Az írás címe azért némi kiegészítésre szorul. Frölich Dávid (1595–1648) neve szerepel ugyan a lexikonokban, de elsősorban a Tátra csúcsainak egyik első megmászójaként. Ennél jelentősebb hagyatéka azok a német, latin és magyar nyelvű kalendáriumok, amelyek közül néhányat magam is kézbe vehettem néhai főnököm jóvoltából, aki nagy szerelmese volt a régi kiadványoknak.
Frölich (de írják Fröhlichnek is) a Késmárkhoz közeli Leibicben született.
Bár a szlovák munkákban szlovák tudós emberként szerepel, valójában szepességi német, azaz cipszer volt, aki természetesen megtanult szlovákul is, de magyarul anyanyelvi szinten tudott.
Azokban az időkben az eszes gyerekeket a Szepességből Németországba küldték tanulni, ő történetesen az Odera melletti Frankfurtban diákoskodott, és több mint tíz évet utazgatással töltött.
Apja, Johann Fröhlich tanító volt Leibicben, az evangélikus városi iskolában, majd 1601-től Késmárkon, ahol fia megkezdte az iskolai tanulmányait. Dávid az apjától is sokféle tudást összegyűjtött, amiket aztán peregrinálása során bőven gyarapított. Az 1536-ban alapított késmárki evangélikus gimnázium jeles tanára, David Pretorius (1577–1646) is nagy hatással volt ifjú druszájára, aki később a legnagyobb magyarországi polihisztorként emlegette írásaiban mesterét.
Pretorius gyakran elvitte a diákjait hegyi túrákra a Tátrába. Ez afféle hagyománnyá vált, ezért Frölichnek később magától értetődő lett, hogy társaságban kerekedjen fel hegyet mászni, és minderről feljegyzéseket készítsen.
Ismereteit és megfigyeléseit természetjáróként és magántanítóként jól kamatoztatta, de az általa szerkesztett kalendáriumokban is igyekezett azokat megosztani az emberekkel. Ezekben az évente megjelentetett kiadványokban valóban sokféle olvasnivalót kínált. Vonzódása a matematika, a fizika és a csillagászat iránt poroszországi stúdiumai idején alakult ki benne.
Danzigban (ma: Gdańsk) találkozott Peter Züger matematikussal, aki asztrológiai jövendöléseket is publikált, ennek hatására döntött úgy, hogy maga is kalendáriumokat fog kiadni. Említést érdemel, hogy külföldi tanulmányait és utazásait Késmárk városa „szponzorálta”.
Első kalendáriumát Lipcsében adta ki 1623-ban, de a kiadó nem az ő nevét tüntette fel szerzőként, ami eléggé felháborította. A további naptárak kiadását egy boroszlói (ma: Wroclaw) nyomdász vállalta, ezekben már a bolygók járásáról, az időjárásról, a nappalok és az éjszakák hosszáról és sok egyéb érdekességről is ír. A kalendáriumokat mindig egy-egy jeles személyiségnek ajánlotta, akik ennek fejében pénzzel járultak hozzá a megjelenéshez.
Mivel több nyelven is kiadott kalendáriumokat, élete során összesen 68-70 kiadványt jelentetett meg.
Hazatérve 1632-től más munkák is kikerültek a keze alól.
A Föld forgásának magyarázatáról írt könyvében Galilei nézeteit népszerűsítette. De írt arról is, hogy a magassággal arányosan csökken a légnyomás, ami azért érdekes, mert Torricelli és Pascal jóval később foglalkozott ezzel a kérdéssel.
1639-ben kiadott egy gyakorlati földrajzkönyvet (ebben írja le a Tátrában tett hegymászásait is), 1644-ben pedig egy terjedelmes útikönyvet, amelybe az előbbi művét is belefoglalta. Foglalkozott történelemmel (sajnos a Chronologia Pannoniae kézirata elveszett), irodalmi idézetekből állított össze egy kötetre valót a diákok számára. 1640-ben III. Ferdinánd császár királyi matematikus címet adományozott neki. 1648. április 24-én Lőcsén hunyt el.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/18. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »