Megbeszélték a zsidók, hogy akkor most mi legyen a Jobbikkal

Megbeszélték a zsidók, hogy akkor most mi legyen a Jobbikkal

Úgy tűnik, a hazai zsidóság vezetőinek körében nagy fejfájást okozott a Jobbik hanukai jókívánsága, erre enged legalábbis következtetni, hogy kerekasztal beszélgetést tartottak a “A Jobbik Hanukája és a szélsőjobboldali pártok térnyerése Európában” címmel.

A meghívó előrevetítette, miről is fognak tanácskozni a résztvevők: arról, hogy hihető-e a Jobbik „néppártosodása”, mit kell tenniük most velük a zsidó érdekvédelmi szervezeteknek, válaszolni kell-e hanukai üdvözlőlapra, és ha igen, akkor mit.

Ennél jobb szerda esti program nincs is, irány a rendezvénynek otthont adó Bálint Ház. Biztonságérzetemet az egekbe emelték az utcán szemlélődő rendőrök mellett a bejárat előtt álló szervezők is, akik minden egyes vendég esetében leellenőrizték, hogy előzetesen regisztrálta-e magát az eseményre, a detektoros kapun áthaladást követő motozást pedig mi sem indokolta jobban, mint hogy az a zsebemben felejtett aprópénzzel teli pénztárca ellenére sem csipogott be. Egy vénaszkennert a magam részéről azért el tudtam volna még képzelni, de ne legyünk telhetetlenek, a tüzetes ellenőrzés miatt így is negyed órát csúszott a kezdés.

Szomorúan indult viszont a rendezvény: megtudtuk, hogy a hanukai képeslap-cirkusz egyik főszereplője, Köves Slomó az utolsó pillanatban visszamondta a részvételt, így mégsem vesz részt a beszélgetésben. Úgy tűnt, a rabbi amúgy sem túl népszerű a mintegy 60 fős közönség körében, halk zúgolódás fogadta a bejelentést. 

Sok idő azonban nem volt a zsörtölődésre, mert a megnyitóbeszédet mondó Heisler András Mazshisz-elnök rögtön irányt mutatott: leszögezte, hogy nem céljuk a Jobbikkal való párbeszéd, Vona Gábor üdvözlőlapja amúgy is kevés és csak taktikai megfontolású volt, muszáj elemezni azonban a zsidók taktikai feladatait, elvégre Európa-szerte erősödnek és a hatalom közelébe kerültek a szélsőjobboldali pártok, melyek ugyan már nem antiszemiták, mégis EU-ellenesek, rasszisták. Az útmutatás ugyanis, hogy a zsidó szervezetek “ne keveredjenek párbeszédbe” szélsőséges politikai csoportokkal, csak addig lehet helyes, míg valamelyik szélsőjobbos poltitikus nem kopogtat be hozzájuk miniszterként. Pozitívumként azért hozzátette: annak lehet örülni, hogy Magyarországon a zsidózás politikailag már nem kifizetődő, akkor is, ha sokaknak jól esne.

Ezt követően Hont András, a beszélgetést moderáló HVG-újságíró felolvasta Slomó levelét, melyből kiderül, miért nem jött el mégsem: azért, mert úgy látta, a rendezvény nem egy közös kiállás, hanem egy belső vita lesz arról, hogy mennyire kell egyértelműen fellépni a szélsőjobboldal ellen és visszautasítani a valóságos tartalom nélküli puhulását. A zsidó szervezetek közötti párbeszéd még üdvös is volna, de nem a sajtó nyilvánossága előtt; ahol úgy tűnhet, hogy az egyes zsidó szervezetek a jelen helyzetet is egymás szapulására használják.

