Esztendő záró vasárnapjához érkeztünk Isten kegyelméből, ötvenkettővel mögöttünk. Sok egyházban örökkévalóság vasárnapja ez. Örök, lényegi kérdésekkel! Milyenek voltak tehát vasárnapjaink? Egyáltalán: hányan veszik észre, hogy nem ok nélkül vannak vasárnapjaink?
52 évközi vasárnap – hányszor hallottuk meg Jézus sorsfordító kérdéseit?
Eredetileg az isteni teremtési rendre utalnak. Teremtőnk hat nap alatt hozta létre planetáris csodavilágunkat és az első emberpárt. Majd megpihent. Isten-minőséget kölcsönözve szombatnak, vasárnapnak. Auftakt-jellegét, szakrális felütés-karakterét Ő adta meg. S amíg az idő folyamai átömlenek földi létünkön, lesznek ilyen felütések az egyformaság hétköznapjait elválasztva. Boldog ember, aki észreveszi a vasárnapok másra is rendelt arculatát. A családi együttlétért, sőt az Istennel való együttlétért. Helyette sokan pláza-vasárnapokat tartanak fogyasztói szokásaik bűvöletében. Vagy pláza-mozik látogatásával, bevásárlóközpontok tömegétkezdéi előtt tolongva. A természetjárás már kivétel. A vasárnapi istentisztelet, mise látogatása fehér holló a keresztyén Magyarországon! Hogy kivasalják hétközi gyűrődésekben agyonmángorolt lelküket. Milliókból pár százezren?
Jézus mesterkommunikációján évzáró vasárnapon elgondolkodva, csak ezt kérdezem magamtól, másoktól: sikerült-e párszor kivasalni, feltisztítani lelkünket az év 52 vasárnapjából néhányban? Tudtuk-e a beszélő, a kommunikáló Jézus Krisztus néhány kérdését meghallani? Hisz’ nem néma Istenünk, nem hallgatag Megváltónk van! Az emberi szót és az emberi nyelvet a legcsodálatosabb kommunikáció eszközévé finomító, nemesítő, szentelő beszélő Urunk van. A hallgató Isten csak a süket emberek fantáziájának a terméke. Fém, fa, kő, étel-, ital, élvezet és sikerígérő bálványok bűvöletében élnek milliók. Ki mondja el nekik, van más léthorizont is?! Kommunikációs tetszhalottak között élünk. A digitális kori pogányságról már évezredekkel ezelőtt írt a zsoltáros: „Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. Szájuk van, de nem szólnak; szemeik vannak, de nem látnak. Füleik vannak, de nem hallanak” (Zsoltár 115,4-6). Ami még rosszabb: a közönyt okozó, lelkileg süketté-vakká tévő, istenkommunikációtól, következésképpen emberségesen szép, tapintatos kommunikációtól is megfosztó mai bálványoknál is rettenetesebb, amiről Ezékiel próféta szólt. A lázadás, az elégedetlenség bálványmotívumáról: „Lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak; van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez” (Ezékiel 12,2). Csúfossá tett, verbálisan lerongyolódott Isten-kommunikációs hiány ez. Elvadult ember-kommunikáció, gyűlölet-dagonyázás lejtőjén vergődünk.
Mindennél égetőbb tehát a kérdés: meghallottad-e már a Szabadító Jézus Isten-némaságból, emberpiszkoló, valójában kommunikáció-szegény állapotból kiemelő kérdéseit? Vasárnap vagy hétköznap, csendességben vagy kritikus élethelyzetben? Az evangélikus teológus, néhai Hafenscher Károly fogalmazott így: „A „beszélő Isten” meglepetései: Ő rólam beszél! Ő hozzám beszél! Ő rajtam keresztül is beszélni akar!”. Nem érdekel, mit mond rólad, neked, rajtad keresztül társadnak, családodnak, embertársaidnak? Nem lehetsz közönyös, magadba fordult! A Biblia első lapjától az utolsóig a Deus loquens, a beszélő Isten teremtő szavait halljuk. Dominus dixit: Az Úr pedig szólt – ezernyi ilyen fordulatot olvasunk a Kijelentés mennyei üzenetei vagy Jézus létezéssegítő, emberújító példázatai, kérdései előtt. Még Vivaldit is megihlette az isteni Dominus dixit. A 110. zsoltár ihletésében alkotta meg egyik legszakrálisabb, felemelő zeneművét tíz tételben öt szólistára, kettős kórusra és zenekarra.
