Az idegen zsoldban álló Lenin-ifjak minap úgy döntöttek, feltámadnak.
Természetesen a Momentumról van szó. Arról a mesterségesen keltetett, tápszereken tartott, majd kukában landolt felekezetről, amelyről egyik bukott vezérük nemrég ekképpen nyilatkozott: „Az árvízi védekezéstől kezdve a füstgyertyázós tiltakozáson és hídfoglalásokon át a jogsegélyekig, a felcsúti pride-ig és minden idők legnagyobb pride-ján való részvételig számos olyan dolgot tett ez a párt az elnökségem alatt, amivel megmutatta: voltunk, vagyunk. És leszünk is.” (Utóbbira azért nem venném be a ciánkálit. Bár rövid kéjt élhettek át, amikor kitoltak az olimpiát támogató magyarsággal, meg amikor romlott hölgyképviselőik egy cikluson keresztül Brüsszelben gyalázták a saját hazájukat – most mehetnek a gatyájába ürítő messiáshoz parlamenti helyért kuncsorogni.)
Nos, az idegen zsoldban álló Lenin-ifjak minap úgy döntöttek, feltámadnak. Jobb híján a nemzeti sajtót fogják kóstolgatni
plakátkampány keretében: „Leleplezzük a Fidesz hazugságait, óriásplakátokon mondjuk ki az igazságot, és a Momentum pultjainál beszélgetünk a választókkal a kormányváltás fontosságáról.”
Azt ugye tudjuk, a párt vezetése tavaly úgy döntött: nem indul az áprilisi választásokon: „Nem osztjuk meg az ellenzéki szavazatokat, így támogatjuk a kormányváltást.”
Drámai közlemény. Mintha már olvastam volna valami hasonlót…
„Most úgy látom, hogy hiába volt a kísérletünk, hogy ennek az országnak proletártömegeit öntudatos forradalmárokká neveljük. Mi félreállunk, hogy majd újult erővel, tapasztalatokkal gazdagabban és érettebb proletariátussal új harcba kezdjünk.”
Megvan! A nagy előd, Kun Béla kesergett így emberkísérletének zárónapján, 1919. augusztus elsején.
Pilhál György – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
