A Szentatya szegényekkel való találkozásának megindító pillanata, egyik csúcspontja volt április 29-én a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban, amikor a találkozó végén a szendrőládi roma kórus tagjai, szép színes ruhákba öltözött asszonyok és fehér inges férfiak csodálatos énekükkel, tárt karokkal elénekelték Ferenc pápa felett az ároni áldást.
Szinte misztikus hangulat lett, mindenki megrendülten, könnyezve hallgatta az éneket, nézte a jelenetet, ahogyan a pápa odamegy hozzájuk, üdvözli őket, átveszi a ritmust, tapsol, megkocogtatja a hangszerként használt ceglédi kannát, majd miután kéri, hogy imádkozzanak érte, maga is megrendülten, könnyezve hallgatja a kórust, amelyhez Varga László kaposvári megyéspüspök is csatlakozott, együtt énekelt velük. Ferenc pápa felett a kórus tagjainak kitárt karjai áldást adtak, őrá, aki áldást hozott nekünk, a szegényeknek, az országnak.
„Teljesen extázisban vagyunk, sírtunk, amikor a Szentatyának énekeltünk” – mondták a kórus tagjai, Kökény Gábor, Rézműves Jenő, akiket sikerült egy gyors beszélgetésre megállítani a találkozó végén. Nem számítottak rá, de tudják, hogy mindig történik valami meglepetés – mondja az egyikük, mire a másikuk hozzáteszi, hogy ez Isten kegyelme volt.
A pápa szokott áldást adni, most pedig ők adtak áldást a pápára. „Mindig okozunk meglepetést, még a pápának is.” Meg volt beszélve, hogy mit énekeljenek, mi lesz a feladatuk, de amit a végén énekeltek, az nem volt tervbe véve. A pápának énekelték, nagy örömmel.
„És olyan örömmel csókoltam neki kezet, mintha a Jóistennek csókoltam volna. A Jóisten küldte el a helytartóját, aki a szeretetet és a békét adja át nekünk, hogy mi is adjuk tovább az embertársainknak. Mi ezt csináljuk, járjuk az országot, világot, próbálunk mosolyt csalni az emberek arcára tanúságtételünkkel és a zenénkkel” – magyarázta Kökény János. Ádám János hozzátette: „Mindig sikerül, és amikor látom, hogy örülnek, tapsolnak, nevetnek, énekelnek az emberek, az nekem nagyon lélekemelő. Megérinti őket az énekem, a tanúságtételem, az Isten szava. A pápát is megérintette, éreztem, tudtam, láttam a szemén, a mosolyán, hogy nem fog anélkül eltávozni, hogy odajönne hozzánk és köszöntene minket. Fel vagyunk töltődve.”
Meghatottan mondták, ennyire megérintette őket, hogy figyel a romákra: „A szívéhez közel állunk, a szegények és a romák. Mi mindig hátul maradunk, visszahúzódóak vagyunk, vagy kiszorítanak minket, most pedig a Jóisten így akarta.” A pápa hamarabb érkezett, ezért kimaradt egy énekük, kicsit nehezteltek is emiatt, de úgy érzik, többszörösen visszakapták, ami elveszett.
2013-ban már énekelt a szendrőládi cursillós kórus a Vatikánban Ferenc pápának, korábban pedig II. János Pálnál is jártak.
*
Székely János szombathelyi megyéspüspök is örömmel hallgatta, látta a jelenetet, majd kérésünkre így foglalta össze, ami történt: „A találkozó egyik nagy fénypontja a romák éneke volt, talán azért is, mert annyira szívből jött. Ez mutatja, hogy a cigányságban mennyi kincs van, családszeretet, gyermekszeretet, nagyon mély érzések, mély hit, vidámság, ünnepelni tudás. Az egész nemzetünknek, hazánknak egy színfoltja és gazdagsága ők – nem elsősorban kihívás, hanem ajándékok ők. A Szentatya érezte, milyen nagy szívük van, odament, és ahogyan megáldották őt ezzel a gyönyörű énekkel, azt éreztem, összeér a szívük.”
Szerző: Thullner Zsuzsanna
Fotó: Lambert Attila (csoportkép)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
