Az arriva szó azt jelenti: megérkezik. A főváros környékén az utóbbi napokban sokan saját kárunkon tapasztalhattuk meg, hogy ez a buszmegállóban nem igaz.
Mivel Pozsony megyében a múlt hét első napjaiban a sofőrhiány miatt sok autóbuszjárat kimaradt, a fenti idegen szónak tájainkon hirtelen más jelentésárnyalatai is lettek: a busz „ma biztosan el sem indul”; „holnap sem biztos, hogy elindul”; „nem tudjuk, mikortól jár újra”. Pedig a busz ebben az esetben „a közérdekű tömegközlekedés menetrend szerinti járata”, olyasmi, aminek a köz javára történő biztosítását előre vállalják (menetrend).
Vannak kifejezetten vis maior helyzetek (természeti katasztrófa, szélsőséges időjárás, közúti baleset, a járművezető vagy az utas rosszulléte stb.), amikor ez a közszolgáltatás akadozhat vagy meghiúsulhat. A szolgáltatói, döntéshozói-menedzseri mulasztások láncolata azonban nem számít „előre nem látott kényszerítő körülménynek, elháríthatatlan akadálynak, ami meggátol valamely kötelezettség elvégzésében” (ez a vis maior jelentése). A mulasztás egyszerűen mulasztás, legfeljebb az okai, körülményei vizsgálhatók. Lehet mulasztás már abban a szakaszban, amikor illetékes, felelős személyekként talán alaptalan elbizakodottsággal hiszik az észlelt probléma (a sofőrhiány) megoldódását. És lehet mulasztás akkor is, amikor a gondokra nem figyelmeztetik időben az embereket, akiknek például az iskolába, munkába vagy orvoshoz jutása múlik ezen. Tehát a késés vagy a célba nem jutás akár a megítélésüket, a megélhetésüket és az egészségüket is kedvezőtlenül befolyásolhatja.
Illetékes menedzserként nem elég pár órával az „éles” helyzet előtt a fősodorbéli és a közösségi médiában sápítozni afelett, hogy sok járat nem indul el, mert az a másik fél így meg úgy… A buszsofőrök helyzetét egyébként általában megértő, követeléseiket szolidaritásból támogató utas ugyanis azért fizet adót (és azért keresi meg például mindennapos munkahelyre ingázással az adóra valót), hogy az így összegyűlt pénzből fizetett illetékesek időben, azaz előre kezeljék a sofőrhiányból fakadó gondokat. Az utas a buszkártyára feltöltött pénzével még hitelez is a mindenkori szolgáltatónak azért, hogy az biztosítsa a tömegközlekedést. Az utas részéről ez minden (és ez nem kevés!), hiszen a problémakezelést választott képviselőire bízta, akiktől megnyugtató megoldásokat vár.
Tudom, ezzel az okfejtéssel Közép-Kelet-Európában nagyjából maximum a sóhivatalba mehetek… Mindenesetre érdekes lesz figyelni, hogyan alakul ebben a kérdésben a felelősségvállalás néhány hónappal a megyei választások előtt. Tanulságos lesz megvizsgálni, mit tettek, tesznek – törvény adta lehetőségeikhez, megbízatásukhoz és saját politikusi vállalásaikhoz, ígéreteikhez mérten – a Pozsony megyei választott képviselők és tisztségviselők. Jó lesz szemügyre venni, mit cselekedtek, kommunikáltak választóik érdekében azokban a napokban, amikor az ő körzetükben is kimaradt a buszjáratok egy része. Próbáltak-e tenni valamit a saját tényleges és potenciális szavazóikért – ha másként nem, legalább szimbolikusan. Az is figyelemmel kísérendő, hogy konkrét, számonkérhető programmal jelöltetik-e magukat újra megyei képviselőnek a megszokott négyévenkénti kampánymenetrendjük szerint, remélve, hogy biztosan megérkezik a mandátum. Mindannyiunk érdeke, hogy ebben csak annyira lehessenek bizonyosak, mint amennyire mi lehettünk biztosak 2021. november 15-én és az azt követő napokban a Pozsony megyei menetrend szerinti járatok érkezésében.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
