Nincs több ingyenesen elérhető térkép az orosz-ukrán háborúról az erre szakosodott, talán egyedüli ilyen jellegű blogon. A szerzőt ugyanis magukat befolyásosnak gondoló emberek „megkérték”, hogy hagyja abba ebbéli tevékenységét…
A blogoszféra történetét feldolgozó releváns internetes források egyhangúlag Jorn Bargernek tulajdonítják az internetes naplókat jelölő „weblog” kifejezést. Barger 1995-től írt honlapjára hosszabb-rövidebb, irodalmi, kulturális, technológiai jellegű, vagy éppen wedizájnnal fogalkozó bejegyzéseket, a rendszeres internetes naplóvezetést azonban csak két év múlva, 1997. december 17-én nevezte el weblognak, a web és a log szavak összevonásával.
A ma ismertebb, rövidebb, blog formát – szintén a blogolás úttörői közé sorolható – Peter Merholz alkotta meg 1999-ben, blogján, a peterme.com-on humorosan „we blog” formában tagolva az alapkifejezést, mely az elkövetkező években vált igazán népszerűvé, fokozatosan kiszorítva az alapforma weblogot. Még ugyanebben az évben megkezdte működését a LiveJournal blogszolgáltató, mely később interaktív közösséggé fejlődött.
Ezt a platformot választotta publikációs fórumául a dragon_first_1 néven publikáló, a „grumpy catra” erősen hajazó profilképet használó blogger is, aki 2014 szeptemberében kezdte meg működését. Legelső posztja a 2014. szeptember 10-12 közötti hadmozdulatokat ragadja meg Kelet-Ukrajnában.
A blogoszféra expanziója bizonyos vonatkozásban „demokratizálta” az újságírást. Egy-egy blogger bizonyos részterület szakértőjeként elmélyültebben tudott dolgozni az általa választott témákon. Mivel a legtöbbször nonprofit modellben működő blogok szerzőin nem volt publikációs kényszer, gyakran „kihordottabb”, komplexebb anyagokat tudtak készíteni, mint a lapzárták szorításában élő újságírók. Ezért a nyugati sajtóban láthattunk több jelentős blog akvizíciót is, amikor egy-egy befutott blogot szerzőstül, szőröstül-bőröstül megvásárolt egy-egy portál, hogy ezentúl neki hozza a látogatókat.
Az viszont még ebben a szférában is egyedülálló, hogy valaki 8 éven át, igaz, kisebb-nagyobb megszakításokkal, nem (csak) szöveges, képes, videós posztokat közölt a blogján, hanem ezekhez képest jóval nehezebben előállítható térképeket.
A szerző, állítása szerint, csak nyilvánosan elérhető adatbázisokból, információkból dolgozik. Viszont – láthatjuk ezt napjainkban – annak a megállapítása, hogy egy-egy orosz vagy ukrán hadtest hol van, és ahol van, ott éppen mit csinál(hat), gyakran több órányi kutatómunkát igényel. Ennek kimenetele pedig az, hogy a térképen be tud rajzolni egy nyilat, amiről a laikus szemlélő nem is sejtheti, hogy irányának megállapításába micsoda mérhetetlen szellemi energiákat kellett befektetni.
Dragon_first_1-nak szenvedélye a térképészet: már egy 2015-ös posztjában is ostorozza az orosz védelmi minisztériumot, hogy a szíriai helyzetről készített tájékoztatóiban levő térképeit minősége gyatra.
Neki viszont szerencséje volt, mert ezért nem vitték el, mint szegény Kongurovot…
A dragon_first_1 által készített térképek stabil fogódzót jelentettek a tájékozódni vágyóknak. Egyészen március 13-áig. Ekkor egy szöveges posztot tett közzé, melyben azt írja, befolyásos emberek „erősen ajánlották”, hogy fejezze be a térképészkedést. Azt, hogy kik lehetnek ezek a „tiszteletreméltó emberek”, nem írta oda, csak sejtetni engedte, hogy a szobájuk ablakából látszik Magadan. Magadan egy kikötőváros orosz Távol-Keleten. Ezzel utalhat arra is, hogy az illetők nagyon magasan ülnek, de az is lehet, hogy ez egy orosz kultúrában gyökerező utalás, amit a nyelvet és kultúrát csak felületesen bírók nem értenek.
Mindenesetre a végén az elhallgattatott térképész, szakmai alapon még megfricskázza a hivatalos orosz tájékoztatást, mondván, a beágyazott videóban látható győzelmi hadijelentést egy olyan térkép előtt mondja el az orosz tábornok, amelyen ezek a települések még ukrán ellenőrzés alatt állnak.
Azóta dragon_first_1 térképet nem publikált, csak felkavaró fotó- és videóösszeállításokat. Amíg teheti…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
