Mégis vannak rendőrségi statisztikák a cigánybűnözésről?
Ha csak az elmúlt napok eseményeit nézzük, azt látjuk, hogy nincsenek hivatalos statisztikák arról, hány cigány gyerek születik Magyarországon. A KSH-nál már felmerült az igény a születésszámok nemzetiségi bontására, de a jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé számukra. Természetesen a rendőrség válasza is rendre az volt az elmúlt években, ők nem vezetnek nyilvántartást arról, hogy mi a bűnelkövető származása.
Legalábbis ezt a nyilvánosság előtt tagadják, de lehet, hogy mégis?
Ugyanis egy nagyon érdekes, a közvélemény elől valóban eldugott, de mégis bárki által fellelhető dokumentumra lettünk figyelmesek. Címe: A Debreceni Rendőrkapitányság kriminálgeográfiai elemzése (ide kattintva elérhető a doktori értekezés, lementve pedig itt).
Maga az anyag mintegy 168 oldal, természetesen nem várhatjuk el, hogy mindenki elolvassa az elejétől a végéig, ezért segítünk. Mielőtt belekezdenénk, azt bizonyítva, hogy nem holmi szakmaiatlan anyagról van szó, érdemes idéznünk a bevezetőből:
A dolgozat írása során szintén folyamatosan segítette munkámat volt tanárom, dr. Tóth Antal főiskolai docens, akinek bűnözésföldrajzi témájú disszertációja nemcsak nekem, hanem minden, kriminálgeográfiával foglalkozó kutatónak hosszú éveken keresztül zsinórmértékül szolgált.
És ami talán még fontosabb, az nem más, mint az alábbi szöveg:
A téma természetéből adódóan a legfőbb probléma az adatok beszerzése volt, melyben a megkeresett szervek és intézmények vezetői partnerként kezeltek és többségük rendelkezésemre bocsátotta a szükséges adatokat (Hajdó-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság, Miskolci Rendőrkapitányság, Szegedi Rendőrkapitányság, Pécsi Rendőrkapitányság, Győri Rendőrkapitányság, Hajdú-Bihar Megyei Bíróság, Debreceni Városi Bíróság, KSH Észak-Alföldi Regionális Igazgatósága, BM Koordinációs és Statisztikai Osztály, VPOP Bűnügyi Koordinációs Főosztály). A Debreceni Rendőrkapitányság vezetőjének, dr. Uzonyi Attila r. ezredes úrnak a segítséget külön ki szeretném emelni, aki jelen dolgozat lektorálását is elvállalta, a bűnmegelőzéssel foglalkozó fejezetnél pedig dr. Juhász Zoltán r. alezredes segítségét köszönöm, aki szakmai észrevételeivel járult hozzá a fejezet formában való elkészüléséhez.
A fentiek tükrében tehát, miszerint egy komoly rendőrségi, szakmai jellegű anyagról van szó, vágjunk is bele a közepébe. Mert bizony a dolgozaton belül rákeresve a cigány szóra, nem éppen politikailag korrekt leírások tárulnak elénk.
Hanem az alábbiak:
A rablások gyakoriságát nagyban befolyásolják egy adott terület gazdasági és szociális mutatói, továbbá a cigányság aránya, mivel az etnikum rablási hajlandósága jóval magasabb az országos átlagnál.
Hírdetés
(…)
Megfigyelhető, hogy az erőszakos bűnözés gyakran kisebbségi csoportokhoz kötődik (hazánk esetében a cigánysághoz, mely az első négy megyében háromnál országos átlag feletti). Statisztikai adat nincs rá, azonban számos forrás adatait elemezve kijelenthető, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők mintegy 50%-a cigány származású.
(…)
A rablások elkövetőinek kapcsán a 80-as években az OKKRI kutatása alapján vált ismertté, hogy a deliktum elkövetőinek 62%-ban cigány származású.
(…)
Pásztor Albert miskolci kapitányságvezető 2009. január 30-án egy sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy a két hónap alatt elkövetett lopás- és rablássorozatok elkövetői mind cigány származásúak voltak.
(…)
A lopásoknál az ügyek több mint felében (51,04%) található legalább 1 cigány származású terhelt. A deliktumnál szereplő férfiak 64,88%-a cigány származású.
(…)
A tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében mintegy 80% a cigány származású fiatalok aránya.
(…)
A felmérés során megállapítást nyert, hogy bizonyos deliktumok és főcsoportok esetén a Hajdú-Bihar megyei cigányság jóval létszámarányán felül válik elkövetővé. Kiugróan magas a romák részesedése a vagyon elleni, a közrend elleni és a házasság, a család, az ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekményi főcsoportban.
(…)
Az ismert demográfiai és etnikai viszonyok ismeretében mind inkább azon alacsony társadalmi nívón élő személyek kerülnek vétőképes korba, akiknél az ún. megélhetési bűnözés életformaszerűvé válása valószínűsíthető, így növekedése várható ezen kis tárgyi súlyú bűncselekményeknek (lopás, betöréses lopás).
Nyilván portálunk olvasói nem lepődnek meg a fentieken. Annyit kell szomorúan hozzáfűznünk, hogy mivel a dolgozat 10 évvel ezelőtt íródott, ismerve a demográfiai mutatókat (melyekről ugyebár hivatalosan nem lehet beszélni), vajon ma, 2021-ben hogy nézhet ki a helyzet? Alighanem még a 2011-esnél is rosszabb…
