Az olyan nemzeti ünnepnek, mint amilyen október 23-a is, a megemlékezésről kellene szólnia. Egy virág, egy mécses, és egy főhajtás egykor volt idők hősei előtt.
Az olyan nemzeti ünnepnek, mint amilyen október 23-a is, a megemlékezésről kellene szólnia. Egy virág, egy mécses, és egy főhajtás egykor volt idők hősei előtt.
Ezzel szemben az ünnepek, megemlékezések semmi másról nem szólnak, minthogy politikusok, politikai aktivisták, önjelölt megmondóemberek pár elcsépelt frázis után aktuálpolitikai kérdéseket boncolgatnak és verbálisan alaposan egymásnak esnek. Ma sem történt ez másként, sőt! Mivel a járványhelyzet miatt a tavalyi évben elmaradt szinte minden rendezvény, így megsokszorozott erővel estek egymásnak a pártok és rajongóik, csak úgy, 1956 emlékére.
A napot a Rend-SzerVáltók és a Szabadon Együtt, valamint Bertalan Attila aktivistái kezdték, a szokásos „nem érvényes az Alaptörvény”, a „jelen kor diktatórikus elnyomása”, „ne oltsák le a gyerekeinket” „covidfasizmus” jelszavakkal. Mint írták, a tüntetés (azaz nem megemlékezés) fő célja: SZABADSÁGUNKÉRT! a RENDSZER valódi megváltoztatása! COVID FASIZMUS MEGÁLLÍTÁSA! E jelszavakkal és molinóikkal, tábláikkal, reggel 9:30-kor vonulásra indultak, a Boráros tér – Ferenc körút – Békési utca – Bródy Sándor utca – Pollák Mihály Tér – Múzeum utca – Kecskeméti utca – Egyetem tér – Károlyi utca – Ferenciek tere – Kossuth Lajos utca – Váci utca – Március 15. tér – Apáczai Csere János utca – Széchényi István tér – Széchényi utca – Szabadság tér útvonalon. A végállomáson aztán végeérhetetlen beszédeket lehetett hallgatni, már aki bírta cérnával a sok zagyvaságot.
Aztán jött az MKKP, azaz a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnevezésű viccképződmény alternatív Békemenete, immáron a negyedik. Ők délben gyülekeztek az Oktogonon, és sikerült is összeverbuválniuk vagy 500 embert, akikkel aztán a négyes-hatos vonalán egész a Széll Kálmán térig meneteltek. Bár korábban voltak olyan megmozdulásaik, melyek sokak számára viccesnek tűnhettek, és gyakorta egész jó zenéket is toltak a gengeléseiken, ez most se 1956 emlékéhez nem volt méltó, se a viccpárt korábbi vicceskedéseinek szintjét nem ütötte meg.
A Békemeneten megjelenő lengyel különítmény baráti megnyilvánulásai végigkísérték az egész vonulást a magyarok nagy örömére. A két nemzet közötti történelmi szeretet megnyilvánulását örökítettük meg az alábbi videóban.
A Békemenet délután kettőkor indult a Műegyetem rakpartról, és onnan vonult át a városon az egyes vélemények szerint majd 300 ezer ember, hogy meghallgassa a miniszterelnök beszédét a Deák térnél. Az ünneplő tömeg megtöltötte az Erzsébet és a Deák teret, az emberek a Károly körúton egészen az Astoriáig álltak. A megemlékezők kezében táblák: „Brussels =dictatorship” „Aki magyar, velünk tart”, „Patrióta Európa”, „Stop Gyurcsány”, „Soha többé!”. A menetben nemcsak fővárosi lakosok, de vidéki magyarok, valamint a CÖF-CÖKA olasz és lengyel partnerszervezeteinek tagjai is vonultak, sőt, igen sokan nemzeti színű és székely zászlókat lobogtattak, népviseletbe öltözött erdélyi magyarok is büszkén vonultak. Orbán Viktor beszédében egyébként többek között azt is kiemelte, hogy ma, ezen a napon nem csak 1956 hőseire emlékezünk, de a 2006-os eseményekre is.
Akadt néhány XXI. századi ifjú titán punk, akik nagy bátran a békemenetes tömegben bandukoltak sörüket kortyolgatva, vidáman. Hogy viccnek, vagy provokációnak kellett tekinteni “Stop Orbán!” táblájukat Orbán Viktor miniszterelnök beszéde után, nagyjából senkit nem érdekelt, a kutya nem kérdezte őket, s nem állt le velük veszekedni, mindenki csak elment mellettük.
Míg a menetek vonultak, a Corvin közben, az 1956-os események kultikus helyszínén a Mi Hazánk párt tartott megemlékezést, 15 órai kezdettel.
A rendezvényen a Romer eljátszotta Előre mind pesti srácok című dalát Pongrátz András, az 56-os harcos Pongrátz testvérek legfiatalabbja társaságában:
Nagyjából ezer fő jelent meg, köztük sokan a párt partnerszervezete, a Magyar Önvédelmi Mozgalom egyenruhájában. Megjelent Pongrátz András 1956-os harcos, aki az egyik díszlövést is leadta az egykor a harcokban is komoly szerepet játszó ágyúból.
