Az Uránusz a Naprendszer hetedik bolygója, és bizonyos tekintetben a legkülönlegesebb mind közül. Tengelyferdesége 98 fokos, vagyis gyakorlatilag Nap körüli pályájára merőleges. Rossz hasonlattal élve olyan, mintha gurulna a pályáján. A tudósoknak pedig nem volt tudományosan alátámasztható elképzelése arról, hogy ezt mi okozza. Eddig.
Nem csak a forgástengelye egyedi az Uránusznak, hanem a mágneses mezője is. Az 39 fokkal tér el a forgástengelytől (a Föld esetében ez 11 fok). Ezért nagyon különleges mágneses térrel rendelkezik. Mivel a mágneses tér az északi és déli pólusokon a leggyengébb, az Urnáusz esetében épp az egyik pólust szinte telibe kapja a napszél, ami különös formában egészen a bolygó mögé csavarja a mágneses erővonalakat. Ráadásul az északi pólus tízszer erősebb, mint a déli.
Jacob Kegerreis, a Durhami Egyetem csillagászának vezetésével a tudósok számítógépes szimulációkat futtattak le, és megállapították, hogy az Uránusz egyedi tulajdonságait alighanem egy hatalmas, Föld nagyságú égitesttel való találkozás eredményezte. A szimulációkhoz egy különleges szuperszámítógépet használtak, csak az tudta kezelni a hatalmas adatmennyiséget.
A brutális ütközés a bolygó fiatal korában, nagyjából 3-4 milliárd évvel ezelőtt következett be, az átalakulás pedig csillagászati mércével a pillanat töredéke alatt, órákon belül végbement. Az ütközés azonban nem csak a dőlésszöget változtatta meg. A törmelék bejutott a bolygóba, ez magyarázza a dőlt mágneses mezőt is. Ráadásul egy olyan réteget hozott létre a bolygó köpenye alatt, amely felfogja az Uránusz magjának hőjét, ezért lett az indokoltnál hidegebb a bolygó felszíne.
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
