Megfejtették a templomos lovagok hosszú életének titkát

Megfejtették a templomos lovagok hosszú életének titkát

A 12. században alakult Templomos Rend kolostoraiban nem volt meglepő, hogy a szerzetesek jelentős része elérte a 60-70 éves kort, annak ellenére, hogy a korabeli Európában a várható élettartam 25-40 év körül mozgott. A templomos lovagok különlegesen hosszú életét isteni adottságnak tekintették, a magyarázat azonban ennél jóval prózaibb.

A Templomos Rendet 1118-ban – főként a szentföldi zarándokok védelmére – Hugues de Payens champagne-i lovag nyolc társával együtt hozta létre. A templomosok egyszerre voltak katonák és szerzetes papok. A Clairvaux-i Szent Bernát által megalkotott regula szerint a szüzességi fogadalmat tett templomosok csak anyjukat, nővérüket és nagynénjüket csókolhatták meg. Mivel II. Balduin jeruzsálemi király az egykori Salamon-templom egyik szárnyát adományozta a lovagoknak, elterjedt a legenda, hogy a katona-papok a templom kincseinek birtokában (frigyláda, Szent Grál stb.) szerezték óriási hatalmukat.

Egy új, a Digestive and Liver Disease című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány arra a kérdésre kívánt választ találni, hogy a templomos rend lovagjainak jelentős része miért élt jóval tovább, mint a középkori népesség, amelynek várható élettartama Európában 25 és 40 év között mozgott. A hosszú élettartam már a korszakban is a rend egyik sajátos jellemzője volt. A lovagrend egyik alapítója és első nagymestere, Hugues de Payens 1136-ban, 66 éves korában hunyt el, a IV. Szép Fülöp által 1307 óta fogságban tartott, majd 1314-ben kivégzett, Geoffrey de Charney, „Normandia preceptora” 63 évesen távozott az élők közül, míg Jacques De Molay, a rend utolsó nagymestere szintén hétéves börtönbüntetés után került a máglyára, ekkor már 67 éves volt, írta a News Discovery.

„A templomos lovagok különlegesen hosszú életét a középkorban isteni adottságnak tekintették” – mondta Francesco Franceschi, a római Katolikus Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője. A magyarázat azonban ennél jóval egyszerűbb, és kapcsolatban lehet a Clairvaux-i Bernát által megalkotott szigorú regulákkal, amelyek a hitélet mellett a rend tagjainak életmódját is megszabta. Néhány cikkely például csak a higiéniáról és a táplálkozásról szólt.

„Az étkezés előtti kézmosás kötelező volt, sőt a regula előírta, hogy a reflektórium (ebédlő) asztalain mindig tiszta abrosz legyen. Ami az étkezést illeti, a vadászat tiltott tevékenységnek számított. A hal, sajt, olívaolaj, szárított hüvelyesek, friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztását pedig igen sokra tartották, a bort pedig jótékony hatású aloepéppel keverték” – mondta Franceschi a News Discoverynek.

Ezen étkezési szokások szöges ellentétben voltak a középkorban megszokott életmóddal. Ekkor ugyanis az átlagember zsírban és kalóriában gazdag élelmiszereket fogyasztott, ami nagyban növelte a különböző betegségek (köszvény, diabétesz, elhízás, magas vérnyomás) kialakulásának kockázatát. „A templomosok étrendje kifejezetten ezen állapot ellen harcolt, ugyanis ki tudna elképzelni egy túlsúlyos lovagot, amint éppen harcol az ellenséggel?” – mondta a kutató.


Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »