Nem tudom kik a készítők, de fantasztikusan tehetséges angol humoristák (legalábbis brit angolt beszélnek), a számaik telitalálatok.
A kedvencem ez:
Vagy jó a képzelőtehetségük vagy dolgoztak nagy cégnél.
Igyekeztem magamat mindkét rendszerben távol tartani a karriertől, így szerencsére kevés ilyen élményben volt részem. De azért láttam ilyet a valóságban, mind rendszerváltozás előtti kommunista értekezletet, mind azt követően liberális tanácskozást. A megdöbbentő: hatalmas a hasonlóság az eltérő szavak ellenére.
A legfontosabb: a valóságtól való távolságtartás alapvető követelmény. Az értékezlet valamiféle önmagáért való dologgá válik, ahol mintha egy filmben lennénk: maga a film a téma, minden külső elem irreleváns.
Lelkes liberális koromban még hittem, a kapzsiság, a profitéhség elegendő szervező erő, képes ésszerűséget teremteni, hiszen a tőkésnek nem érdeke pazarolnia pénzét marhaságokra. Később, már visszafogottabban liberális koromban ilyen illúzióm nem volt, már csak – Churchill mintájára – “rossz, de minden más rosszabb” alapon viszonyultam a polgári rendhez,
Kiderült: semmi se igaz ebből. Hiába van fent a tőkés a maga profitérdekével, amint létrehozza a céget, az önálló életre kel, még akár a tulajdonosával is képes harcba kelni. S a Cég elkezd élni, küzdeni saját magáért, jönnek a felesleges szervezeti egységek, abszurd tervek, értelmetlen folyamatok. S a Cég erős, simán átveri a tulajdonost is, hiszen az nem látja át a tevékenységet, így könnyedén beadható neki, hogy a sok felesleges elem abszolút szükséges, nélkülük leállna a profittermelés.
A karrierhez a legközelebb kettővel ezelőtti munkahelyemen voltam. Felmondott a projektvezető, a helyére került az egyikrészlegvezető, az ő helyére az egyik csoportvezető. Pont a miénk. Szóval kellett új csoportvezető. Meghirdették, s a levegőből sugárzott: nekem kell jelentkeznem. Jól bevált módszeremmel hülyének tetettem magamat, s persze nem jelentkeztem. Szerencsére a hatályos cégvezetési elvek között szerepel, hogy az ambíciózus kollégákat kell kiemelni, s nem az ambíciótlanokat, így megmenekültem. Mert azért mégis más az értekezleten hallgatva bólogatni, mint megszervezni egy ilyet.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