A beszélgetés még ekkor sem kezdődött el, beszédet mondott előtte ugyanis György Péter, és megint világosan kiderült: az esztéta olvasásánál létezik rosszabb dolog is, hallgatni őt, nem elég ugyanis, hogy halk, hadar, élőszóban még a szóközöket is elfelejti kitenni. Dolgomat az sem könnyítette meg, hogy a mögöttem ülő úriember megoldhatatlannak tűnő akadályba ütközött egy csokipapír kibontását illetően, majd mikor kiment a mosdóba, hosszasan szólt a telefonja, amit visszatérve aztán fel is vett, hogy megbeszélje halaszthatatlan megbeszélnivalóit.

Annyit azért sikerült kihámozni György Péter beszédéből, hogy senki sem hihet egy antiszemita, homofób, xenofób, rasszista, posztfasiszta pártnak, így jól tették a zsidók, mikor nem álltak szóba a Jobbikkal, semmi beszélnivaló nincs ugyanis velük. Felhívta viszont a figyelmet, hogy nem sokkal különb a Jobbiknál a Fidesz sem.

Ezen a vonalon indult el a beszélgetés is, Hont András moderátor arra volt ugyanis kíváncsi, hogy ha a Jobbikot elutasító zsidó szervezetek együttműködnek a bayerzsoltos, bencsikandrásos, csurkaistvános, dörnergyörgyös, nyirőjózsefes, szabadságtériemlékműves, sorosozós kormánypárttal, akkor nem gyávaságról van-e szó.

Darvas István a Bét Jehuda Zsinagóga קהילת בית יהודה rabbija (a קהילת בית יהודה-t bemásoltam, sajnos nem tudom, mit jelent) szerint valóban jogos a felvetés, a zsidó közösségnek a jelenlegi helyzetben gyakorlatilag a néző szerepe jut, a helyzetbe nem kell különösebben beavatkozni.

Kiss Henriett, a Mazsihisz alelnöke szerint viszont árnyaltabb a kép: igaz, hogy magánemberként nem igazán tud különbséget tenni a Fidesz és a Jobbik megnyilvánulásai között, a szervezeteknek muszáj együttműködniük a mindenkori kormánnyal, nem szabad azonban némának maradni és a kritikából engedni.

Czeglédi Zoltán politológus szerint inkább a két párt ellentétes irányú mozgása az érdekes: az egykori Soros-ösztöndíjas fideszesek eljutnak a sorosozásig, miközben a Jobbik visszavesz az antiszemitizmusából, de attól még gyűlölködő marad.

Igen ám, de mi van akkor, ha a Jobbik kerül kormányra, Pörzse Sándor lesz a kulturális miniszter, Dúró Dóra oktatási miniszter, Gyöngyösi Márton külügyminiszter, a Fradi B-közép pedig a koronaőrséget alkotja vagy a választási irodát védi majd, viccelődött mérsékelt sikerrel Hont András kérdés közben.

“Jaj, Istenem, szép jövő, ennél azért szebbet is el tudnék képzelni”, vágta rá Kiss Henriett, majd elárulta: 2007-ben erőt vett magán, összeszedte a bátorságát és elment a Magyar Gárda első avatására, ahol az eskü szövegét hallva elsírta magát, de nem azért, mert “felbuzgott benne a szittya magyar vér”, hanem azért, mert fájt neki, hogy ez megtörténhetett, a Sándor-palota ablakai pedig zárva voltak, Sólyom László semmit sem tett a rendezvény ellen. Az események örökre beleégtek: a Jobbik egy újnyilas, hungarista alapokon nyugvó szervezet, örököse annak a mozgalomnak, ami elsőként tette fel a zsidókat a vagonokra. Ha ők egyszer kormányra kerülnek, a Mazsihisznek egyetlen feladata marad: védelmi szervezetté alakulni, amely képes lesz azt kommunikálni, hogy a zsidók nem hajtják le a fejüket, az intézményeik pedig nem Dúró Dóra elvei szerint fognak működni.

A résztvevők végül megállapodtak abban, hogy ha a Jobbik kormányra kerül, bármennyire nem is szeretnének, kénytelenek lesznek velük szóba állni, a párt azonban addig is megkapta a magáét, az elhangzottakból csak néhány részletet emelnénk ki: Czeglédi Zoltán szerint nem ilyen egyszerű a helyzet, mert volt a történelemben olyan eset, mikor a szélsőjobboldaliakkal nem sikerült megbeszélniük a dolgokat. Kitért a szerinte egyre antiszemitábbá váló Fideszre is: mint mondta, ha valaki ünneplő ruhában jön a buliba, de aztán összehányja magát, és a moslékban fetreng, nem arra fogunk emlékezni, hogy hogy érkezett. A politológus később kitért arra is, hogy egy hanukai üdvözlettől nem merülnek feledésbe a Jobbik korábbi bűnei: “a purgatórium nem egy forgóajtó, nem olyan, hogy belépek rajta, aztán már fent is vagyok, ez egy hosszú meredek lépcsősor, amin sokáig tart felmenni.” Czegéldi később belekötött Vona Gábor Köves Slomónak írt válaszába is, melyben a Jobbik elnöke azt írta, ideje túllépni a kölcsönös sérelmeken. “Mondjon bárki olyan eseményt, amikor a magyarok a holokauszttal összevethető károkat szenvedtek el a magyar zsidóság miatt!” – mondta felháborodva.

Természetesen előkerült Szegedi Csanád ügye is, aki többet tett már a jó útra térésért, mint Vona Gábor, Kiss Henriett ennek kapcsán viszont odaszúrt Szegedi tanítómesterének, a meg nem jelent Slomónak is: ha tényleg elhitte, hogy a korábban rasszista elveket valló politikus hirtelen megvilágosodott, akkor nem érti, mi volt a baja Vona üdvözletével. Hozzátette aztán: a Jobbik lépése egyértelmű taktika, hatalomra akarnak jutni, hogy hozzáférjenek az EU-s pénzekhez. Arra a kérdésre, hogy nem lett volna-e szerencsésebb pozitív gesztussal viszonozni a közeledést, azt mondta, úgy érzi, nekik nem feladatuk, hogy nevelgessék a politikusokat, “mit mondjak neki, ügyes voltál, Gábor?”, mondta a nézők nagy derültségére. Elárulta azt is, hogy a Jobbik bár már nem tesz antiszemita kijelentéseket, a cigányokat azért lelőné. Kiss csak akkor érezne változást, ha egy gárdista fia beiratkozna a Mazsihisz iskolájába, igaz, a belső értékek megváltozásához egy teljes generácinyi időre van szükség.

Darvas István elmondta: attól függetlenül, hogy Vona gesztusa őszinte volt-e vagy sem, a saját tagságával szemben kockázatot vállalt. Szerinte jobb olyan országban élni, ahol a második legnagyobb párt barátságos gesztusokat tesz. A közönség zúgolódására válaszolva azért hozzátette: nem kell megköszönni a jókívánságot. Kijelentette azt is, hogy az egyetemisták között sok a Jobbik-szavazó, akikkel azért beszélgetni kéne. A közönségnek ez sem tetszett, bekiabálták, hogy nincs miről beszélgetni velük, mert zsidó nélküli Magyarországot akarnak. “De lehet, hogy nem ennyire egyszerű a válasz.” “De ennyire egyszerű!” Darvas azt is elmondta mondta, nem a kisebbik rosszat kell kiválasztani, hanem arra fordítani az energiákat, hogy legyen egy C-megoldás is, de úgy tűnik, ő ma itt egyszerűen nem tudott a nézők kedvére tenni, mert erre is bekiabáltak, hogy nem cé, hanem harmadik.

Az este tehát különösebb meglepetés és pozitív tanulság nélkül ért véget. Ám az élet megmutatta, hogy soha nem szabad azt gondolni, hogy ennél rosszabb már nem lesz: a kijárat felé sietve megpillantottam Oláh Gellértet, a 888.hu újságíróját.


Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »