Amikor az Orion csillagkép fényes, narancsszínben tündöklő Betelgeuze csillaga 2019 vége és 2020 eleje között szemmel láthatóan halványabb lett, az egész csillagászközösség csodálkozva állt a jelenség előtt.
Egy kutatócsoport most közzétette az óriáscsillag felszínéről az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory – ESO) Nagyon Nagy Távcsövével (Very Large Telescope – VLT) készített legújabb felvételeit, amelyeken látványosan követhető a jelenség lefolyása. Az új vizsgálatok feltárták, hogy a csillag korongját részben elfedte egy porfelhő. Ez a felfedezés megoldotta a Betelgeuze „nagy elhalványulásának” rejtélyét.
A kutatók az egész elhalványulási esemény alatt folytatták a rendszeres megfigyeléseket, és 2020 januárjában, valamint márciusában két újabb felvételt rögzítettek a Betelgeuze korongjáról. 2020 áprilisára a csillag fényessége visszatért a korábbi, megszokott szintjére.
Végre valós időben láthattuk egy csillag felszínén hetek alatt bekövetkező változásokat”
– lelkendezett Montargès, a franciaországi Párizsi Obszervatórium és a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetem munkatársa. A Betelgeuze felszíni fényességváltozásainak időbeli lefolyása a most közzétett felvételeken már végig is követhető.
A kutatócsoport a rangos Nature szakfolyóiratban közölt friss tanulmányában kimutatta, hogy
Ez a porfelhő pedig a csillag felszíni hőmérsékletének csökkenése miatt keletkezett.
A Betelgeuze felszínének hőmérséklete állandóan változik, amint a fortyogó mélyből különböző hőmérsékletű, táguló és zsugorodó gázbuborékok áramlanak fel. A csillagászok arra a következtetésre jutottak, hogy valamivel az elhalványulás kezdete előtt egy nagyobb gázbuborékot vetett ki magából a csillag, amely azután eltávolodott tőle.
Közvetlenül sikerült megfigyelnünk az úgynevezett csillagpor keletkezését”
– magyarázta Montargès, akinek a megfigyelései bebizonyították, hogy ez a porképződés nagyon gyorsan, és a felszínhez nagyon közel is végbe tud menni.
A most megfigyelt eseményekhez hasonló körülmények között keletkező, hűvös csillagokból a csillagfejlődés során kivetődő por a Földhöz hasonló bolygók és a rajtuk kialakuló élet építőkövei lehetnek”
– teszi hozzá Emily Cannon, a kutatócsoport egyik tagja, aki szintén a Leuveni Egyetem munkatársa.
Egy ilyen jól ismert csillag elhalványodásának szemtanújává válni az amatőr és szakcsillagászok számára is különleges élmény volt. Cannon szavaival:
Ha felnézünk az égre, az ott pislákoló halovány pontok örökkévalónak tűnnek. A Betelgeuze elhalványodása ezt az illúziót törte meg.”
A kutatócsoport az ESO VLT Spectro-Polarimetric High-contrast Exoplanet REsearch (SPHERE) műszerével tudott közvetlen képet alkotni a csillag felszínéről az elhalványulási esemény során. Az ESO chilei Paranal Obszervatóriumában működő eszköz „pótolhatatlan segítséget nyújtott az elhalványulás okának megállapításában” – hangsúlyozta Cannon.
Nemcsak egyetlen fényes pontként láttuk a csillagot, de fel tudtuk bontani a felszíni részleteket, és megfigyelhettük annak időbeli változásait is”
– tette hozzá Montargès.
Montargès és Cannon kíváncsian várják, mit hoz a jövő, különösen az ESO már épülőben lévő Rendkívül Nagy Távcsöve (Extremely Large Telescope – ELT), a vörös szuperóriás Betelgeuze megfigyelésében.
Az ELT páratlan térbeli felbontásával rendkívül részletesen láthatjuk majd a Betelgeuze felszínét”
– lelkendezik Cannon.
A távcső szintén jelentősen ki fogja bővíteni azoknak a szuperóriás csillagoknak a körét, amelyek felszínét közvetlen leképezéssel felbonthatjuk. Ezáltal további fontos, ma még ismeretlen részleteket ismerhetünk majd meg e hatalmas égitestek csillagszeléről.”
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
