Érdekes képernyőkép terjed Karikó Katalinról az interneten: a printscreen tanúsága szerint a kutató azzal nyugtat egy a fertőzésen átesett, de oltatlan embert, hogy így is védett, hiába csökken az ellenanyag-szintje. Ez a jelenlegi ajánlásokkal erősen szembemegy, ráadásul úgy tűnhet, hogy a szakértő az oltás ellen javasol, így az oltásellenesek már most lelkesen osztják a közösségi médiában – írja a 24.hu.
A lap kereste Karikó Katalint, ő azonban nem válaszolt a kérdéseikre. Végül Kemenesi Gábor virológus vállalkozott a véleményezésre.
A történet: egy hölgy érdeklődött Karikónál afelől, hogy ha az ellenanyag-szintje csökken a fertőzés után, az aggodalomra adhat-e okot, oltasson-e, Karikó Katalin mit javasol. Valószínűleg eddig nem oltatott, bár ezt csak a dátumokból lehet kikövetkeztetni. A professzor válasza a következő:
Kemenesi Gábor szerint az alapvető probléma az, hogy a védettségre az emberek hajlamosak az igen-nem tengelyen gondolni: valaki vagy védett a koronavírussal szemben, vagy pedig nem. A dolog azonban (szerencsére) nem ilyen egyszerű: a védettség több, egymás felett-alatt mozgó skálából áll, amelyek egysége adja meg azt, valaki mennyire védett a fertőződéssel és a súlyos betegséggel szemben.
A védelem első síkja az antitestes, amelyet a legegyszerűbb mérni, és ebből kiindulva ez is a leggyakrabban használt a tanulmányokban, a mindennapokban is. Az antitestes védelem az első komponense a védelmi rendszerünknek, egyből leköti, semlegesíti a behatolót. A második sík a sejtes immunitás, ami képes mediálni a már bejutott vírusok elleni védekezést és azok legyőzését. Nagyon leegyszerűsítve: az antitestek felelnek azért, hogy a vírus lepattanjon a szervezetről, illetve nagyon hamar hatástalanításra kerüljön, a sejtes immunitás pedig már abban játszik szerepet, milyen jól, milyen hamar gyűrjük le a bejutott kórokozót, hogyan viseljük a betegséget. Hosszú távon az utóbbi az igazán hatékony, ez véd a súlyos betegség és a halálozás ellen. Nehéz azonban mérni, így kevesebbet is beszélünk róla.
„Játsszunk el egy gondolatkísérlettel: ha egyáltalán nincs antitest a szervezetünkben, sejtes védettségünk azonban van, akkor a vírusok be tudnak hatolni a testbe. Ekkor azonban bizonyos T-sejtek a B-sejteknek jelzik, hogy ideje dolgozni, az pedig elkezdi ontani magából a már korábban megtanult vírusellenes antitestetket míg másik T-sejtek elkezdik irtani a fertőzött sejteket, és megakadályozzák, hogy a vírus messzire jusson a szervezetben, lényegében a súlyos megbetegedést előzik meg” – mondta a virológus.
Felhívta a figyelmet: a köztudatba rosszul ivódott be, nemcsak az antitestek száma számít a védettség esetében. Ezek, nagyon leegyszerűsítve abban segítenek, hogy a fertőzés meg se történhessen. Nagyon széles a skála, amin az immunrendszer védelmi mechanizmusai mozognak.
De miért érdemes akkor oltatni? Karikó Katalin – egyébként saját oldalán közzétett – kommentje megállja a helyét, ha egyéni szinten nézzük a helyzetet, a vakcinákra azonban azért van szükség, mert társadalmi szinten kell megállítanunk a járványt. A járványtan és a pandémia maga nem egyéni, hanem társadalmi probléma. Ha vakcinák segítségével nem enyhítjük a járványt, újabb és újabb variánsok alakulnak majd ki – ahogy Kemenesi Gábor fogalmazott: egy viharban vagyunk, és ha ez elül, akkor lehet jósolgatni a későbbi oltási gyakoriságról és szükségességről. Addig azonban az első számú feladatunk az, hogy enyhítsük a járványt, lassítsuk a terjedést, minél hatékonyabb egyéni védelmi szinttel, itt jönnek szóba az ismétlő oltások.
Karikó Katalin tehát valószínűleg nem oltásellenességre biztat posztjában, egyszerűen csak az egyén szintjén értelmezi a védettség fogalmát, nem pedig társadalmi vetületben – Kemenesi Gábor is egyetért vele, de fontos kontextust is tenni mögé, "magyarázza el" a 24.hu.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
