Honnan ered a búcsú egyházi gyakorlata? Hogyan fonódik össze templomaink védnökeinek ünnepeivel és személyes lelki fejlődésünkkel? Mit jelent tulajdonképpen a búcsúnyerés? E gazdag témákat Kálmán Peregrin OFM, a pesti ferences templom igazgatója és a helyi közösség elöljárója fejtette ki a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-templom búcsújával összekötött kétnapos lelkigyakorlaton.
A Vasárnap erdélyi katolikus hetilap szerzője a szentmisék keretén kívül is beszélgetett a vendégszónokkal, aki a gyónásra való tudatosabb fölkészüléshez és az imaélet őszinte elmélyítéséhez is újszerű szempontokat adott. Ebből adunk ízelítőt.
Búcsú a bűneinktől
„A magyar búcsú kifejezés az elbúcsúzásra utal, mert amikor az első századokban a keresztények bűnbánatot tartottak, és valaki nagyon súlyos vétket követett el, előbb a vezeklést kellett lerónia, mielőtt megkapta volna a föloldozást. El kellett zarándokolnia Rómába, vagy valamilyen önmegtagadást kellett elvégeznie, amellyel mintegy jelezte a gyónás előtt, hogy megtérési szándéka komoly” – mgyarázta Kálmán Peregrin. Mint mondta: „A búcsúnyerés feltétele a szentgyónás elvégzése.
Ahhoz azonban, hogy a búcsúnyerés kegyelmeiben részesedhessünk,
Büntetés helyett irgalom és elengedés
A gyónás és búcsúnyerés különbségére is rávilágított: míg a gyónás szentségében Isten jóságosan megbocsátja bűneinket, a búcsúnyerés alkalmával irgalmasan elengedi a büntetést. Már az első századok keresztényei is megtapasztalták: minden bűnnek van következménye, sebe, büntetése. A bűn magával hozza a szenvedést és megrekedést a kegyelmi életben. De amint Isten érzékeli megtérési szándékunkat, még azelőtt elénk siet jóságos irgalmával, hogy azt tudatosan fölfoghatnánk vagy érzékelhetnénk.
Ezt az isteni gesztust a szerzetes Lázár föltámasztásának bibliai történetével szemléltette: az életre keltett Lázár próbál kifele tartani a sírból, de szoros gyolcsai visszahúzzák. Ekkor Jézus megparancsolja a jelenlévőknek, hogy oldozzák el őt kötelékeitől. A ferences magyarázata szerint az Egyház közbenjáró, kegyelemkérő tevékenységei és eseményei – mint amilyen a búcsú is – ennek fényében arra irányulnak, hogy a szentgyónásban megtörténő bűnbocsánat után, a búcsús szentmisében a hívek megtapasztalhassák Isten eloldozó irgalmát, amely minden embert szabaddá tesz a jóra.
Helyreállítás és kegyelmi közösség
„Amikor búcsúra készülünk, többet teszünk a megszokottnál, az egyébként elvárhatónál, hiszen érezzük: bűneinkkel valamilyen igazságtalanságot követtünk el Istennel szemben, amelyet jó tettekkel szeretnénk helyreállítani. Önmegtagadást végzünk, jobban előrehaladunk a jóban, együttműködőbbek vagyunk Istennel, többet imádkozunk. A helyreállítás a búcsúnyerés másik fontos oldala, továbbá a kegyelmi közösség megerősítése.” (…)
Az első keresztények egymás bűnei megbocsátásáért hozott imádságos áldozata ma is példaértékű számunkra.
Ha bűnt követtünk el, vagy ha valaki súlyos bűnt követett el ellenünk, érdemes komolyan imádkoznunk érte. Jó, ha kérjük annak imáját is, akinek a megbocsátására mi rászorulunk, vagy egy szent – búcsú alkalmával a templom védőszentjének – közbenjárását, hogy az ő érdemei által mi is elnyerjük vétkeink bocsánatát.
Imáinkkal, áldozatvállalásainkkal és fölajánlásainkkal újra megtapasztalhatjuk Isten kegyelmi ajándékait. „A kegyelemnek valódi hatása van. Gondoljuk csak meg: amikor belépünk egy közösségbe, azonnal érezzük, hogy elfogadnak vagy elutasítanak bennünket. Ha elfogadnak, föloldódunk.
Észak-Magyarországon, amikor a háziasszonyok kivették a mélyhűtőből a lefagyasztott tejet, azt mondták: »kiengesztelem a tejet«. Ez a kegyelmi közösség: amikor a másik fagyosságát fölengedem, kiengesztelem, és megerősítem őt a jóban.” (…)
Az írás, mely teljes terjedelemben a Vasárnap hetilap 2026/30. számában jelent meg, ITT olvasható.
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
