1988-ban kötél általi halálra ítélték egy kislány meggyilkolásáért a TEK által szerdán, Szombathelyen elfogott férfit. Az ítéletet azonban már nem hajtották végre, mert sajnos megszűnt a halálbüntetés hazánkban. A Szombathelyen álnevet használó férfi gázfegyverrel ment be egy dohányboltba, és közelről arcon lőtte az utasítását éppen végrehajtó alkalmazottat, majd a bevétellel elmenekült.
A most 51 éves gyerekgyilkost a Terrorelhárítási Központ emberei fogták el egy szombathelyi munkásszállón. A férfi egy éve érkezett a városba és az elfogása előtt egy héttel tért be a Zanati úton egy nemzeti dohányboltba, amit aztán ki is rabolt. A nyomozók sikeresen azonosították a rablással gyanúsított férfit, a TEK pedig elfogta.
A férfi zárás előtt, 21.40 körül lépett be a dohányboltba, ahol a hölgy alkalmazott éppen takarított. A rabló ráüvöltött a nőre, hogy adja át a bevételt, az asszony pedig nyugtatni próbálta, és közölte, hogy a kasszához kell mennie, de megkapja a pénzt. A férfi ekkor közvetlen közelről arcon “lőtte” gáz-riasztófegyverével a nőt, majd a menekülő asszonyba bele is rúgott, illetve ismételten “elműködtette” a fegyvert.
A 112Press információi szerint az azonosított és elfogott rabló huszonévesen, sorkatonaként nagyon súlyos bűncselekményt követett el, meggyilkolt egy 11 éves kislányt. A férfi akkor elismerte a bűnösségét. A dr. Biszak János hadbíró őrnagy vezette büntetőtanács a férfit aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, valamint kifosztás bűntettében találta bűnösnek és ezért kötél általi halálra ítélte. Nem sokkal később azonban eltörölték Magyarországon a halálbüntetést, így a gyerekgyilkos életfogytiglant kapott, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindössze 20 évet töltött el a szegedi Csillagban, majd 2008-ban szabadult.
Valójában Kardos Aladárnak hívják – mert mi köpünk a gyerekgyilkosok jogaira
A 112Press információi alapján a férfi azóta az ország több megyéjében is megfordult. Szombathelyen egy éve tartózkodott, M. László álnevet használt, de mellette időnként az Aladárt, Ákost, Ádámot is, de valójában Kardos Aladárnak hívják. A Kisfaludy utcai szállásra kb. egy hónapja költözött be. Lakótársai "kicsit furcsa figurának" tartották, aki szívesen nézelődött más lakásában, és a gondolatai jellemzően a pénz körül forogtak. Azt állította, hogy nincs mobilja – miközben látták, hogy van -, illetve volt olyan, akit abba is beavatott, hogy az M. László nem az igazi neve, de mivel inkasszó van ellene érvényben, ezért a NAV elől próbál így elbújni.
A házból többen is próbáltak neki segíteni abban, hogy munkát találjon, de ez valamin mindig zátonyra futott. Pl. a személyi igazolványát, lakcímkártyáját sem akarta senkinek megmutatni. Jellemzően egy fekete kabátban volt, igaz, egy másik konfliktus éppen adódott, amikor nem volt rajta kabát. A szálláson ugyanis a folyosó végén volt a fürdő, Kardos pedig több alkalommal is anyaszült meztelenül ment a fürdőtől a lakásáig, amit többen szóvá tettek neki.
Érdekes adalék, hogy a trafikrablás előtt egy, vagy két nappal hatalmas csattanás hallatszott a szálló második emeletéről, ahol "K. A." lakott. Egy férfi le is szaladt megnézni, mi történt. A katonamúlttal rendelkező férfi lőporszagot érzett, de azt gondolta, hogy valaki petárdát robbantott. A későbbi események tükrében azonban sokkal valószínűbb, hogy Kardos akkor próbálta ki a rabláshoz is használt gáz-riasztófegyverét.
Szívfacsaró hazugságok
A rablás utáni napon Kardos Aladár több olyan személynél is jelentkezett, akiknek tartozott. Nekik azt mondta, hogy volt főnöke végre kifizette, így meg tudja adni a tartozásait. Attól viszont mereven elzárkózott, hogy őt telefonon keressék, illetve az internetes kommunikáció is frusztrálta.
November 28-án délelőtt "K. A." kávéra várta egy ismerősét, az udvarias kopogásra gyanútlanul nyitotta ki az ajtót. Egy másodperc múlva már a földön feküdt, a hátán néhány TEK-essel.
