derül ki, hogy népszerűtlenségükben az „ennél már nem lehet lejjebb” téves diagnózis. Holnap még lejjebb lesz.

Majd jött a balliberális ellenzéket ma megrázó Pukli-interjú a Magyar Időkben, ahol a balliberális oldalon a kormány elleni szervezkedéséért és fellépéséért a ballib oldalon imádatot kiváltó Teleki Blanka gimnázium igazgatója, a Tanítanék Mozgalom vezetője azt hangoztatta, nem szeretné, ha baloldali fordulat lenne Magyarországon, mert – mint mondta – ezek az emberek mind leszerepeltek. Az interjúban hangsúlyozta: "Nem célunk az Orbán-rezsim eltakarítása, csupán azt szeretnénk, hogy vegyék észre és javítsák ki az oktatási rendszerben elkövetett hibákat".

Bolgár György a Klubrádióban az éteren át is hallhatóan tépte meg tar fejét. A szerencsétlennek délutáni betelefonálós műsorában már hosszú hónapok óta menő önmarcangolós, „mit tehet a demokratikus ellenzék, hogy az Orbán-rezsimet eltakarítsa?” tematikájú betétje még a szokásosnál is gyászosabb hangulatú volt.

Ezeknek tényleg végük. És még mindig nem értik, mindent maguknak köszönhetnek.

Miközben nem értik, nem értik, nem értik.

A sok egytémájú kereplőre járó betelefonáló sem, akik egymásra licitálva kapacitálják, hergelik egymást, hogy még jobban neki kell menni az Orbán-rezsimnek. Mert hogy ezek a pártok nem elég bátrak, hogy kimondják…

De mit mondjanak ki, amit eddig még nem mondtak? Azt, hogy Orbánt ki kell herélni öt kilométerre Alcsútdoboztól, miközben a hullájára rá kell vizelni? A Klubrádió gettóbetelefonálóinak szinte változatlanul ilyenek a javaslatai. Ők azt hiszik, ezzel érnek el eredményt. Holott ennek pontosan az ellenkezőjét érik el: még nagyobb undort gerjesztenek maguk ellen.

Képtelenek egy picit is lehiggadni és kellő távolságból szemlélni önmagukat és a politikai színteret.

Ami egyet jelent azzal, hogy lemondanak megerősödésük esélyéről is.

Nem értik, hogy oda nem tudnak benyomulni, ahol a politikai spektrumon nincs hely, és éppen oda tudnának behatolni, mégpedig igen hatékonyan és hatásosan, amelyik döbbenetes módon üresen várja az oda betévedőt.

Nem értik, hogy nekik nem a Pozsonyi utat kell megtéríteni, hanem azokat, akiket a kormány tevékenysége nem csak elidegenített, de ellenségévé tett.

Nem értik, ha ők egy Gyurcsány- vagy Bokros-féle „demokráciáról” és „tisztességről” beszélnek, a mainstreamből – és most az elidegenített fősodratra gondolok, ahol milliók tanyáznak – gúnyos röhejt váltanak ki. Gyurcsány, Bokros mint demokrata? Mint korrupciómentes szűz lovagok? Come on! (Na ne má’!)


Drágabolgárúr fülhallgatóstól tépkedheti a haját

Pedig a megoldás karnyújtásnyira van. És éppen ez a karnyújtás lehetetlen nekik. Mert az a zsidó faktor átlépését jelentené. Ugyanis mi van most? Az egyik lyukból Lendvai Ildikó, a másikból Kovács László, a harmadikból Szigetvári Viktor, a negyedikből… A zsidó faktor. Nem beszélve médiájukról. A némethpéteres Népszava, a révészsándoros Népszabadság, a 168 Tóra, a Klubrádió és a többi. Zsidó interpretációban a zsidó zsigeri gyűlölet, amiből a fősodratnak már teljesen elege van.

A végletekig unják a témákat. A szélsőségesezést, a menekültimádatot, a „toleranciát”, a „történelmet”, és sorolhatnánk.

Paradigmaváltást kellene végrehajtaniuk.

Pedig a politikai séma ott hever a földön. Csak fel kellene emelniük. Semmi mást nem kellene tenniük, mint pártot alapítaniuk, amelyet nem a zsidó zsiger uralna, hanem a tényleges változtatás iránti vágy, és arra építve a lehető legtöbb szavazat begyűjtése.

De akkor meg kellene szabadulniuk ezerszer lejáratott önmaguktól, és olyanokat kinevezni az alakuló párt élére, akik megszólalásakor nem jelezné egy tudati fütty: már megint egy zsidópénztárral összekötött zsidótorokból jövő zsidóhisztivel van dolgunk.

Dönteniük kellene: vagy zsidó zsigereiket akarják kiélni továbbra is, vagy hatékony ellenzéket akarnak. Tertium non datur. Azaz nincs más opció. Illetve egy van. Az öngyilkosság.

Janits András


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »