A Darwin-díj egy ironikus kitüntetés, amelyet minden évben azok az emberek kaphatnak meg, akik valamilyen különlegesen buta módszerrel próbáltak meg elérni egy célt, s amiért az életük vagy a nemzőképességük elvesztésével fizettek.
A díj a nevét Charles Darwin természettudósról kapta, ugyanis a „nyertesek“
a tudós természetes kiválasztódásról szóló elmélete értelmében megvédik a génállományunkat azáltal, hogy feláldozzák magukat, és így nem örökítik tovább az ostobaságukat utódaikra, szívességet téve ezzel az emberiségnek.
2020 februárjában az 58 éves Michael Sexson, miután elolvasta az ellentmondásos és furcsa író, Forrest Fenn A hajsza izgalma című könyvét, eldöntötte, hogy kincsvadászatra indul. A műben a szerző azt állítja, hogy ő maga kétmillió dollár értékben rejtett el aranyérméket és egyéb értékes tárgyi leleteket a Sziklás-hegységben, amelynek a hollétére a könyvben található versekben elrejtett utalásokból lehet rájönni.
A csábítás hatalmas volt: korábban már több mint 350 ezren próbálkoztak az állítólagos kincs megtalálásával, de sikertelenül. Michael azonban biztos volt benne, hogy tudja, hol lelhet rá az aranyérmékre,
és még egy 65 éves ismerősét is sikerült rábeszélnie arra, hogy tartson vele a keresésben, amire egy februári napon került sor. A két férfi nem vitt magával semmiféle felszerelést, italt vagy ételt, ugyanis Michael meg volt róla győződve, hogy még naplemente előtt megtalálják a kincset – de nem lett igaza. Nemhogy semmit sem találtak, el is tévedtek a Sziklás-hegységben, viszont egy keresőcsapat még éppen időben rálelt a két étlen-szomjan bolyongó férfira.
Az ember azt gondolná, Michael ezek után megtanulta a leckét, azonban egy hónappal később, miután felépült, úgy döntött, hogy ismét nekifut a kincsvadászatnak, ráadásul a 65 éves barátját is sikerült még egyszer meggyőznie arról, hogy tartson vele.
Ezúttal jobban felkészültek, mint legutóbb: két üveg vízzel, néhány zacskó édességgel, Fenn könyvének a másolatával, elegendő ruhával és két motorosszánnal vágtak neki a hegyeknek. A tulaj, akitől a járműveket bérelték, zavarodottan nézte végig, ahogyan a két amatőr kincsvadász eltűnik a szeme elől. Mivel sötétedésig nem tértek vissza, értesítette a helyi hatóságokat. Napokig tartó keresés után végül megtalálták a két férfit, nem messze attól a helytől, ahol egy hónappal ezelőtt leltek rájuk. Michaelt ismét lehozták a hegyről, ám ezúttal egy hullazsákban. A barátja épphogy túlélte a kalandot, és a történtek után valószínűleg egy életre elment a kedve a kincskereséstől.
2019 októberében a 47 éves Tedzu nekivágott a 3776 méter magas Fuji-hegy megmászásának, amely egyike Japán három szent hegyének. A felfelé vezető út még a rövid, nyári időszak folyamán is legtöbbször jeges és csúszós, viszont nyáron a hegyen található pihenőhelyek a túrázók rendelkezésére állnak.
Ezek azonban a téli szezonban zárva vannak, az időjárás pedig ilyenkor kifejezetten zord és barátságtalan. Annak, aki télen mássza meg a hegyet, leginkább három dologra van szüksége: megfelelő felszerelésre, hegymászói tapasztalatra, valamint rengeteg józan észre – sajnálatos módon azonban Tedzunak ezek egyike sem állt a rendelkezésére.
Hétköznapi öltözékben, mindössze két sétabottal a kezében, egy átlagos utcai cipőben fogott neki a hegy meghódításának, és mindezt ráadásul élőben közvetítette egy videómegosztó oldalon, „Menjünk fel a havas Fuji-hegyre“ címen.
Időközben egyre többen kezdték nézni a kirándulást az ösvényen, amely felfelé haladva nagyon gyorsan havassá és jegessé változott, és a nézők hamarosan Tedzu folyamatos panaszkodását is kénytelenek voltak hallgatni, aki nehezményezte a hideget, és az emiatt egyre inkább zsibbadó kezét. Ez lett volna a tökéletes alkalom arra, hogy a férfi visszaforduljon, és normálisan élje le a hátralévő életét, de ő nem tudott ellenállni a késztetésnek, hogy a nyilvánvaló veszélyek ellenére folytassa az útját.
A nézőknek valószínűleg feltűnt, hogy az út időközben sokkal szűkebbé vált, a biztonsági kerítés is véget ért, Tedzu pedig emiatt egyre inkább közelebb került az ösvény széléhez, és meg is jegyezte, hogy a talaj nagyon csúszós és veszélyes lett. Tedzu a hiányos öltözéke és felszerelése, illetve a tapasztalatlansága ellenére bámulatosan közel jutott a hegy csúcsához, mígnem azt mondta: „Várjatok, megcsúsztam!“ – és ezek voltak az utolsó szavak, amelyeket a közvetítés nézői a férfitől hallhattak.
Ha ezt követően eldobja a telefonját, és gyorsan beleszúrja a sétabotjait a hóba, talán lett volna esélye a túlélésre, de kettejük közül a telefon bizonyult intelligensebbnek.
Az élő közvetítést folytatva, Tedzu irányíthatatlanul elkezdett csúszni lefelé a hegyről. Az utolsó jelenet, amit a nézők láthattak, egy sétapálca volt a levegőben, majd leállt a közvetítés. Tedzu élettelen testét a keresőcsapat emberei majdnem 3000 méter magasan találták meg, aki méltán megérdemelte, hogy az idei év egyik Darwin-díjasa lehessen.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
