Október 20-án Varga László kaposvári megyéspüspök megáldotta a marcali Gyümölcsoltó Boldogasszony-plébánia felújított épületét. Az ünnepi alkalom a templomban bemutatott szentmisével vette kezdetét.
„Mi az, amiben másképp kell gondolkoznunk és cselekednünk, mint azok, akik a világ értékrendjét követik?” – tette fel a kérdést a főpásztor Márk evangéliumának a Zebedeus fiainak kéréséről szóló evangéliumi szakaszáról (Mk 10,35–41) elmélkedve.
A tanítványokban még a világ szelleme, a versenyszellem élt. El akarták foglalni az előkelő helyeket Jézus országában. Még mindig nem értik Jézust, akiről azt hitték, hogy politikai messiás, olyan valaki, aki megszabadítja a római elnyomástól Isten választott népét. Valaki, aki helyreállítja a régi dicsőséget, mely Dávid és Salamon idejében volt. Bíztak benne, hogy ha követik, akkor megfelelő miniszteri posztot kapnak majd ők is ebben az országban. Teljesen félreértették Jézust.
Egyszer sem beszélt arról nekik a három év alatt, hogy helyreállítja Izrael országát, ők mégis ezt várták tőle, mert ezt akarták várni. Hányszor voltunk mi is úgy a beszélgetéseink során, hogy azt halljuk ki, amit hallani akarunk, nem azt, amit a másik mond. Rengeteg félreértés adódik a családokban, közösségekben, Egyházban, mert azt halljuk meg, amit épp hallani szeretnénk. Ilyenkor konfliktus van.
A tanítványok nem értették Jézust, s megdöbbentő olvasni a Szentírásban, hogy az utolsó pillanatban, amikor Jézus már meghalt, feltámadt, majd találkozik tanítványaival és felemelkedik a szemük láttára, még mindig azt kérdezik tőle, hogy „mikor állítod helyre Izrael országát?”
S ami még inkább megdöbbentő, hogy Jézus ezekre a tanítványokra bízza rá az üzenetet, az örömhírt, s küldi őket, hogy tegyenek tanítványává minden népet. Azért bízik bennük, mert kapják az ajándékot. Szükségük van a Szentlélekre, akiben részesülnek pünkösd napján, és a Szentlélek segíti őket abban, hogy megértsék, mit is mondott Jézus, mire adott példát, s mit tanított. Nekünk is
A Szentlélek az imént hallott evangéliumi szakasz kapcsán is választás elé állít bennünket. El kell döntenünk, hogy a világ lelkülete szerint akarunk tovább haladni vallásos emberekként, akik rendszeresen járnak templomba, elvégzik az imáikat, pénzzel támogatják az egyházközséget; vagy valami többet, valami mást, teljesebbet akarunk?
Arra inspirál még bennünket a Szentlélek, hogy hozzunk döntést, akarjunk Krisztushoz hasonlóvá válni. Akarjuk követni őt, megtéve mindazt, amit tanított, s amire példát adott. Jézus nem hordja le Jakabot és Jánost, hogy milyen beképzeltek, hanem megragadja a lehetőséget arra, hogy őket is és a botránkozó, megosztott szívű tanítványokat is tanítsa a világi lelkület helyett az Isten országának lelkületére. Mert nemcsak azokban volt ott a világ lelkülete, akik az élre akartak törni és hatalmat szerettek volna, hanem a többiekben is.
A megosztottság, a versenyszellem, a sértődöttség a világ lelkülete. Az nem az evangélium lelkülete és nem Isten országának lelkisége. Jézus ebből szeretné továbbvezetni a tanítványait. Nagyon fontos dologra tanítja őket: a szolgálatra.
Miért szolgáljunk? Miért legyünk mindenkinek a szolgája, ahogyan az evangéliumban hallottuk? Azért, mert
Ő az, aki odaadja magát ebben a szentmisében is eledelül, ajándékként számunkra, aki mossa a lábunkat azzal, hogy megbocsájtja a bűneinket, ő az, aki létrehozza az egységet köztünk, mert ugyanabban a Krisztusban részesedünk mindannyian.
Jézus, miközben ő a világ megváltója, ő a legkisebb, a legutolsó. Szolga akart lenni azért, hogy megtanítson bennünket egy sokkal nagyobbra, mint amit a világ kínál nekünk. Isten országában, szeretet uralmában azok a legelsők, akik az utolsó helyet választják. Azok, akik hajlandóak szolgálni embertársaikat, testvéreiket, s hajlandóak szolgálni Krisztust a betegekben, a szegényekben, a szenvedőkben, a peremre jutottakban, mert Jézus eggyé tette magát velük – fogalmazott a megyéspüspök prédikációjában.
A szentmise végén Tomanek Ferenc plébános mondott köszönetet, majd kérte a főpásztort, hogy kérje Isten áldását ne csak a felújított épületre, hanem mindazokra az emberekre is, akik betérnek a plébániára.
A szentmisét követően az ünneplő tömeg a plébániaépülethez vonult, ahol a főpásztor elmondta az áldás szavait, majd a több mint kétszáz éves műemléképületben körbejárva szenteltvízzel hintette meg annak helyiségeit.
A rekonstrukció során többek között megújult a külső homlokzat festése, a belső tereket pedig a közösségek igényei szerint átalakították, vizesblokkot alakítottak ki, valamint az épület energetikai korszerűsítése is kiemelt figyelmet fordítottak.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