A férfi nem csak az álnevét váltogatta. Volt, akinek az mondta, hogy Szerbiából származik, ahol verték a szülei. Más úgy tudta, hogy ukrán szülők gyermeke, de ő is hallott a verésekről. És előkerült egy olyan történet is, ami a legtöbb ember szívét összefacsarta. A férfi ugyanis elárulta, hogy 21 éves korában autóbalesetben elveszítette a kislányát…
Ezzel szemben 1988-ban, a férfi 21 éves korában…
A 11 éves K. Anita meggyilkolása komoly indulatokat váltott ki Magyarországon. A kislány 1988. május 5-én osztálykirándulásról tért haza, édesanyjának tükrös mézeskalácsszívet vett ajándékba, és izgatottan várta, mit szól majd az ajándékhoz. Mivel lekéste az esti, Máhomfa-Lenti felé tartó buszt, ezért egyedül, gyalog indult haza. Nem messze az otthonától egy motorkerékpáros, eltávozáson lévő sorkatona érte utol a kislányt.
Innentől idézzük a Somogyi Néplap 1988. december 10-i cikkét, Kovács Gyula írását:
"(…) A katona megállt a kislány mellett, és udvarias kérdés-felelet kezdődött. Kardos ezután leszállt a motorról, és közeledni próbált a lánykához: átfogta a vállát, megcsókolta. Anita ekkor már sejtette, mire megy ki a játék és sikítozni . kezdett. Kardos ekkor a karjánál fogva megragadta és bevonszolta a közeli Török-erdőbe. A kislány továbbra is védekezett, sikított, erre Kardos fojtogatni kezdte. Többször is megszorongatta áldozata torkát, mígnem az „elvesztette eszméletét, vagy tán meg is halt”. A magatehetetlen kislányt azután a hátáról a hasára fordította, rátérdelt, és 80 kilós testsúlyával a törékeny test szinte minden részét végigropogtatta. Később az orvosszakértői vizsgálat 20 súlyos sérülést állapított meg. A roppant súly hatására az áldozat 5 bordája eltörött, a mája szinte szétrobbant, a tüdeje, szíve is megrepedt és más, vérzéssel járó sérüléseket is elszenvedett. A vádlott ezután hazament a közeli Tormaföldére, majd szülei személygépkocsijával visszatért a helyszínre; a holttestet a gépkocsiba tette, a Kerka patakhoz vitte. Ott meztelenre vetkőztette. Ekkor vette észre a kislány fülbevalóit. Magához vette a kis ékszert, majd a vízbe dobta áldozatát.
Kardos a nyomozókat megpróbálta félrevezetni Először hamis helyszínre vezette őket. Másodszorra pontosan megmutatta a helyszínt. A nyomozók megtalálták a kislány karóráját és más, a bűntettre utaló tárgyakat és nyomokat is.
Kardos nagyon szűkszavú volt a bírósági tárgyaláson. „Nincs mit mondanom, nem emlékszem, nem tudom” — mindegyre ezt ismételgette rendkívül halkan, időnként sanda mosoly kíséretében. Csak arra emlékezett, ami ránézve kedvező volt. Azt bizonygatta, hogy minden hátsó szándék nélkül állt meg Anita mellett. A lányka azonban „egy rókát látott a közelben és sikítani kezdett”. Kardos — mint mondta — épp csak „elnémította”.
A vádlottat a „memóriazavara” miatt két igazságügyi elmeszakértő és egy igazságügyi pszichológus is megvizsgálta. Egybehangzóan állították: Kardosnak sem az esetben, sem máskor nem lehetett emlékezetkiesése. „Nem elmebeteg, nem gyengeelméjű és tudatzavarban sem szenved”. Viszont: „önző, a társadalmi normákat semmibevevő, agresszív hajlamú ember, akinél nem kizárt a bűnismétlés veszélye sem. Emlékezetkiesése nem más, mint tudatos manőverezés.”
A büntetlen előéletű, 21 éves vádlottnak ez év augusztusában telt le a sorkatonai szolgálati ideje. Előéletében eddig csupán két gyanús epizód volt: évekkel ezelőtt egy nőt megfogdosott és közösülni akart vele. Később pedig egy diáklánynál próbálkozott.
Anita édesanyja többször elsírta magát a tárgyaláson. Különösen szívszorító volt, amikor a bíró két ismeretlen „tárgyat” mutatott fel az édesanyának: egy mézeskalács szívet és egy kifestőkönyvet. A kislány a szüleinek szánta e kirándulási emlékeket — vélte az anya —, mert máskor is szeretett ajándékot adni.
Dr. Biszak János hadbíró őrnagy tanácsa tegnap a zsúfolásig telt tárgyalóterem hallgatósága előtt hirdette ki az ítéletet: a vádlottat aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, valamint kifosztás bűntette miatt halmazati büntetésül halálra ítélte. A katonai ügyész tudomásul vette az ítéletet, a vádlott és védője föllebbezett ellene."
"Csókos" helye volt a laktanyában
Azt katonatársai későbbi, "K. A." szabadulása utáni fórumbejegyzéseiből tudjuk, hogy Kardos Lentiben, a laktanyában a dandárparancsnok sofőrje volt, akit emiatt irigyeltek társai. Ladát és Latviát vezetett. Sanyarú gyerekkoráról többször is beszélt katonatársainak.
A Somogyi Néplap teljes cikke alább olvasható.
 |
(Kuruc.info – 112Press – Somogyi Néplap nomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
