A budapesti Széchenyi Társaság és a Szövetség a Közös Célokért közösen szervezte a Versailles 100 év távlatából című előadássorozatának rimaszombati állomását. Az előadásokban Trianon okait és következményeit veszik górcső alá, s biztatást nyújtanak a megmaradásunkra.
Az idei első előadást Komáromban tartották, majd a hétvégén Martoson. Rimaszombatot követően pedig Párkány a következő állomás. Június 15-én, kedden délelőtt a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium épületében, délután a Magyar Közösségi Házban a Wass Albert Nyugdíjasklub tagjai számára tartott előadást: Duray Miklós, a SZAKC tiszteletbeli elnöke és dr. Ligeti Dávid történész, valamint Szemereki Zoltán, a budapesti Széchenyi Társaság elnöke.
A Tompa Mihály Református Gimnáziumban az iskola igazgatója, Molnárné Pelle Beáta üdvözölte a vendégelőadókat, köztük Duray Miklós közírót, mint a szlovákiai magyarság meghatározó személyiségét.
Duray Miklós geológusként nem történészi szemmel, hanem rétegtani vizsgálódással vezette fel a témát. Ha egy egyenesre ráképzeljük az időt, rajta el tudjuk helyezni a magyar nép történelmét, kezdve például Szent István megkoronázásával, nevezve ezt az első stabil pontnak, mely előtt úgyszintén megtaláljuk itt a Kárpát-hazában a magyarokat, de az országot a király személyisége tartotta össze.
Az 1867-es kiegyezéskor helyreáll annyira a jogrend, hogy érdekes kapcsolat jön létre a Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia között, amely nagyon hasonló a majdani 1968-ban Csehszlovákiában kialakulóval.
Közben felgyülemlettek a történelmi és politikai indulatok a térségekben. Az egyik probléma, hogy megfogyatkozott a magyarság lélekszáma, s a történelmi Magyarország egy többnemzetiségű állam volt – világított rá Duray.
Nyilvánvaló, hogy a magyar nemesség a régmúltat szerette volna a pillanatnyi időbe visszahelyezni. Ugyanakkor kiragadtak egy példát a történelemből, a francia nemzetállamok példáját, ez tette lehetővé azt, hogy 1910-ben a Magyar Királyság területén 54%-ra emelkedett a magyarok aránya (a szlovákok aránya 10% volt). Az Osztrák-Magyar Monarchiának több lakosa lett, mint Franciaországnak.
A 19. század végére erősödik meg Európában a nacionalizmus, amikor mindenki saját nemzetállamot szeretett volna kiépíteni. Ebből egy olyan politika indult ki, amely a történelmi Magyarország egységét vette célba. Korábban nem volt annak jelentősége, hogy az országban ki milyen nemzetiséghez tartozik. Nem a nemzeti, hanem a dinasztikus elv, a király fennhatósága és a rendi tagozódás érvényesült.
Ezeket az előzményeket kell tudatosítani ahhoz, hogy jobban megértsük, hogy mi történt a térségben és Európában, s milyen hatalmi érdekek érvényesültek akkor, amikor Versaillesban aláírták a békeszerződést.
Ligeti Dávid történész, a budapesti Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa Trianon tükrébe állította a közelmúltat és a mát.
Az 1914-18-as Nagy Háború nagy részészében a történelmi Magyarország eredményesen vesz részt, de súlyos veszteségek voltak, s bekövetkezik az összeomlás pillanata.
Közben a csehszlovák emigráció kijelenti, hogy létre kell hozni a független Csehszlovákiát az Osztrák-Magyar Monarchia romjaiból, melyet már a háború előtt is terveztek.
Az igazi veszélye ennek akkor lett meg, amikor az antant, a francia-angol szövetség elfogadta ezt a javaslatot. 1918-ban Wilson amerikai elnök megfogalmazza 14 pontos javaslatcsomagját, melyben kivetíti, hogy a háború végeztével hogyan képzelik az államokat és működésüket.
Wilson a 10. pontban nyilatkozik a monarchia népeiről, mely szerint autonóm, legszabadabb fejlődés lehetőségének a biztosítását kéri, amit többféleképpen értelmeznek.
Magyarország elveszíti a háborút, s olyan kormány kerül hatalomra, amely jelentős szociáldemokrata és függetlenségi bázison áll, ami a mai baloldalnak feleltethető meg. Azt vallják, ha bizonyítják nyugat felé, hogy milyen progresszívek, akkor ezáltal kedvező béke köttetik meg.
A hadi helyzet 1918 októberére rosszabbra vált, s ennek az lett a következménye, hogy 1918 november-decemberében létrejött a csehszlovák, román, délszláv, francia intervenció.
Támadás történt az ország ellen, s 1919 elejére már nagyjából el is érték a mai trianoni határvonalakat – mutatott rá Ligeti Dávid, hozzátéve, hogy az válik általánossá, hogy a magyarokat meg kell büntetni.
1918 október végén a magyar állam gépezete megbénult; a politikát ezekben a napokban a fronton és az utcán formálták. A Nagy Háború véget ért, s a vereség bűnbakjának Tisza Istvánt, Magyarország első világháborús miniszterelnökét kiáltották ki.
1919 tavaszára megalakul Magyarországon a világ második kommunista állama, amely teljesen más gondolkodási séma mentén kezdi meg a működését, s a kommunista átalakulásban hisznek.
Ez az állam viszont nem tudott kellőképpen kibontakozni, egy sajátos, ellentmondásos időszak ez. Alapvetően a rendszert akarták kiterjeszteni, hogy aztán egyesüljenek a szovjet-oroszokkal.
Az előadó kitért Apponyi Albert gróf trianoni beszédére, amelyben összefoglalta azokat az érveket, amelyek az ország megcsonkítása ellen szóltak.
Apponyi arra hivatkozott, hogy nem szabad szétszabdalni a meglévő hagyományos gazdasági és társadalmi egységeket.
Objektíven nézve Magyarország szenvedte el a legsúlyosabb veszteséget, amellett, hogy meghalt 660 ezer magyar katona, hadifogságba esett vagy megsebesült még 750 ezer, a békeszerződés kedvezőtlenül hatott, nem véletlenül hívták a Horthy-korszak folyamán békediktátumnak. Ezek a veszteségek olyan mértékűek voltak, amelyeket egyik másik állam sem fogadott volna el.
„Gazdasági szempontból Magyarországot tulajdonképpen kivégzik. Elveszíti a nyersanyag-forrásainak a 70-80%-át, az összes sóbányáját, hasonló arányban a kőszénbányákat. Ezért nem állja meg a helyét ezt Trianon-szindrómának nevezni, ami csak a magyarokra lenne jellemző” – húzta alá a történész.
Bővebben kifejtette a soproni eseményeket, amit azért tartott lényegesnek kiemelni, hogy a wilsoni pontok is azt mondták ki, hogy minden területnek alapvetően magának kellett volna eldöntenie pl. népszavazás útján, hogy melyik országban szeretne élni, s nem úgy kellett volna megszabni, hogy kimérik a határt.
Burgenlandot nem üríti ki Magyarország, mivel a szerbek sem ürítik ki Baranya vármegyét. Az osztrákok 1921 augusztásában indulnak el, hogy megszállják ezt a területrészt, s Ausztriához csatolják. Viszont Nyugat-Magyarországon népfelkelés bontakozik ki a folyamat ellen, amit hallgatólagos támogat a Bethlen-kormány. S ennek köszönhető, hogy tárgyalások útján Sopronban és környékén népszavazást írnak ki, hogy hová szeretne tartozni ez a város. A nemzeti önrendelkezés elve Sopronon kívül sehol máshol nem érvényesül.
Az 1920. június 4-i trianoni béke aláírásától a második világháború végéig a magyar politika a revízió útján állt, s abban gondolkodtak, hogy helyreállítsák Magyarország történelmi egységét. Az akkori magyar társadalomban minden politikai erő ebben teljesen egységes volt. A revízió mértékében már nem volt teljes konszenzus.
Közben az utódállamok kommunistái jóval nacionalistább módon közelítették a kérdést, s azt vallották, hogy asszimilálni kell az ott élő kisebbségeket.
A költők, írók verseit is cenzúrázták a szomszédos népek érzékenységére való tekintettel. Ilyen volt József Attila: Nem, nem, soha című sokáig elhallgatott verse is.
Az utódállamok területén a magyarság részaránya rohamosan zuhan, s a lakosságot homogenizálni igyekszenek. Ehhez hozzájárultak a megfélemlítések, a reszlovakizáció, a deportálás, a kitelepítések, a települések átnevezései, a nyelvi jogok elvétele.
Magyarországon az akkori MDF-kormányzat abban gondolkodott, hogy kölcsönös jó kapcsolatok révén javítani lehet a határon túli magyarság sorsát, s normalizálni a szomszédi viszonyokat, de ezek a remények hamar szertefoszlanak.
Később abban bíznak, hogy az Európai Unió révén a trianoni határok légiesülni fognak, s majd ebben a rendszerben sikerül megerősíteni a külhoni magyarok helyzetét. Ez ezzel az elképzeléssel sem vált be.
Szemereki Zoltán, a Széchenyi Társaság elnöke elmondta a rimaszombati diákságnak, hogy nemcsak az önmegvalósítás, amit a mai korunk hirdet, lényeges, hanem a közjó szolgálata is.
„Széchenyi István egyéves jövedelmét ajánlotta fel azért, hogy magyarul beszéljenek. A magyarság érdekében jött létre a Magyar Tudományos Akadémia. Ha ti is ezt az egy pontot kiemelitek, hogy attól lesztek többek, ha szépen beszéltek magyarul, már tesztek a magyarság megtartásáért” – mondta Szemereki Zoltán.
Kifejtette, hogy a magyar nyelv megtartása mellett számunkra a hit is nagyon fontos, illetve hogy olyan dolgokat tegyünk a közjó számára, amire később is büszkék leszünk.
„Figyelni kell, hogy mitől válik jobbá, szebbé az életünk, s mivel tudtok büszkék lenni magatokra” – biztatta a diákokat. S e pillanatot megragadva Szemereki Zoltán, a Széchenyi Társaság elnöke elmondta, meglepetéssel érkezett Rimaszombatba, s nagyon büszke az egyik diákra.
A vendégeknek ünnepi műsort adtak a gimnázium diákjai, akik Tompa Mihály, Pósa Lajos és Győry Dezső megzenésített verseit énekelték.
Délután az előadók megtekintették Rimaszombat nevezetességeit, majd a Gál Piroska vezette Wass Albert Nyugdíjasklub összejövetelére kaptak meghívást. Az előadást szervező Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) rimaszombati területi irodájának is helyet adó Magyar Közösségi Ház tanácstermébe gyűltek össze a szépkorúak, akik az igazságtalannak vélt trianoni döntésről elmélkedtek az előadókkal.
Kifejtette, előre látni nem lehet a történelmet, elméletileg sok mindent fel lehet vázolni, de sosem lehet tudni, hogyan fog megtörténni. A papír sok tervezést elbír. A megtörténteket pedig el kell fogadnunk, s elemezni kell.
Vázolta, időnként el kell gondolkodunk azon, hogy a trianoni döntés szükségszerű vagy törvényszerű volt-e. Mi történt volna, ha másként politizál az akkori magyar állam? Megfelelőképpen cselekedett-e? Mi történt volna, ha létrejöttek volna a nemzetiségi szempontból magyarázható belső határok?
Mint mondta, a másik nagyon fontos dolog, hogy a jelenben olyan stratégiai pontokat fogalmazzunk meg, hogy a jövő irányába több lehetőségünk legyen. Mert csak így vagyunk képesek bármilyen helyzetben előbbre jutni.
Ligeti Dávid történész a történelmi tények ismertetését követően délutáni előadásának végén kitért a 2010-es nemzeti összetartozás napja konstrukciójára.
„Miközben jó ötletnek tartom, hogy ezt a napot megalkotta a magyar kormány, s tartalommal is próbálják feltölteni, azt nem tartom szerencsésnek, hogy pont június 4-re tették e napot, mert az mégis a trianoni békediktátum aláírásának a napja. Az nem jó, ha népünnepélyé válik ez a nap. Ha Trianonról nem beszélünk, akkor mulasztást követünk el” – szögezte le.
Leszögezte, a trianoni keretrendszer megváltoztatására ma reális esély azért nincs, mert az Európai Unió a saját stabilitását a határok stabilitásából vezette le, ami meglehet, hogy egy téves elgondolás, mert vannak olyan régiók, ahol igazságtalanul húzták meg a határvonalakat.
„Nagyon fájdalmas az, ami Trianonon után történik a magyarsággal. A legszomorúbb tanulsága Trianonnak, hogy valahol mindig van egy nemzetrész, ahol súlyos problémák vannak, s mint egy rákos betegség, időről időre az egyik terület lesz rosszabb, aztán a másik. S ezzel sose lesz vége az állandó bajsorozatnak” – szögezte le Ligeti Dávid.
A Wass Albert Nyugdíjasklub tagjai heves hozzászólásokban rávilágítottak az európai problémákra, kifejtették az aggodalmukat a krízisekkel, a népvándorlással kapcsolatban.
Felhozták a helyben még mindig fennálló problémákat: amikor magyar szülők szlovák óvodába, iskolába adják gyermekeiket; amikor a fiatalok elhagyják a közösségeiket; amikor a helyiek bátortalanok a magyar nyelv használatában; amikor, ahogy fogalmaztak: „fülünket, farkunkat behúzzuk”.
Szemereki Zoltán, a Széchenyi Társaság elnöke zárszóként elmondta, hogy manapság a politika már nem tudja a szerepét úgy betölteni, mint korábban, azaz nem a politikusok irányítják a világot, hanem a gazdaság.
„Magyarország környezetében kezd kialakulni egy olyan gazdasági potenciál, amely nem csak magyarországi, de a külhoni régióban is domináns tud lenni. Ezen keresztül meg lehet találni a megtartó erőt, meg lehet benne találni a lehetőséget egy halvány optimizmusra” – szögezte le Szemereki Zoltán.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
