1937-ben az Észak-Karolina és Virginia állam határainál egy 21 fontos vésett követ fedeztek fel, amely máig tartó vitát váltott ki, ugyanis sokak szerint ezáltal kerülhet közelebb az angol gyarmatosítás egyik legnagyobb rejtélyének megoldása, míg mások úgy vélik, egyszerű átverésről van szó.
1590-ben az idős John White kétségbeesetten szólongatta lánya, annak férje, valamint unokája nevét a mai Észak-Karolina állam területén található Roanoke-szigeten, ahonnan 1587-ben hajózott ki, hogy hazautazzon Angliába. Mikor három évvel később visszatért, a több mint száz angol telepesnek hűlt helye volt. White látta, hogy a telepesek időközben emeltek ugyan egy nagyobb erődítményt, de ez teljesen elhagyatott volt, és csupán a hátrahagyott nehéz vagy mozdíthatatlan tárgyak voltak benne. A település összes házát szétszedték, elemeiket valahova elszállították. Az „elveszett kolónia” 117 lakosát sosem találták meg – Amerika és Anglia közös történelmének máig ez a legnagyobb rejtélye.
White és a tengerészek friss lábnyomokat fedeztek fel Roanoke partján – bizonyítékát annak, hogy a helyi indiánok ellenségesek voltak, vagy legalábbis tartottak az angol csoporttól. A Chesapeake-öböl menti településen egy fába faragva a CRO betűket találták, ezt a Croatoan barátságos törzs neveként értelmezték (White később úgy emlékezett, a név egészében is bele volt vésve egy kapufélfába), így a keresők arra jutottak, délre kell hajózniuk a törzs központjához, a Hatteras-szigetre. Miután azonban hajóra szálltak, a viharos időjárás egyre északabbra kényszerítette őket, egészen addig, míg nem maradt más választásuk, mint hazatérni. Angol hajó nem is jutott el később sem Hatterasra, de az Outer Banks mellett elhajózó spanyolok később integető és európai stílusú hangszereken játszó indiánokat láttak.
1937-ben az Észak-Karolina és Virginia állam határainál egy 21 fontos vésett követ fedeztek fel, amely máig tartó vitát váltott ki, ugyanis sokak szerint ezáltal kerülhet közelebb az angol gyarmatosítás egyik legnagyobb rejtélyének megoldása, míg mások úgy vélik, egyszerű átverésről van szó. A vésett kődarabon többek között Eleanor Dare neve látható, aki a már említett White kormányzó lánya volt, és ő hozta világra az első angol gyermeket az Újvilágban, mégpedig Virginia Dare-t. Mivel később számos ilyen típusú kő került elő, felmerült az átverés gyanúja. A hitelességének kiderítésére most újabb kutatók vállalkoztak.
A kőtáblára írt, rövid szöveg egy véres mészárlásra enged következtetni, amelynek egyik túlélője készíthette az írást. Az Emory Egyetem kutatói a felfedezés után néhány évvel részletes vizsgálat alá vetették a leletet, és kiderült, hogy az anyaga szerint honnan származik. A képen is jól látható, hogy a kő felülete barna színű, míg a vésett rész fehéres.
A felfedezést követő években egyre több kutatót kerítette hatalmába a szkepticizmus a kőtábla hitelességét illetően. Ugyanakkor az Emory Egyetem kutatói a vizsgálatokat követően nem gondolták úgy, hogy átverés lenne a lelet, valamint a következő években talált további kőzetek sem, amelyek hasonló tartalommal bírtak, bár különös módon legtöbbjüket egy georgiai kőfaragó talált meg.
1941-ben egy újságíró mégis csalónak kiáltotta ki a kőfaragó mestert, és a Dare-kövek évtizedekre eltűntek az azonosítatlan leletek tárházai mélyén. Az elmúlt években azonban hatalmasat fejlődött a tudomány, így ismét előkerültek a vitatott kőtáblák. Múlt évben egy gyémántfúróval egy kis darabot véstek le az első kőzetből, hogy vizsgálat alá vethessék.
„Ma már léteznek olyan geokémiai tesztek, amelyek csupán néhány éve állnak a rendelkezésünkre, nyolc évtizeddel ezelőtt még egyáltalán nem volt ilyen lehetőségük a kutatóknak” – mondta Ed Schrader, a Brenau Egyetem geológusa. A tesztek kimutatták, hogy a Dare-kő fehér erezett kvarckristályból készült. A további analízis arany, szelén és réz nyomaira bukkant a vegyületben, ami további segítséget jelentett a kőzet eredetének kiderítésében.
„Rendkívül szokatlan, hogy három fém ekkora koncentrációban jelen lehessen kvarckristályban” – mondta Schrader. „A réz magas jelenléte akár azt is jelezheti, hogy a bennszülött indiánok egyfajta kezdetleges bányászati tevékenységet végezhettek a kő eredeti helyszínének közelében” – tette hozzá. Habár még folyik a kutatómunka, hogy a kőzet pontos lelőhelyét megtalálják, a szakértők tövábbra is szkeptikusok maradtak a Dare-kő eredetét illetően. A újabban beindult, multidiszciplináris kutatásoknak köszönhetően hamarosan kiderül, hogy az egyébként is rejtélyekkel teli kolónia különös eltűnésének egyik tárgyi bizonyítéka valós vagy csupán egy igen jól sikerült csalás eredménye.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
