Húsz évre elfeledték, de hamarosan újraindulhat a kormányzati szervek telefonhálózata. Az egykor csak K-vonal néven ismert rendszert két kormányhatározat keltheti életre – derül ki a Magyar Közlöny hétfőn megjelent Hivatalos Értesítőjéből-
A Semjén Zsolt miniszerelnök-helyettes által szignózott anyagok elrendelik, hogy minden
államigazgatási és rendvédelmi szervet,kormányhivatalt, állami kórházatkormányzati fenntartású közigazgatási szervetaz Országos Bírósági Hivatalt a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot
egy nem nyilvános, helyhez kötött (vagyis vezetékes) telefonszolgáltatás kösse össze.
A vonalat a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ) építheti ki. A fejlesztés teljes értékét nem említi a Közlöny, de csak idén 307 millió forintot szánnak rá a belügy kasszájából, és még a 2019-es büdzsé tervezésekor is számolnak a rendszerre fordított költségekkel.
A határozatok szerint az érintett állami és kormányzati szervek 2018 június elsejéig fel kell mondják a meglévő előfizetéseiket, és ettől az időponttól csak akkor térhetnek el, ha a szerződésbontás miatt egyébként fizetniük kellene a szolgáltatónak.
http://mno.hu/
A helyhez kötött kormányzati vonalat idővel egy zárt mobilhálózat is követheti: Pintér Sándor belügyminiszter Lázár János kancelláriaminiszter és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter feladata lesz, hogy előterjesztést készítsenek egy önálló hálózattal rendelkező, kormányzati célú (nem nyilvános) mobil telefonszolgáltatás létrehozásáról – annak előnyeiről, hátrányairól, lehetséges kockázatairól és költségvetési hatásairól.
Utóbbi azért is érdekes mert a Magyar Telekom csak idén februárban írta alá a 39 hónapra érvényes közbeszerzést, aminek értelmében flottás mobilszolgáltatást nyújtanak a kormányzati szektor közel 200 ezer SIM-kártyájához.
A Párt füle és szája volt
A K-vonal egyébként 70 éves múltra tekinthet vissza: a közigazgatási hálózat kiépítését még Gerő Ernő rendelte el. A rendszer kiépítésére azért volt szükség, mert Magyarország a háború után nem rendelkezett megbízható telefonhálózattal, az információáramlás viszont stratégiai jelentőséggel bírt, írja hálózatot búcsúztató, 1998-as cikkében a Hetek.
A kiépítési munkálatok 1947-ben kezdődtek, és fontossági sorrendben kapcsolták be a bizalmas körbe az elvtársakat. A hálózat folyamatosan bővült: fénykorában – a nyolcvanas évek végén – közel háromezer állomással büszkélkedhetett. A jogosultságról formailag a kormány határozott. A Párt vezetői, a minisztertanács tagjai, megyei párttitkárok, a fontosabb lapok főszerkesztői, vállalat- és szakszervezeti vezetők részesedtek a (telefon)rendszer előnyeiből. K-vonalon – ellentétben a városi telefonokkal – gyorsan kapcsolatba lehetett kerülni a hívott féllel.
A készülék hamar státusszimbólummá vált: csak „vonalas” ember rendelkezhetett vele, és a fontosak közül is a legfontosabbak. A rendszer felhasználói körét az Antall-kormány aztán mintegy a felére csökkentette, ’98-ban pedig felszámolták a költségesnek tartott és gyakran meghibásodó K-vonalat, hogy aztán – az akkori tervek szerint – egy hetvenmilliárdos, országos közigazgatási rendszert fejlesszenek ki helyette.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
