Adtam még egy esélyt az Alapítványnak. Kár volt.
Amikor 2021-ben megfilmesítették Asimov Alapítványát, nézni kezdtem az első évadot. Aztán nem bírtam végig nézni. A fő ok persze az volt, hogy ez nem megfilmesítés, hanem az eredeti alapján valami teljesen új.
Plusz a sok pártdirektíva: a férfi hősök nagy része a filmben nő lett, a hadseregeket jellemzően nők irányítják, de még a főrobotból is nő lett!
Minek kell fehér férfiből néger nőt csinálni, nehezen értem.
Végül a második évad 3. részéig bírtam. Addig valahogy elfogadtam: oké, ez egy másik sztori, ne keressem benne az eredetit.
Az tette be végleg a nézési vágy végét, hogy a történet szempontjából jelentős Bel Rios tábornok – Asimov gyakorlatilag a legnagyobb bizánci hadvezér, a VI. századi Beliszariosz/Velaszariosz alapján alkotta meg a karaktert, Beliszariosz volt az, aki Bizánc részére sikeresen visszahódította Nyugat-Róma nagy részét, igaz ez nem lett tartós, alig fél évszázadig tartott ki halála után – magánéletéről sajátos dolog derül ki: a tábornok házas, mégpedig férje van! Érdekes, belőle a filmesek nem csináltak nőnemű hadvezért.
Szóval a halivúdi szabály: a hadvezérek néger nők, ha mégse, akkor fehér nők, de ha azok se, akkor homokos férfiak. A halivúdi futurológia előrejelzése szerint a távoli jövőben a heteroszex férfiak mind békés bárányok lesznek, ami alkalmatlanná teszi őket a hadvezéri karrierre.
Vicces egyébként Halivúd másik vastörvénye is: bárki színész játszhat bárkit, viszont progresszív karaktert csak progresszív színész játszhat. Mondjuk az nem gond, hogy a fehéret négert játssza, de fordítva nem szabad, mert az „kulturális kisajátítás”, a legnagyobb bűn pedig az, ha heteroszexuális színész homokos karaktert játszik.
Szóval Bel Riost is homokos férfi alakítja. Hogy hogyan nem tudom, nem néztem tovább.
Annak idején a szovjet filmekben nem volt ennyi direkt propaganda, mint a mai halivúdiakban.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