Meghallottuk-e Jézus kulcskérdéseit 2024-ben – megadtuk-e sorsdöntő válaszunkat?
Csak néhány kérdés, amit üdvös, boldogító, tehermentesítő, megtisztító, bocsánattal betöltő lett volna meghallanunk:
„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Máté 16,26). Nem a mai vámszedőknek, pénzváltóknak, bankároknak, csak önérdekeik rabszolgáinak teszi fel ezt a kérdést Jézus. Hanem Neked, nekem. A 21. század top-kérdése ez.46-48 órás hajszában hányszor hallottuk meg? Azt, hogy Neki Te vagy a fontos? Mert nem akarja, hogy Te légy az élet kárvallottja!Mai tágabb-szűkebb világunk másik jézusi kulcskérdése: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek”? (Máté 8,26). A tengeri viharban süllyedező hajóban ülők kiáltottak fel így: Elveszünk!Hányszor érezted ezt az elmúlt esztendőben sorserőknek kiszolgáltatva? De nem vetted észre, hogy Jézus ott van a hajódban, s megkérdez: Miért félsz?Rámeredtél rémülten a hullámokra, s nem kerested a Jelenlévőt!Átmeneti süketségbe zavarodott lelkeddel lényegi kérdését sem hallottad meg: „Ti kinek mondotok engem?” (Máté 16,15). Valamennyi bibliai bölcs erre a kulcskérdésre kereste a választ. Isten megismerése nélkül nincs helyes önismeret. Mit sem tudsz igazán önmagadról, ha nem jutottál el a legfontosabb kérdésig: kicsoda nekem Jézus – Isten – a Lélek?Hiszen az istenkérdés megválaszolása minden ember létkérdése. Jézus azután adta át Péternek a mennyek ország kulcsait, amikor ő felismerte, megvallotta: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mát 16,16). Tamás kételyben fogant válaszáig jutottál-e közelebb: „Én Uram és én Istenem?” (János 20,28). Amint arról a hívő és méltatlanul elfeledett pap-költő, Vékey Tamásörvendezve felzokogó kötetében vallott 1992-ben, amit a Budapest Déli Ref. Egyházmegyében adtunk ki? Vagy amit énekfeldolgozásában egyszerű vallomássá komponált Csécsy László: „Én Uram, én Istenem,/vedd el tőlem mindenem,/ami gátol Feléd!/ Én Uram, én Istenem,/add meg nekem mindenem,/ami segít Feléd!” Amíg nem tisztázod létezésed kulcskérdését: kicsoda nekem Isten, Jézus, nem jössz magaddal sem tisztába! Hányszor jutott időd erre a létkérdésre és kulcsválaszra 2024-ben?
Erre a vasárnapra még egy kardinális kérdés Jézus kommunikációs kincstárából
„Szeretsz-e engem?” (Ján 21,17). Minden éltető istenkapcsolat lüktető szívverése ez. Bármily szép, fontos, hogy ilyen kérdésre szerelmünk, társunk, feleségünk, gyermekeink hangszerelésében választ adjunk, a legfontosabb mégis, amikor Isten Fia kérdése elhangzik felénk, s erre személyes létteljességgel, hittel tudjuk ráfelelni: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged” (János 21,17). Volt-e ilyen vallomásos Jézus-pillanatod 2024-ben?
A fentieket még számos kérdéssel lehetne, kellene folytatni. Tegyük meg mi magunk azzal, hogy az evangéliumokat ilyen Jézus-követő, emberformáló, az Ő kommunikációját követő kérdéssel iskolázzuk: kiktől mit és hogyan kérdezett Jézus. Kommunikációs iskolájában kutassuk fel a nekünk szóló, javunkat, üdvösségünket segítő kérdéseket. Hogy soha ne kényszerítsük Őt ennek az égi-földi döbbenetet, kozmikus légszomjat, létszomjat kiváltó kérdésnek a kimondására: „Vajon ti is el akartok menni?” (János 6,67). Ezen az évzáró vasárnapon, mintegy megelőlegezve 2025 nagy éltető, életben tartó kulcsválaszait, folytassuk Péter válaszával még ma:
„Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje” (János 6,68-69).
(Békefy Lajos/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