Dúró Dóra elnökhelyettes bemutatta és a mozi lépcsőjére sorakoztatta a párt 106 egyéni képviselőjelöltjét, és a további két ágyúlövés, valamint sok felszólaló (Robert Winnicki lengyel parlamenti képviselő, a Nemzeti Mozgalom (Ruch Narodowy) elnöke; Dr. Popély Gyula, a Mi Hazánk államfőjelöltje; Dúró Dóra országgyűlési képviselő; Pongrátz András 1956-os szabadságharcos; Kovács Attila református lelkipásztor, képviselőjelölt) után Toroczkai László pártelnök, a párt kormányfőjelöltje 50 perces beszédét is meghallgattuk. Ezt már nem mindenki bírta kivárni a szeles, hideg időben, így a rendezvény vége előtt igen sokan távoztak, miközben folyamatosan érkeztek fiatalok a Corvin mozi 17 órakor kezdődő filmvetítésére. Ez a mozi is adja ugyanis az ElkXrtuk című filmet, melyet Toroczkai is megemlített, igaz, negatív előjellel, ugyanis neki egyáltalán nem tetszett.
Ám a nap legnagyobb dobása az összellenzéki tüntetés volt. Nem tévedés, tüntetés. Így is hirdette meg a hatpárti összefogás sok agytrösztje, akik még a látszat kedvéért sem voltak képesek egy nyomorult megemlékezést hazudni a népnek.
De hát miért is csodálkozunk? Ezek a hatpártiak semmivel sem különbek, mint a forradalmat egykoron vérbe fojtó kommunisták. Nem mások ők, mint azoknak a gátlástalan kommunista pribékeknek utódai, de mindenképp szellemi örökösei, akik 65 éve nem csak vérbe fojtották egy nemzet szabadságharcát, de eladták, kiárusították az országot. Azt az országot, és azt a nemzetet, melyet van pofájuk sajátjuknak vallani. És nem sül le a bőr a képükről akkor sem, amikor az 56-os hóhér, Apró Antal unokáját a színpadra küldik, mondjon ott beszédet, ahol nagyapja és cinkosai asszisztálása mellett magyarok vére folyt. Nem véletlen, hogy a nagyszabásúra tervezett, ám csúfosan megbukott kampánytüntetésükön magyar zászlót nem lehetett látni, tán csak kettőt véltünk felfedezni a foghíjas tömegben.
Persze, tudjuk, nem szent ezeknel se Isten, se haza, se család, se ember, mert nekik csak a hatalom és az azzal járó anyagi előnyök kellenek. Ezért akarnak már erősen visszatérni, ezért a látszatösszefogás és a fenyegetésekkel, zsarolásokkal tarkított háttérmutyik.
De valahogy a nép, az istenadta nép ma nem volt annyira vevő rájuk. Azok, akik állítólag százezrével mentek szavazni az előválasztásokra, most elmaradtak a megemlékezés- tüntetésről. Pedig értük is küldtek buszokat.
Alig egy-kétezer megvezetett szerencsétlen hallgatta őket, azt, hogy az összefogás és a szeretet fontosságáról beszéltek, meg a fiatalokról. És persze fenyegetőztek. Jakab hozta a szokásos, hisztis, forgó szemű formáját, Fekere-Győr, a leváltott Momentum-elnök párhuzamot vont ’56 fiataljai, és a mai fiatalok között (akik java elég gyorsan elpályázott romkocsmázni inkább), Dobrev, az Apró-unoka Göncztől idézett, miszerint 1956 mindenkié, és a Fidesz megfoszt minket 1956 tiszta emlékétől, Karácsony pedig annak örvendett, hogy a Fidesz gyűlölethadjáratát nem támogatják külföldi tankok.
Márki-Zay, az összefogás semmiből felbukkant miniszterelnök-jelöltje szintén párhuzamot vont ’56 és napjaink között, mert szerinte most is elege van mindenkinek a félelemből, a lehallgatásból, az agitációból. Aztán fenyegetőzött egyet, csak úgy, hangsúlyozottan és kiemelten a szeretet jegyében.
Természetesen nem hiányozhatott a tömegből a Kossuth tériek gyülevész serege, hős Tuaregük vezetésével, az egykori Ligetvédők élharcosai, Antal Nikó és társai sem, de láttuk a Partizán Gulyás Marciját, akit narancs pólós, békemenetes táblákat tartó ifjak vettek körbe.
A sok hazugság és balgaság közepette az egyetlen, amit javukra írhatunk, az volt, hogy kellően rövid beszédekkel készültek, és a gyorsan hűlő időben nem tették jobban próbára a pár maroknyi ember türelmét. Még így sem várta meg a jó nép a végét, Karácsony még javában szónokolt, és a Himnusz is váratott még magára, mikor már tömegével indultak haza. Mindeközben a Békemenetről hazafelé tartók zászlóikkal, tábláikkal tanácstalanul álltak, vajon merre is kellene kerülni a tömeget, merthogy tömeget sehol nem láttak.
Szóval véget ért a móka mára. Lement ez a nap is, kipipálhatják a politikusok, hiszen a jövő évi választások előtti kampány lassan a hajrájába ér, ma is tettek valamit a győzelmük érdekében. Az, hogy mindezt az ősök, a hősök, a mártírok sírján és emlékén ugrálva, harcukat meggyalázva, emléküket önös érdekeik miatt szemen köpve tették, az már senkit nem érdekel.
Varga Moncsi, neva – Hunhír.info
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
