1941-ben, miután miniszterelnöksége alatt Észak-Erdély visszatért, ezen a napon, április 3-án holtan találták a Sándor-palotában Teleki Pál miniszterelnököt. A hivatalos közlés szerint öngyilkos lett, ám többen úgy vélik: nyomós okuk van ebben kételkedni. A naptár 1941. április 3-át mutatta. Függetlenül az elszenvedett halál módjától, gróf széki Teleki Pál magyar királyi miniszterelnököt nyugosztalja a Jóisten. Mi pedig, halála napján, gondoljunk reá tisztelettel és szeretettel, s reá emlékezve gyújtsunk gyertyát lelki üdvéért.
Reggel negyed hétkor az inas benyitott a sötét szobába, s mint máskor is, kinyitotta az ablak spalettáit, majd megfordult, hogy az előírásoknak megfelelően felkeltse urát. Amit látott, az döbbenetes volt: vér, agyvelőnyomok az ágyon, a falon, a holttesten, gróf széki Teleki Pál miniszterelnök holttestén.
A naptár 1941. április 3-át mutatta.
Az inas (Papp György, más visszaemlékezők szerint Csontos Pál, de ez hamis lehet, hiszen ő korábban volt inas) segítségért rohant, minek következtében a Sándor palotában nagy jövés-menés támadt. Sorra jelentek meg a kormány tagjai, más kormányzósági tagok, majd maga a Kormányzó. Teljes volt a zűrzavar, amit az is növelt, hogy a miniszterelnökön látható sérülések csak nehezen voltak összhangba hozhatók a halál politikailag legszimpatikusabb verziójával, az öngyilkossággal. S sem az öngyilkosság, sem más halálnem nem volt politikailag előnyös e feszült, a németek, s az angolok kettős szorításában vergődő ország számára. Nem véletlen, hogy az első, 9 óra 15 perckor közzétett kommüniké szűkszavúan, csak a halál tényét közölte Magyarország népével és a nagyvilággal: „Gróf széki Teleki Pál m. kir. titkos tanácsos, m. kir. miniszterelnök ma éjjel tragikus hirtelenséggel elhunyt”.
Mi is történt tulajdonképpen? Pontosan ma sem tudjuk!
Ugyanúgy nem tudjuk, mint ahogy nem tudjuk mi történt 80 évvel korábban a szintén gyanús „öngyilkosságot” elkövetett rokonával, gróf széki Teleki Lászlóval, s a magyar közélet számos más, rejtélyes halállal elhunyt nagy emberével, Szent Imre hercegtől Széchenyi Istvánig. Rejtély és politika.
Nem akarok a már ismert tények ismétlésébe bocsátkozni, inkább azt próbálom számba venni: mi az, ami a homály fátylát terítette e halálesetre, s egy független magyar gondolkodó, író, Szabó Dezső tollából az alábbi mondatokat csalta elő. „Sajátos ember volt. Testi valóságában inkább kicsiny, a tudós ijedt csodálkozásával nagy szemében. … Mintha minden percben mondta volna önmagának: – Látod, Teleki Pál, milyen gyermek vagy, hogy ezekkel az emberekkel akarsz valami szépet, valami maradandót építeni. … Ő volt az elhervasztott magyar öntudat újjázsendülése, a magyar szolidaritás felébredt ösztöne, a megmaradás új reménysége. És ő mégis, úgyszólván nem volt sehol. Ő volt Magyarország legláthatatlanabb miniszterelnöke. … Erős volt, mert nagyon szeretett.”
Eddig a Szabó Dezsőtől vett idézet!
Nekünk pedig érdemes elgondolkodni az alábbi tényeken.
A halálos fegyver, s a be- és kimeneti nyílások sok gondot okoztak. Van, aki nagyméretű katonai pisztolyra, van, aki kisméretű Browning pisztolyra emlékszik. Van, akinek emlékei szerint a koponya tarkócsontja kifehérlett.
Vannak feltételezések, hogy a haláleset nem is a Sándor-palotában történt, hanem a család József nádor téri palotájában, s a már halott miniszterelnököt utólag vitték át a miniszterelnökség épületébe. Vannak feltételezések, hogy lényegében gyilkosság történt, akkor, amikor Teleki Pál tetten érte, megzavarta a titkos iratai után kutató német tiszteket.
Akárhogy is történt: rejtély!
Rejtély, amit csak mélyít, hogy politikailag sem az öngyilkosság, sem a német kéztől származó gyilkosság nem volt „előnyős” az akkori feszült politikai szituációban. S ezt a rejtélyt csak mélyíti a hercegprímásnak, Serédi Jusztiniánnak az az állásfoglalása, hogy Teleki Pál halálakor nem volt teljesen tudatánál, azaz a katolikus egyháznak az öngyilkosokra vonatkozó előírásainál az enyhítő klauzulát vette figyelembe, s az egyházi temetést engedélyezte. Engedélyezte, de kisebb pompával, s a szertartást nem ő, hanem a Szent István Bazilika plébánosa, Witz Béla celebrálta. Igaz, ő az elhunyt miniszterelnök gyóntatója volt éveken át.
Tovább szaporítja a halál körüli kérdőjelek számát, hogy a két hátrahagyott búcsúlevél – legalább is Tilkovszky Lóránt történész szerint – csak 1959-ben került elő, s lett publikálva. A hasonmásként is ismert, a kormányzóhoz írt levelek közül a hosszabb, mely az öngyilkosságot hivatott indokolni, sem stílusában, sem tartalmában nem illik a visszafogott, decens Teleki Pálhoz, a másik levél, mely valamilyen, közelebbről meg nem nevezett cselekedet esetleges sikertelensége esetére a lemondás tényét közli a kormányzóval, eredetileg nem volt keltezéssel ellátva, azt idegen kéz utólag írta rá.
Befejezésként álljon itt Rákosné Ács Klára grafopszichológus „Vallanak a betűk” című könyvének figyelmet érdemlő megállapítása, hogy az úgynevezett „hosszabb búcsúlevél technikai szempontból igen jól sikerült hamisítvány”, így tartalmilag nem hiteles. A „rövidebb búcsúlevél” ezzel szemben eredeti, de a dátumot nem a levél megírásával egy időben, s nem ugyanaz a kéz írta rá.
Függetlenül az elszenvedett halál módjától, gróf széki Teleki Pál magyar királyi miniszterelnököt nyugosztalja a Jóisten. Mi pedig, halála napján, gondoljunk reá tisztelettel és szeretettel, s reá emlékezve gyújtsunk gyertyát lelki üdvéért. S ha a Gödöllő melletti Máriabesnyőn járunk, vigyünk egy-egy szál virágot a mártír Miniszterelnök és Hitvese sírjára.
Hunhír.info / Dobai Miklós – MVSZ Sajtószolgálata
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
