Napjainkban a világ már olyan mértékű torzulásnak indult, hogy alkotmányban (alaptörvényben) kell rögzíteni, miszerint az anya nő, az apa pedig férfi. Illetve szándékosan igyekeznek eltorzítani ugyanazok, akik számára a család, nemzet, haza, vallás fogalmak semmitmondó, kiirtandó, üres betűhalmazok.
Ide jutottunk tehát! Az egész akkor kezdődhetett, amikor Franciaországban a múlt évben be akarták vezetni, hogy hivatalosan nem lehet anyának és apának nevezni a szülőket a francia iskolai dokumentumokban, helyette szülő1 és szülő2 lett volna a hivatalos megnevezés. A gyerekeket vajon megkérdezték erről? És melyik legyen az egyes és melyik a kettes számú szülő? A szülők éppúgy tiltakozhattak volna ezen a besoroláson, mint az azonos neműeknek az apa-anya kizárólagosságon! A törvénnyel bizonyára azoknak a homoszexuális pároknak akartak kedvezni, akik apa-anya ügyben nem tudtak zöldágra vergődni.
Vagy talán még valamivel előbb elkezdődött a párkapcsolatok szabadelvűségének folyamata, hiszen Németország 2017 novemberében, Európában először ismerte el a harmadik nem létezését. A gender-korrektség azóta dívik a világon, alondoni városházán a tavalyi év végén megjelentek a gendersemleges mosdók. A munkáspárti, muzulmán polgármester közölte: a szokványos mosdók sértik a transzneműeket és azokat is, akik a hagyományos nemi besorolásban nem találják az (illem)helyüket. A londoni tömegközlekedési járműveken is felhagytak a hölgyem, uram megszólítással, helyükbe a közönségünk megszólítás került, amibe minden belefér. A gender támogatói azt szerették volna elérni ebben az évben, hogy mindenütt eltűnjenek a hagyományos, szerintük kirekesztő, sértő, heteroszexualitáson alapuló köszöntési formulák, mint például a kézét csókolom, hölgyem, vagy a jó napot, uram. Innen már csak egy ugrás lett volna az, hogy a születésnél nem határozzák meg a csecsemő nemét, rábízzák a döntést, ha majd felcseperedik.
A genderőrület lassan, de biztosan ebben az évben begyűrűzött Magyarországra is, egy magyar nyelven megírt és az országban kiadott mesekönyv (Meseország mindenkié c.) a jó példája ennek. Ebben a kötetben a transzgender „nemváltásokat” megjelenítő mesék mellett homoszexuális „esküvőt” és „házasságot” bemutató történetek is helyet kaptak, a kisgyerekek ilyen jellegű „felvilágosítását” célzandó.
A magyar Országgyűlés az angol, német és francia törekvéssel szemben Európában egyedülálló módon alaptörvényben védte meg a családokat, a házasság hagyományosan értelmezett intézményét és a gyerekeket is. Az elfogadott törvénymódosítás ugyanis garantálja minden gyerek számára a keresztény kultúrán alapuló értékrend szerinti nevelést, valamint a gyerek születési nemének megfelelő háborítatlan fejlődést is.
A törvénymódosítás szavazásánál negyvenöt olyan ellenzéki képviselő volt a magyar parlamentben, akik szerint az anya nem mindig nő, az apa pedig nem minden esetben férfi. Öten pedig nem tudtak dönteni ebben a bonyolult kérdésben, tartózkodtak a szavazásnál… Persze nem könnyű egy ilyen döntés, jól meg kell gondolni! Negyvenöten legalább (szivárvány) színt vallottak. De a tartózkodók hogyan lennének képesek ennél bonyolultabb kérdésben dönteni, amennyiben hatalomra kerülnének? Például mihez kezdenének a gazdaság élénkítésével, a migrációval, a járványügyi védekezéssel, a családtámogatással, a gyermekek biztonságával, a nemzet sorsával?
Nem biztos persze, hogy mind a negyvenöt baloldali és már csak nevében, múltjában jobbikos képviselő a szívére és eszére hallgatott akkor, amikor szavazatával elutasította az anya nőiességét és az apa férfiasságát. Merthogy nem meggyőződésből tették, az biztos! Gyurcsányék migránsbőrből hirtelen genderbőrbe bújva riszálták meg magukat Brüsszel előtt! Az alaptörvénymódosítás után pedig futhatnak ríva panaszkodni az illiberális magyar kormányra!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
